Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

/Budapest, 1023. március 16. péntek,. AGYARORSZAG A magyar múlt a magyar jövő mellett Petőfi áldozatos hazafisága tudja csak újra fölemelni nemzetünket. — klebelsberg miniszter szózata az országházién ünnepen Az ország hódolata Petőfi előtt (A Magyarország tudósítójától.) A mai Március , tizenötödikét, e szent magyar napot, hatalmas erő- 1 vei, impozáns teljességében ünepelte az egész ország. Hetvenötödik évfordulója van ma 1848 március 15-ónek és ez az év századik fordu­lója Március 15 nagy szereplője, Petőfi Sán­dor születésének. Ez a kettős nagy ünnep, ez a ; két nagy esemény összpontosult a mai napban és ez­rével gyűltek össze az emberek, hogy ünnepoljék a nagy nap emlékét s erőt merítsenek a szabadság dalnokának életéből, költészetéből, hősi önfeláldozá­sából. Petőfi Sándor és a magyar szabadság napja volt a mai. Ezen az esős, borús napon, amely külső­ségeiben oly hasonlatos volt 1848 március idusához, Petőfi csillaga és vele együtt a szabadság reményé­nek csillaga újból felragyogott a ködös magyar égen. Újból megjelent közöttünk Petőfi Sándor, küz­delmes, szenvedő és fenséges életével, tüneményes pá­lyájával, páratlan lángelméjével, hogy megmutassa az utat, amelyen a magyarságnak haladnia kell, ha méltó akar lenni önmagához, ha el akarja foglalni méltó helyét e földön. Már a kora délelőtti órákban megindultak a tö­megek az ünnepre. A langyos és sáros tavaszi uccá- kon nemzeti színű zászlók vonultak előre. Az ünnep­ben egyesült minden magyar ember. A főváros dísz- közgyűlést tartott, amelynek résztvevői elvonultak a Petőfi-szoborhoz és a Szabadság térre. Az ünnep­ségben részt vett a kormányzó, a hadsereg, József főherceg, a magyar társadalomnak minden rétege. Az alábbiakban számolunk he a mai ünnepi nap részleteiről: A főváros díszközgyűlése Az új városháza környéke zászlódiszbe öltözött a mai díszközgyűlésre. Hatalmas nemzeti színű és a főváros színeit viselő zászlók lebegnek a Váci ucca felé kifeszítve, s az új városháza épületén is zászló­kat lenget a szél. Már jóval a közgyűlés megkezdése előtt zsúfoltak a karzatok s hamarosan megtelnek az ünnepi díszbe öltözött közgyűlési terem padsorai is. Az elnöki emelvénytől jobbra és balra díszruhás hajdúk állnak, megérkezik a polgármester, bevonul­nak a tanács tagjai is, s ekkorra már megteltek a közgyűlési terem padjai is. Mindenki feketében van, a többségi párt csoportokba verődik, az ellenzék tel­jes számban jelent meg. Sipőcz polgármester megnyitja a közgyűlést s felharsan a Budai Dalárda éneke, a magyar Hiszekegy. A közgyűlés tagjai állva hallgatják vé­gig. Ezután Sipőcz polgármester mond ünnepi beszédet: — Bús pásztortűzok villannak fel a nagy magyar éjszakában. A pásztortűzek lobbanó fénye mellett árva magyarok virrasztanak. Amikor a köznapi em­bert fásultság nyomta, ezek ébren figyeltek: az imá­dott haza szeretető ébren tartotta őket. Ezek a vir­rasztók a költők, akik dacolva a fásult korral, ver­ték a riadót és élesztették a nemzeti érzést az eltom­pult szívekben. Balassa Bálint, Zrinyi Miklós, Csoko- nai-Vitéz Mihály és Bessenyei voltak a gondviselés­től nemzetünk számára küldött virrasztók. De volt még egy pásztortüz, amely sokkal nagyobb volt a többinél. Egy lelkes ifjú szííja a tűzet. Petőfi Sán­dor ö, a mi legnagyobb, leghősibb virrasztónk, aki­nek szelleme immár egy évszázadon át őrzi a szent magyar határokat, melyek a szívekben a Kárpátok­tól a Dráváig, a szépséges erdélyi völgyektől Dévé­nyig terjednek, ő a miénk volt, a miénk marad éle­tében és halálában. Ö mindnyájunké és minden ma­gyaré. Vájjon akad-e magyar ember, ha Petőfi minden költeményét ismeri, aki az Apostol örök emberi