Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
f NÉPSZAVA HÍREK * * * Petőfi szobránál» Lelkünk kitárul, mint egy nagy kapu., S érc-szobrod előtt amint így megállunk: Fölrajzik bennünk űzött sok-sok álmunk És tüzel, mint a gyöngyöző aszú... Tekints le ránk és nézz széjjel közöttünk; Te mind ismered, akik idejöttünk, Tied a szivünk, tied az agyunk — Világ szabadság hősei vagyunk! Szent alkotásra izmosul a kar, Munkában hős, a bűnben nem magyar,..!, i Vágyat hozunk mi gúlák magasából. Kigyúl. s tündöklik közel és a távol: Lásd érc-szemeddel valamennyiünket, Kiket e kornak hitványsága büntet, Mert eszmét, eszményt soha meg nem ért! ös vadság űzi benne csak a vért, Igazra, jóra, hajigái követ, Téged is bámul, ámde — nem követ! Nincs gondolata, fenséges, merész! A rozsda rágja lelkét s a penész, Körötte minden füllesztő, avas, Nem tud repülni, mint a bérei sas, Mint Te, a fényben fönn, magasan, büszkén At förielmeken, át az élet üszkén, Mely összefoghat, össze: föld az éggel, Hitünk a poklok füzében sem ég el! Időben, térben végtelent kapott, Múlandó mára örök holnapot. Gyilkolhat, űzhet sötét, földi végzet — Nagy Lelked lángja minket megigézett. Itt állunk mi, kincses zarándokok, Hatalmas szived szivünkben dobog, Minden atomja erjesztő, hiús — Miénle a friss, rügybontó Március! Uj, tiszta élet sugárzó lelke Vágyát belőled belénk lehelte! Az igazságnak termő tüze ég —: Világszabadság és Testvériség! Tuba Károly. * * *
