Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
MAGYARSÁG' 1923 március 16, péntek * Csali többszörös miniomosoh nnaralhafnoít az idén a Balaton mellen — rA Magyarság tudósítójától —• >Cefeíül< megnőtt a Balaton, — daga- Soznak kevélyen a balatonpartiak és akkorára Hivalkodtak a reménységtől és Várakozástól, mintha a Balaton fölös vize jnind beléjük folyt volna. Nagyon rossz az összeköttetés Szemesre. Ha kicsit messzebb lakik az ember, négykor kell fölkelni, mert kocsira kinek jut i mai világban, még ha olyan szándékokat forgat is magában, hogy a Balaton mellett szeretné egészségesre foldoztatni a beteg gyermeke rossz tüdejét. Amint a vonat egyre közelebb és közelebb húz ez áldott vízhez, kezd a dolog kicsit gyalussá lenni. Az utasok jönnek-mennek, «illaárak, miegymás kerül szóba és amit owmdannk, elszoritja az ember szivét. No, mindegy! Lássuk a dolgot közelről. A*z eső egész szépen znhog és a Balaton harsogva vagdossa a szemesi partot- Nines ilyen viz több az egész világon. Az ereje — a tombolása félelmetes, mint a tengeré, de a színe enyhületesen kókes- liia — meleg és biztató. Olyan ez a viharos Balaton, mint a haragvó magyarember. Kívülről rémületes, belül pedig mosolyog a, szive... — Merre kellrmenni a Hableány-szálló^ Sába ? — Csak gyöjjék, én is arra mék. — Messze van? — Majd meglátja. — Csak az eső miatt kérdezem. — Ha tudja, akkor is csak esni fog az eső— mormogja a tarisznyás magyar és már indul is. Utána a süppedoző sárban, a szél Vágja az esőt és a Balaton szivefmeg- bolonditóan zngatja. A Hableányban volt ebéd. A nagyterem [persze jéghideg, a székek felrakva az asztal tetejére. A dohány- és borszagu kocsmaszobában egy csendőr és Czekei bácsi, a kertész beszélgetnek. Mig előhozzák az ebédet, elkezdődik a pnbato- lódzás a villák irányában részben a vendéglőstől, másrészt Czekei bácsitól, aki itt afféle közvetítő szerepet folytat — a kertészkedés úgy. sem ád most foglalatosságot. — Hát van, van. Van itt villa, kérem. 'Van itt a faluba is, mert nem a telepre Szándékszik a nagyságos asszony — gondolom.— Amig ezt a »gondolomot« mondja, müórtöleg és vizsgálódva szalad végig rajtam a tekintete tetőtől-talpig. — Mert sa. telep az drága. — Milyen drága? ■— Hát azt mondják [Siófokon, meg Szárszón, megadják a félmilliót is egy Villáért. — Azt mondják. — Mondani lehet. — Szárszón én csináltam a kontaktust vágja ki Czekei gazda. — Szárszó már tőle van, — tóditja a vendéglős, — ott már ki van adva minden. — Engem Szemes érdekel. — Hát van itt villa, ami azt illeti. Itt Van a Tóthéké...- — Engen éppen ez érdokeL — Megnézhetjük. — Azután a Takács Imréóké. A Zri- íiyiélté. Ez éppen a part felől a legszélső. Ebéd után azután nekivágtunk. Amig megyänk, megpróbáltam nyilatkozatra bírni a zömök, pirosképü Czekei gazdát. Nagyon csavaros eszű ember, nem igen r.kar nyilatkozni, pedig az a szavajárása, hogy mindenre azt mondja: »igen.* Három szoba. A harmadik egészen aprócska, a másik kettő olyan 4—5 méteres féle. Tiszta és. rendes. Kertje nem igen van, 1 fát, ilyestr nem láttam körülötte. — Mibe kerül? •— Még nem határoztunk. — De én azért jöttem, hegy béreljek. £\'ekem tudnom kell. — Hát azután, ha szabad kérdeznem, .mi a foglalkozása a nagyságos urnák ? — A minisztériumban van. — Úgy. Hivatalnoknak tetszik lenni... Hát bizony még nem határoztunk. Mert abba itt úgy megszoktunk állapodni.,* — De valamit mégis csak tud. — Hát Siófokon meg Szárszón azt mondják, ahány szoba, annyi százezer. — Maguk csak nem indulnak Siófok után. — Hát nem. Hiszen mi nem is kérünk pénzt. Inkább bnzáér. — És mennyi búzát kér ezér a bárom szobáéi' ? — Tizenöt mázsa. De én nem is tudom. Majd megírjuk. Még ráérünk. Czekei uram közbeszól. — Én már aláírtam máma, — Mennyiért adta oda? A két szobáért tiz mázsát kapok. Négyet most — hatot, amikor jönnek, i Akkori ár szerint. J — Hát iszen lehet...