Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
íis ezzel a hivatalos centenáris ünnep* lés bezárult. Szinte kínálja magái a kérdés: minő eredménnyel? Annyi bizonyos, hogy széles e világon, a merre csak kultur- népek laknak, az elismerés és dicsőség glóriája övezte körül a nagy költő emlékezetét. Mondják, hogy a párisi ünnep a! legnagyobbszerii volt mindazok között, a melyekkel valaha idegen földön idegen szellemóriás emlékének hódoltak! A! büszke, a sovén francia nép! S e dicsőségből egy-egy fénysáv jutott elárvult magyar hazánknak is. De csak a dicsőségből, minden látható és fogható pozitív eredmény nélkül. Ez már — úgy látszik — a magyar sorshoz tartozik. Tán benne van a turáni átokban! S kisér bennünket nemzetéletünk teljességén át, a bölcsőtől a sirig! A történelem lapjait forgatva, mindig megilletődéssel olvasom az angol, amerikai, olasz nép rokonérzésének megnyilvánulását, a mellyel a szabadságharc leverése után illették az elveszett magyar ügyet. Parlamentben, utcán egyaránt. Történni azonban nem történt semmi. Jgy van ma is. Igaz, hogy saját közönyösségünk néni kis oka ennek. Én csak az irodalmi vonatkozásokról szólok most. Goethét, a kinek hamvai — mellesleg mondva — a weimári fejedelmi sírboltban nyugosznak, már életében olyan fény és pomap vette körül, hogy olaszországi tanul- mányutját. nyilván a sok és terhes ünne- peltelés elkerülése okából, inkognito tette meg, halála után pedig emlékének megőrzésére egymásután alakultak a különféle szervezetek, mint Goethe-társaság, Goethe- muzeum, Goethe-arkivum, Goethe-alap, (ez utóbbi születésének századik évfordulójára, tetmes anyagi felkészültséggel!) sőt még nálunk is hirdeti dicsőségét az Akadémiában fölállított Goethe-szoba Shakespearet, a ki még életében irói munkásságának jövedelméből házat, földbirtokot szerzett, szinte megszámlálhatatlan sokaságu irodalmi és művészeti vállalkozás hirdeti cimjelző pát- ronosul. Ezekkel és sok másokkal szemben a mi nyomorban született, nyomorban élt és nyomorban meghalt Petőfink kultuszát befelé és kifelé csak az egv Petőfi-társasáij ápolja, maga is — ha jól sejtem hiven a költő tradícióihoz: szegényen, anyagi erők híján, sőt talán gondok között! Elnéztem a keszthelyi strandon sütkérező, jól öltözött fényes közönséget: hát nemi akad Csonka-Magyarországon senki, még
