Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
Petőfihez. Az ország elvétetett tőlünk, Elvétetett a hatalom, És a dicsőség is elvétetett, Felbontatott és eltöröltetett Közöttünk minden földi kötelék. Térdig porban és övig hamuban Mi mégis a Te nemzeted maradtunk: Petőfi nemzete! Mert megmaradtál Te! 'És Benned megmaradt az ország, És megmaradt a hatalom, S a dicsőség is, a mi dicsőségünk, Most ■— cs mindörökké. ’Az ország megmaradt. 6, nem a földi ország, A szemfedös, a könnyel áztatott. Nem az, nem az! A mi világtól elfordult szemünk Immár a földí ország égi mását Tebenned keresi. Honfoglalónk Te vagy. Ha őseink csak földet hagytak ránk’. Te reánk hagytál egy darab eget, Egy örökrészt a portó rög felett, Kisajátiihatatlan birtokot. Az álmaiddal benépesítettel Egy uj hazát, Szabadság és szerelem gyarmatát: « . Egy magyar csillagot. 'És megmaradt a hatalom. Nem a kard élén csillanó erő, A kard, az eltörött, Nem az ágyuk torkából ásító, Az ágyuk hangos torka néma lön, Nem tűzben, vérben edzett vértezd, Nem az, nem az, Élvette tőlünk azt a végezet. 'De mi most Reád szegezzük szemünk, 'A páncélunk Te vagy, Te vagy tűzálló, kemény fedezékünk, Lelked örvénylő mélységeiben Adatott nekünk örök menedék. És nekünk ez elég. !A vezérünk Te vagy. Mint verseid, a „rongyos katonák“, 'Akiknek éhség s igazság a bére: 'Mijük seregparádéd sorfalát. És megmaradt a dicsőség is. ó, nem az oktalan kevélykedés, Világ színe előtt hetvenkedő! Nem a cifrálkodó magyarkodás. Ez más, ez más! Nagyon nagyot zuhantunk. De megmaradt a büszke öntudat, U Te öntudatod, rA mi öntudatunk: Ha balsorsverten, ha koldusszegényen: Vagyunk, vagyunk: 1És akarunk, még lenni!... rÁz ország elvétetett tőlünk, Élvétetett a hatalom, És a dicsőség is elvételen. Felbontatott és eltöröltetett Közöttünk minden földi kötelék. Térdig porban és övig hamuban, Mi mégis a Te nemzeted maradtunk: Petőfi nemzete! Mert megmaradtál Te! És Benned megmaradt az ország, És megmaradt a hatalom, S a dicsőség is, a mi dicsőségünk, Most — és mindörökké. (Kolozsvár.) Reményije Sándor.