* lehet... —' és kifelé megyünk és tovább a másik házba. Árat nem akarnak mondani. A szárszói bankárról beszólnok, arról a bizonyosról, aki félmilliót adott és várják a többit, aki majd megadja: — Mert, kérem szépen, ml jobban szeretjük a keresztény nrakat, de hát amazoknak meg pénzük van. Azután a keresztény urak itt is csak spórolnak. Pedig ha már kiadja az ember, akkor mást is akar. Az asszony ellátja a konyhát. Ott van már a két kotlásija csirke. Ebből rántott csirke lesz. A gazda «feiaprigatta* a két méter fát a konyhára. A tej, a vaj, a tojás™, ügy-jő, ha a. vendégnek van mit kőtteni... Igen _ Kett endes ut volt azon a csúszós agyagon, esőben, szélben vigasztalan ke- . serüséggel Őszödig. Őszöd. Két kilométer a-Balaton-parttó!?' Több, mint egy óra hosszáig ültünk a Göndöcs gazda asztala mellett Meg kell mondanom, hogy féltrófdsan — de inkább komolyan — egy óráig tartó könyörgés, rábeszélés után, hogy mondjon, mégis Valami árat: Százötvenezer kamuit hírt. És ezért ád egy alacsony parasztszobát, legföljebb 8 méter a mérete és. egy konyhát A megbotránkozás, Iázadozás és Czekei gazda nyilatkozatai után hatvanezerig ment, do nem ígérte oda.-Előbb ^tájékozódni fog. Majd ir... Majd imák I’odáék, Bokáók és így tovább. Mert ók szerelik a keresztény urakat, do megvárják inkább mégis azt a másik áradatot, azt amesebeíbpénzáradaiot, amelyiknek az ő hitük szerint el kell jöimio Budapestről. — És a mi gyermekeink ? — kérdeztem keserűen, — a mi beteg gyermekeink haljanak meg? A Balaton így tehát csak a könnyüpénzüékért van? Akik becsülettel ós tisztességgel keresik a megélhetésüket, azoknak r.o jusson semmi ebből a gyógyító, áldott vízből és a napsütötte homokból ? Hiimmögtek, hápogtak, huzták-vonták a szót, do nem nyilatkoztak, azaz csaknem mondtak véglegeset, megállapodni semmi szin alatt nem akartak volna. Tiz mázsa, tizenöt mázsa, kétszázezer, háromszázezer... de inkább semmi... És vissza Őszödről Szemesig. Útközben csatlakozott egy uradalmi ember. Azzal a dughagymáról beszélt Czekei gazda sok szakértelemmel, hogy a makói jobb, vagy az a másik, a nevét elfelejtettem, c-vo! kezdődik, de ugylátszilc arról nevezetes, hogy kilóra is megnő. Azonkivül megbeszélték, hogy szőlővesszőt fognak cserélni. Czekei ád muskotályt, a másik valami esaba-félét és így tovább... a vendéglőig. Fizettem a-, vezetésért ötszáz koronát. És fizettem a szállodai szobáért ezerkétszáz koronát. Igaz, hogy ennek eiiené- ben gondoskodtak róla, valahogy le ne késsem a vonatot. Ez ugyanis éjjé} » három órakor indul. Felköltettek engem az éjjeli Őrrel tizenkét órakor, kikisért az állomásra félegykor, — óit azután dideregtem a koromsötét, jéghideg várószobában háromig. Én Uram Istenem, ahány ház, annyi szokás. A Balaton pedig zngoít hatalmasan és belémzngta a magyar telhetetlenségp szimfóniáját. Hallgattam és megértettem, hogy nem a mi gyermekünkért nőtt meg* olyan »cí'fetiil*... Szederkényi Jtnna. M KMNSznem el Ketety Dénes lemondását M tisztviselő kérdést nem tekintik elíntézetínek Mja&ú