mélységeket visszatükröző alakjában, mely a költő­nek leikéből lelkedzett bőse, a hazátlan világpolgár megtestesítőjét látja. Vájjon akad-e magyar ember, aki a zsarnokság ellen lázadozó költő verseiből ne érezné ki mindenkor és feltétlenül, hogy lángoló magyar. Nála a népuralom nem egyoldalú osztály­harcot jelentett. Az ő világszabadsága a nemzetek igazán szabad fejlődése volt A negyvenes évek Petőfije a magyarságot lenyűgöző osztrák zsarnokság ostorozó korbácsa volt. ... És most azok felé száll aggódó tekintetem, akik messze fnitolünk, a napnak talán ugyanebben az órájában lelkűk mélyén titkon hódolnak Petőfi­nek. Az elszakított területeken sínylődő magyar vé­reinkre gondolok. Megcsonkított hazánk szűk terüle­tén rájuk gondolunk, elszakított véreinkre. Ez a kö­zös rágondolás a nagy költőre összefűz március 15-én minden igaz magyart. Nem pusztulhat el az Mramfés ezüst cigaretta-, szivar-szelencék. Ä&, leszállított árban Scftönwald Imv»e IV. Bécsi ucca 5. Bécsi és Deák Ferenc u. sarak a nemzet, amelynek soraiból ilyen vllágszellem röp­penhetett ki. Boldog vagyok, hogy nekem julotf az a szerencse, hogy o díszközgyűlés színe előtt Bu­dapest székesfőváros hódolatát bemutathattam Pe­tőfinek. Legyen áldott mindörökre emlékezete. A polgármestert beszéde végeztével tapssal és felállással üdvözölte a közgyűlési terem, majd a Bu­dai Dalárda a Himnuszt énekelte. A díszközgyűlés tíz óra öt perekor ért véget. A törvényhatósági bizottság tagjai azután a Váci uc­cuban négyes sorokba állottak fel, hozzájuk csatla­koztak a főváros tisztviselői és megindult a menet a Petőfi tér felé. Az útvonalon a fővárosi tisztviselők tartották fenn a rendet. Megkoszorúzzák Petőfi szobrát Már tegnap délelőtt megkezdték a Petőfi-tér dí­szítését. A szobor körül levő térségen négy-hatalmas oszlopot állítottak fel, ezeket huzalokkal kötötték össze, melyekről nemzeti színű lobogók lengedeztek. Az oszlopokra a főváros és az ország címerét akasz­tották fel piros-fehér-zöld és piros-sárga-kék zászlók közé. A tér környékén és a Petőfi térhez közel fekvő útvonalakon a gáz,lámpákat szintén címerekkel éke­sítették, színes lobogókkal díszítették. Ma reggel már tíz óra előtt két díszbe öltözött városi hajdú és két fővárosi altiszt állt Petőfi Sándor szobra előtt. Ezek vették cl az egymásután érkező küldöttségektől a hódolatot kifejező koszorúkat. Sűrű egymásutánban érkeztek a hazafias, politikai, társa­dalmi és jótékonysági egyesületek képviselői, mind megihletvo az ünnep jelentőségétől, némán nyújtot­ták át koszorúikat és patkóalakban körülállták a nagy költő szobrát. Negyed tizenegy előtt néhány perccel díszbe öl­tözött lovasrendőrök közeledtek a Petőfi lér felé. Utánuk jöttek az egyesült fővárosi dalárdák, hozzá­vetőleg négyszázan, majd zárt sorokban a törvény­Jiz ünnepség az Az Országház térre tíz óra után már valóságos népvándorlás indult meg. Talán annyi ember még sohasem volt együtt ezeu a hatalmas téren, mint ezen a napon, amikor az ország a szabadság ünnepét Petőü Sándor ünnepével kapcsolta egybe, amikor március tizenötödikének glórlás emlékű napja het- venötödször ünnepe az egész magyarságnak. Petőfi, a halhatatlan magyar költő ma szinte szimbóluma volt az országnak, amikor nemcsak a főváros, hanem az egész nemzet mutatta ki háláját és örök ragasz­kodását Az országbáztéri ünnepség méreteiben és külsőségében igazán monumentális volt, annyi zászló, annyi pompa, szín és ünnepi dísz volt ma ott, ameny- nyit senki más nem érdemelhetett ki, csakis az az egyetlenül álló hatalmas magyar zseni: Petőfi Sándor. A díszítési munkálatok már tegnap megkezdőd­tek. Az országház hatalmas nagykapujára odake­rült Petőfi ötszörösre nagyított reliefje. A szobor­képmás