Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
met cron isiv/on. 16 r Elvégre e szerencsétlenek' még sikerrel dolgozhattak volna az arkeotógia a ikren- deltebb szakaszain, a hová természetesen nem terjed' ki a figyelmem. Michelangelo jnttíTdía, 'hogy a* tájkép festés a kisebb telisek számára való müvésakedés tere. Ugyanezt mondom én a prehiszfónkusokról. gossan* és, én mulatok rajtuk, bár igazában bosszankodnom kellene. Ezek az erőterek ravasz álmodok, a kik holmi csontszilánkok, pattintott kőszerszámok alakján, épp a pattintás módja szerint, óriási kulturális zónákat állapi tanok meg és teljes biztossággal csoportosítják az évezredeket korszakokká. A mint közelebb érnek a bronzkori sóz, az írott emlékekhez, csendesebbekké válnak és a klasszikus ó-kor nagy alkotásai mellett fanyar közömbösséggel haladnak ©1. A népvándorlás korához érve, megint felélednek, mint bizonyos szalagok, a kik életre kelnek újra, ba vízbe jutnak és vígan nyüzsögve tudós- kodnak ássák ennek a szomorú korszaknak bögréit, fibuíáit, elméleteket állítanak fel gyönyörködve, — mert im sötét van megint — a mik semmit *e oldanak meg. példa rá a hun kérdés. De legundokaMíja az antropológus. Ezek ia tudomány legsilányabb szektáriusai, a fétis-imádók, a kik egy-egy fognak, vagy kopenvadarabnak áhilatos szemlélete után könyvtárakat imáik össze. Az anyagjuk végtelenül kevés: a javai majomember egy keponyatöredéke, a Homo Heidelbcrgensis alsó állkapcsa, meg cgy-két tucat csontváz. Ezek niér csak tízezer, sőt százezer evek-