tárgyalások a kormánnyal — A Magyarság tudósítójától — A Közalhalmazoliak Nemzeti Űzővel' lege által indított flzetósjavitási mozgalom ngy látszott, hogy a kiadott rendelettel és a miniszterelnök nyilatkozatával elintéződött egy időre. Azcmban a rendedet tartalma, valamint a miniszterelnök beszéde nem hogy megnyugtatta volna a tisztviselői kart, hanem rendkiviilmőd felizgatta. Az elkeseredést és az izgalmat csak növelte Kclety Dénesnek a KANSz elnökségéről való lemondása, amelyben a közalkalmazottak Kclety bátor magatartásáért kijáró üldözést látnak. A KANSz ma délutánra elnöki bizottsági ülést hivott egybe, amelyen az elnökök, az összes csoportok főtitkárai, a törvényhatósági választmányok elnökei és főtitkárai, valamint a választmányba nem tartozó közalkalmazottak is resztvettek. Az ülést a régi városháza tanácskozótormiben tartották és a helyiség zsúfolásig tömve volt. Az ország legkülönbözőbb vidékeiről összcsereglott emberek egyforma keserűséggel tárgyalták a helyzetet. Ezek az egymásközti izgalmas oszmceserék sokkal jobban jellemezték a valődi holyzetet, mint később az ülés keretében felszólaló fegyelmezett szónokok előadásai. A történtekért senki sem okolta a kormányt, mindenki a lehetetlen viszonyokat tette szóvá s -a miniszterek referensei ellen kelt ki. Sok panasz esett arról is, hogy •« parlamentbe bekerült volt közalkalmazott kípviselók sohasem ragadták meg as alkalmat, hogy az országot, illetve a nemzetgyűlést a tisztviselők való helyzetiről tájékoztassák. Említettek olyan KANSz-beli honatyát Js, aki, mikor a tisztviselókérdésről tárgyalt a Ház, egyszerűen kisompolygott a teremből, hogyne kelljen állást foglalnia. Ezt sem írlak- az illető képviselő rovására, hanem az egységes párt * fegyelminek* tudták bo. Az általános zúgásnak az elnöki csengő vetett véget. Sáthy Antal dr. igazságügyi államtitkár megnyitotta az ülést. Néhány kegyeletteljes szóban megemlékezett Petőfiről és a magyar nemzet évszázadokon át folytatott szabadságharcairól. Azután áttért a mai ülés tárgyára és felolvasta Kclety Dénesnek, a 'KMNSZ elnökének levelét, amelyben lemond a bizottsági elnöki méltóságról és kéri, hogy a legközelebbi országos választmányi gyűléssel is közöljék lemondását. Ezután méltatta Kclety Dénes munkásságát és azt a reménységét fejezte ki, hogy az elnöknek ezt a lépését meg lehet még másítani. Határozati javaslatot nyújtott be, amelynek értelmében a KANSa elnöki bizottsága törhetetlen hűséggel és soha el nem múló hálával ragaszkodik vezéréhez, Kelet.y Dénes- hez s lemondását nem fogadja ok Ezt az elhatározást jelképileg is kifejezik, amennyiben az elnöki sziket üresen hagyják mindaddig, amig az elnök azt uira el nem foglalja, ahová a KANSz bizalma ültette. A határozatot egyhangúlag el» fogadták. Ezután Jav orrát zky Jenő dr. Ismertette azokat a kormányra ideieteket, amelyek a KANSz akciójával, kapcsolatosan megjelentek. Kijelentette, hogy a KANSz a kormánytól csak hírt cs nem követelt, nem akart sohasem állam lenni az államban cs a lehetetlen életviszonyok által diktált kérelmit nem kihívóan, hanem megfelelő formában juttatta a kormány elé. Nem kértek egyebet, mint a mindennapi kenyerük biztosítását. Noha a köz* alkalmazottaknak az 19ii3. év májusi helyzete egy cseppet sem volt rózsás, kérelmük odaíráuyult. hogy a tisztviselők legalább abba a helyzetbe jussánák, amelyben akkor voltak. Amikor a rendkívüli segély száz százalékkal való emelésit kérték, kkor nem kértek egyebet, nnnt alt, }%gy feleséggel és két gyermekkel bíró államit, alkalmazott, a természetben való ellátással együtt a következő összegeket kapja, meg .