körül nemzetiszínű drapériák ékeskedtek, szimbolizálva, hogy ez az ünnep az egész nemzet ün­nepe. A gázlámpák, az oszlopok mind a nemzet cí­merével és lobogójával voltak díszítve. A szomszédos házak, így a földművelésügyi minisztérium, a Kúria óriási épületo szintén fellobogózva várta az ünne­pet. Az erkélyek, az ablakok, a kapuk mind piros- fehér-zöld lobogókkal voltak fedve és a magánkáza- kon szintén valóságos zászlóerdő lengedezett. A parlament lépcsőit, amelyek a főbejárathoz vezetnek, egészen le a túrig, futó vörös bársony­szőnyeg fedte. Gyönyörű pálmák, zöld ciprusbok­rok voltak elhelyezve az emelvény körül, ame­lyen a kormányzó foglalt helyet az ünnepségen. Már tíz óra után kezdtek gyülekezni a klérus tagjai, az államhivatalnokok és a társadalmi egyesületek ki­küldöttei. A hatalmas Országház-téren katonai dísz- csapatok vonultak fel, a lépcsőkön a díszegyenruhás parlamenti őrség jelent meg és a térre megérkeztek az egyetemi hallgatók, a középiskolák fiú- és leány­növendékei ós elhelyezkedtek az ünnepen résztvevő cserkészcsapatok is. A rendőrség itt is példás rendet tartott. A kormányzó díszruhás testőrsége festői szépségűvé varázsolta a feldíszített főbejára-ot. Tizenegy órakor megkezdődött a küldöttségek felvonulása. Elsőnok a honvédelmi minisztérium küldöttsége ér­kezeti meg Bubin tábornok vezetésével. Utána a tá­bornoki kar és pedig Lukachich, Kirchner, Fraliért, Ehmann és Czito altábomagyok, Szepessy tábornok­orvos, Budapest székesfőv. törvényhatósági bizottsága Sipőcz Jenő h. főpolgármesterrel az elén zenekar kí­séretével érkezett az Országbáz térre. A főlépcső bal­oldalán helyezkedett el a Petőfi Társaság küldött­sége. Tizenegy óra után néhány perccel már az emelvényen volt Szcitovszky Béla. a nemzetgyűlés elnöke, aki után nemsokára megérkezett Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter, majd pedig Vass József népjóléti miniszter. A vidéki városok küldöttségei Í3 felvonultak az ünnepélyre. Az egyetemi tanács Bársony János rektor vezetésével jelent meg. Egy­másután érkeztek Bavasz László református püspök, Nagy Pál báró altábornagy, a honvédség főparancs­noka, Schvoy Kálmán ezredessel, Marinovich Jenő főkapitány együtt érkezett Szeszlér Hugó főkapitány­helyettessel. Ezután egymás ntán jöttek a főhercegi autók. Megérkezett Izabella íőhercegasszotiy leányával, n hatósági bizottság érkezett meg, élén Sipőcz. Jenő helyettes főpolgármesterrel. A törvényhatóság előtt két ünnepi díszbe öltözött és újabb, tíz széles sorban felállított városi hajdú jött a menetben a főváros koszorúival. A főváros két koszorújának szalagján a következő felírás volt: „Budapest székesfőváros közönsége“, „Petőfi Sándor századik születésnapjá­nak emlékére". Amikor a polgármester, az alpol­gármester, a fővárosi tanácsnokok és a törvényha­tósági bizottság tagjai, valamint az őket követő nagy tömeg megérkezett a Petőfi térre, az ott. vára­kozó katonai zenekar és a félkörben felállított egye­sített dalárdák a Himnuszt kezdték el játszani, illetve énekelni, amit az egész közönség kalaplevévei hallgatott végig. A Himnusz után a Hiszekegy, majd a Szózat magasztos hangjai csendültek fel, majd a főváros koszorúját a kezében tartva Sipőcz polgármester lépett elő, odament a szoborhoz és a Petőfl-szobor lábához tette le a székesfőváros hó­doló jelképét: a koszorút. Ezután a katonazenokar és a dalárdák újbél a Himnusz áhitatos hangjait hal­lattak. A Petőfi tértől az Országház térig A Petőfi tértól az országházig vezető útvonalom minden házon zászló lengett, az uccák fölött össze­kötő kötelek feszültek, amelyeken lobogókat lenge­tett az enyhe szellő. Az üzletel: egytől-egyig be vol­tak zárva, az úttestek különös gonddal