Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

Az AiKaaemrari a b/ziiilU ai v-at xuiiAgiUy UO

tél vét ftZ Tiftm érÍTlthofi Tmut.nAmorv- a o*»all& r\arr* I*

T

PEST! H5RLÄP

tudós nem is sejti talán, hogy tapasztalata tudományos cáfolata annak az elvnek, melyre a bolsevikok fölépítették államukat és igazolása a szellemi arisztokráciának ....

VASÁRNAP.

Aki valamit iaiái.

Én magam sohasem találtam semmit. De ma egy mellókuccán láttam valakit, ki talált egy pénztárcát. Leirom, hogy történt.

Derűs, bájos, örcgur mendegélt., séta-botjára támaszkodva. Alig két lépésnyire tőle, az aszfalt közepén, hevert a pénztárca, szinte odakészive, felhiva a figyelmet; azzal a döbbentő elhagyatottsággal. mely a talált tárgyak tulajdona.

A pénztárca ráorditiott az öregurra:

— Megállunk Nem látod, hogy ebben a forgatagban, hol minden rongynak, minden gombostühek van gazdája, én bitangul tengődöm? Téged szeretlek, végy fel, tiéd vagyok.