- Az K fizetési Osztályban a háború előtti összegnek S,(s félszeresét, a Vl-ban 19. és félszeresét, a IX-bcn 21-szeresét, ai. XI-ben SÍ-szer eset, a kezelőtisztek 48*' szorosát és a kezeld altisztek pediip háború előtti fizetési összegüknek ötven* kilencszeresét kapják meg. A rendkívüli segély száz százalékkal való emelése ennek, a statisztikának felél meg, holott a drága* ' súg a háború előtti viszonyokhoz képest öeO-szorosára emelkedett. Elismeri a háborús nehézségeket, de ugyanakkor kért a terhek arányos és méltányos elosztását, lehetetlenség az, hogy az országnak: egyetlen-egy társadalmi rétegére "rak* ják a háborns következmények minden terhét. A tisztviselők ezt a terhek másokra áthárítani nem tudják. A mostani fizetésük pedig a létminimum alatti van. A nyugdíj-igényekről szólva, kérte d KANSz elnökséget, hogy hasson oda, hogy] azok a közalkalmazottak, akik a kötelei nyugdíjeveket leszolgálták, teljes nyug« díjazásban részesüljenek. A lótszámcsök«! kentés szükségességét a KANSz is belátta- és 1920-ban tett már indítványt arra, hogy a kormány sürgősen állapítsa meg, hogy milyen hivatalok feleslegesek és ezoknek a hivataloknak a megszüntetései révén kezdje el a hivatalnokok létszám*/ csökkentését. j Utána Elavaiy Imre a nemzetgyűlés/ tegnapi ülésén elhangzott beszédekről em»| létezett meg. A miniszterelnök beszédöl — úgymond — a tisztviselőkkel szembed teljesen méltányos és jóindulatú volt, csak? az egyes adatok, voltak tévesek, meri! rosszul informálták. Ugyanezt mondhatja! az egyik képviselő beszédéről is, akinek; támadását inkább tájékozatlanságának^ mint rosszindulatának tudja be. Határod zol tan megállapította, hogy a KANSz] nagyválasztmányi ülésén nem kritizálták! a kormány politikáját, hanem, mint sza»i had állam szabad polgárai megélhetésük! lehetőségeiről tárgyaltak. A KANSz az: marad, ami volt. Ezután a közalkalma-; zottak szeretőiét tolmácsolta Kclety eW nőkkel szemben. Békéssy Bezső Máv. segédtiszt keve*t selte a rendkívüli segélyt, kifogásolta a) parlamentben a múltkor elhangzott egyik! beszédet, amely úgy tüntette fel a tiszt*! viselőket, mintha azok között csak a! gazdagok volnának a becsületesek. Aigner] Ottó postafelügyelő a KANSz hazafias*) ságára utalt, de kijelentette, hogy a meg*) jelent rendelőtök egy cseppet sem hatot*; talc megnyugtatókig s a közalkalmazottak; a puszta, kenyerüket sem látják már biz*, tosnak. Galambos Mátyás postaaltiszt rámutat tott arra, hogy amikor a kormány Ki gyermekek segélyezésénél az életkorú leszállította és a másik oldalon csekély*) fizetésemelést adott, akkor voltaképpen) kevesebb fizetést adóit, mint annak* előtte. Andor Endre és Erdős Béla vezéríitkár beszéde után az elnöki bizottság határozatot fogadott e), melynek értelmében a közalkalmazottak rendkívüli segélyének kérelmét nyugvópontra .jutottnak non tekinthetik, mert amig az alsóbb osztályban a megélhetéshez szükséges létminimumot nem biztosítja, másrészt egyes rétegektől többet von el, mint amii felemelt segély alakjában adott. Az elnöki bizottság megbízza az elnökséget, hogy keressen a kormánnyal a további tárgyalások sürgős felvételére összeköttetést, a tárgyalások eredményéről pedig mielőbb tegyen jelentést a bizottságnak. A határozati javaslat elfogadásával az ülés véget ért.