kitisztogatva: várták az Országház térre vonuló menetet. Féltizenegy előtt néhány perccel indult el a me­net a Petőfi térről. Díszruhás lovasrondőrök halad­tak a menet élén, utánuk a főváros pompába öltö­zött hajdúi, majd a polgármester, az alpolgármester, a fővárosi tanácsnokok s a bizottság tagjai. Zárt; sorokban következtek azután a különböző társa­dalmi, politikai és jótékonysági egyesületek kikül­dődéi, nagyszámban az egyetemi ifjúság, az egyes bajtársi szövetségek és a középiskolák tanulói is. A. hivatalos megbízottak majdnem mind fekete ruhá­ban és cilinderben, felsőkabátjuk gomblyukában a. nemzeti színű szalaggal. A menet impozáns volt. A hullámzó tömeg szinte halálos nárnasággal höm­pölygőit az uecáu. Mindenütt a rendőrség, az egye­temi ifjúságból alakult rendezőség és a cserkész- csapatok tartották fenn a rendet. Amerre haladtak, a járdákon egyenes sort képeztek a járókelők, akik napi munkájukat végezvo csak pillanatokra vehet­tek részt március idusának monumentális ünnepén. Országház téren Gabriella főhercegnővel és kíséretével, utána József főherceg Auguszta főheroegasszonnyal,' Zsófia fő­hercegnővel és József Ferenc főherceggel Algya- Papp tábornok kíséretében. A főhercegéket, akiket hatalmas éljenzéssel fogadott a közönség, Sipőcz pol­gármester kísérte helyükre, ahol Klebelsberg kul­tuszminiszter üdvözölte őket. Pont féltizcnkettőkör riadót fújtak a cserkészek' a Margithíd felől megérkezett Horthy Miklós kormányzó autója. A kormányzó, aki nejével együtt érkezett Magas- házy szárnysegéd kíséretében, az alabárdos dísz­őrség sorfala között piros szőnyegen ment föl a: főbejárat előtt föntartott helyére. Mögötte délszaki növények pompáztak. A kormányzó Izabella ős Auguszta főhercegasszonyok között foglalt helyet. A kormányzó elhelyezkedése után a budapesti honvéd helyőrség zenekara Fricsay karnagy vezeté­sével rázendített a Himnuszra, majd az egyesített fővárosi dalárdák elénekelték a Hiszekegyet és. a Szózatot. Ezután Sipőcz Jenő h. főpolgármester lépett a lépcsőzettől balra lévő szónoki emelvényre és meg­tartotta ünnepi beszédét: — A nagy magyar költő, a legendás nemzeti hős, a tragikus sorsú mártír, Petőfi Sándor századik szü­letésnapja megünneplésére jöttünk ma össze. Ezt az ünnepet a székesfőváros rendezi, de résztvesz azon az egész ország. És lelkem sóhaját küldöm azoknak a véreinknek, akiket idegen hatalom gátol a hódolat útjában, de akik lélekben itt vannak velünk. E pil­lanatban mindenütt., túl az emberkéz alkotta határo­kon, mindenütt, ahol magyarok élnek, a hármas ha­lom és négy folyó magyar könnyel és vérrel öntözött országában egységesen borulnak le halhatatlan szel­leme előtt. A mi szenvedő véreink hitet, reményt ke­resnek és találnak az ő költeményeiben. Szelleme ki­száll a jeltelen sírból és elzúg a szépséges Alföld rónái felett a Kárpátokig és az erdélyi bércekig és viszi mindenüvé a magyar jövőnek, a magyar fel­támadásnak, soha el nem haló dalait. Halhatatlan szellem! Haladj feltartózliatatlanul Isten által kije­lölt utadon. Sipőcz beszéde után a dalárdák Petőfi-dalokat énekeltek. Elénekelték az Árvaláuyhaj a süvegem bokrétája és Tilos nekem a szerelem kezdetű Petőfi- dalokat, az előbbit Lányi Ernő zenéjére. A közönség élvezettel hallgatta a szép Petőfi- dalokat a dalárdák harmónikus előadásában. Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter állott ezután az elnöki emelvényre és a követkézé ünnepi beszédet mondta: — Nemzeti ünnepeink csak akkor termékenyek, a leltekbe igazi erőt csak akkor sugároznak be, ha a nemzeti múlt nagy eseményei, a történelem nagy Legszebb tavaszi újdonságok kötött mellények, jum- , perek és kosztümökben 0"™SStö ucca 6. Mám

Next

/
Oldalképek
Tartalom