Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

— Hol a zászlód.,»Vén szlótaríó?“ A Petőfi centennárium csöndes' örömeibe újabb virágszálat iktathatunk be. Illatosat, kedveset. Szirmain úgy rezeg a' cenzúra liarmatcseppje,, hogy direkt kéjes 'nézni. Persze Petőfi a hibás, mert úgy irt, ahogyan és nem úgy, ahogy költőtársa, Lampénh Géza, avagy elnök ur Pékár. Ezúttal az iskola lépett sorompóba, nehogy Petőfi megmételyezze az ifjuság zsenge; lelkületét. Mindegy talán, hogy melyik iskola. Március 15-ére készülnek a gyerekek. Az egyik nebuló előáll: ő „A vén zászlótartó“-t tudja. El is mondja szépen, hogy csak úgy gyönyörködik benne a tanító néni. Rendben van, ezt mondod el! — hangzik az Ítélet. A gyerek bátyja — aki nekünk elmondotta az esetet — kihallgatta a fiúcskát. Nem jó, öcskös, három szakagzt kihagytál!... A gyerek ártatlanul elmeséli, hogy ezt a három szakaszt ki kell hagynia... talán azért, mert hosszú a vers. így a gyerek. Mi azonban, mint öreg rossz- májuak, visszaadjuk a zászlót az öreg kezébe. Lássuk a destruktív szakaszokat:

Mi vitte őt háború zajába?

Hiszen neki nincsen gazdagsága,

Mit féltene, mit védnie kéne,

Hogy ne jusson ellenség kezére.

Annyi földet sem mondhat övének.

Melyben egykor koporsója fér meg •

S mégis, mégis viszi lobogóját Azok előtt, kik a hazát óják.

Épp azért ment, mert semmivel sem bir;'

Küzd a gazdag; de nem a hazáér1.

Védi az a maga gazdaságát...

Csak a szegény szereti hazáját.. í

Bizony, öreg zászlótartó, aki ötvennyolc esztendővel a válladon, betegen a mankó helyett zászlót vettél a kezedbe, mert elhangzott: „Vészben a hon!“ Most más van vészben és az érdembuzgó emberek a hon nevében a mankót veszik a kezükbe. A mankóból is a butábbikat, a szellemi mankót. De Petőfit nem engedik kisajátítani. Most már elsajátítani sem.

— A nvitott gázcsan ál<Woé«» rn~.- *