Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

1928 Jaruár 23., tedd

ATWÉP

CL magyar nemzet fetőfi íáőaínáí

‘tegnap zajlott te a társadalom parlamenti kódolása — „Petőfi a honvédség örök eszményképe4* — fZakouszky belügyminiszter a nacionalista forradalmiságrőt — Qerczeg Ferenc fejezte ki az irodalom háláját — Q kormányzó és a kir. hercegi családok az ünnepen —

„CL OZép“ egységesítő politikájának sikere

Idegenek bel- és külföldön nagy könnyedséggel és könnyelműséggel szeretik a magyart olyan egyéniségnek feltüntetni, mint aki lelkénekegész tartalmát ünnepi kedvében éli ki. Azt mondják a tudós kritikusok, hogy ez az ünneplő hajlandóság mohón és sziláján szívja, emészti fel a jobb sorsra érdemes nemzeti erőket és hogy a pompakedv°Iés semmi egyéb, mint a turáni álmatagság egyik megjelent- ke zése. Volt, aki emiatt már el is siratta a mi történeti érdemekkel ékes fajtánkat, mások ezért egyszerűen követ dobták rá. Nos, a buzgó szálkakeresőknek a tegnapi országházi Petőfi- hódoláson kellett volna megjelenniük, mert ott bevallhatták volna maguknak, milyen szegényes, sántító, s főképp milyen rosszindulatú a logikájuk.

Akik ott voltak — nemcsak, mint a sorok Írója, aki hónapok odaadását látta e délelőtt ön gyümölcsbe érni, de *- valamennyien átérezhették, hogy a mi bánykódó, impresszionista faji kedélyünknek mily természetes tápláléka, fogyton-fogyó erőinek minő kiegészítője, ősforrása az ünneplés, hogy a tiszta és mélyerkölcsü ünnep a magyarban minő forró és termő áramát fejleszti ki súlyos eltökéléseknek és zúdítja belé azokat a hirtelen petyhüdő magyar vérerekbe. Az aggodalmas és mind en lében kanál bírálókon is bizonyára átviharzott (csak ők nem érezték meg) ez a nagyszerű, de láthatatlan elektromosság, amely csodálatos értékeket, indításokat ébreszt fel a kimeríthetetlen magyar erkídee rejtett generátoraiból^ ,

Mert igenis meggyőződésünk, hogy ft tegnapi hódolás,amely a nemzet szemléletének legelső vonalába egymás mellé állította a minisztert és a munkást, a gazdát és a művészt, a politikust és az irdt, a katonát és egyetemi ifjút, ez ft mostani ünnep igenis alkotó, konstruktiv cselekedet volt, amelyből kipattant és melyben kétségtelenül megmutatkozott a keresztény egybefogás. Ar. utolsó évek baráti kezet ánitó magyarja, aki annyira vágyakozott Bgy kalap alatt, egyetlen kupola alatt látni a három nagy keresztény egyház ízellemi vezéreit, most megnyugodva pillanthatta meg együtt, ugyanama nemzeti gondolat sugárzásában Zichy Jánost és Raffay Sándort, Zadravecz Istvánt és Bernát Istvánt, meg Ravasz Lászlót, Végre a sok meddő ídőpocsé- kolás után ugye, milyen könnyen találtuk meg valamennyien egyforma jómagyarok a «plattformot», a közös ideált és ringathattuk el magunkat az édes együttlét egységesítő és messze- kiható összehajolásában.

Ugyebár, hogy magyar volt — csak olyan «bűnös és tehetetlen» magyar — aki a belügyminiszter megállapítása szerint a tettek idején kardhegyére tűzte gondolatait, aki nem politizált, mikor magát odaadni s nem felmentést járt ki, amikor meghalnia kellett. Igaz, hogy akkor még nem fertőzte be oly mélyre a hazai talajt az idegen métely, mint ahogy most át van ihatva ennek kótyagjától. De ime, hatalmas lépésekkel itt a kijózanító, a magunkra- riasztó orvosember, a legnagyobb gyógyító : Petőfi. Hát ne hallgassunk a pesti kuruzslókra, akik izgatószerekkel gyötrik gondatlan, magapazarló életre ezt a gyémántértékes népet, hanem térjünk meg mindannyian a költő ideológiájához, amely az örökélet erőit kínálja fel nekünk. Adjon az Isten sok ilyen teremtő ünnepet.

■ Daliás idők hajdankora éledt meg a tegnapi vasárnapon az ország első házában. A népfenség kőbefaragott csucsivei alatt országgyűlésre iött össze a csonkamagyarság, hogy látható tanúságot tegyen legnagyobb költője, Petőfi

~ A NÉP tudósítójától —

iránt való tiszteletéről. A gigászi márványfalak aljában szent zarándoklás indult, mint a jóakarat és a bölcs áhítat folyama haladt felfelé a sok ezer magyar. Egy nemes, rátarti nemzet jött el megalázkodni, köszönni önnön- íia előtt s ez a legtöbb, amit a mi nemzetségünk sarja a maga fajtájától egyáltalában csak kaphat.

Á grandiózus palota fejedelmi díszt öltött erre az alkalomra. Az oroszlános főkaputól fölfelé a nagy lépcsőzeten kétoldalt a képviselőház, a főváros és a vármegyék kacagányos, bársonyos, kardos hajdúi állottak ki, fent pedig, a kupolacsarnok szintjén a koronaőrség alabárdos, méltóságos serege vágott utcát. Pontosan tíz órakor nyitották meg a feljárás rendjét s ettől kezdve ünneplőbe öltözött férfiak és nők áradtak az ünnep helyére. A megjelentek közül munkatársunk a következő előkelőségeket kaphatta szemügyre: Nagyatádi Szabó István, Daruváry Géza és Klebdsberg Kunó gróf minisztereket, Soás Károly, Sréter István, Than, Károly báró és Sárkány Jenő al- tábornagyokat, Demény Károly, Kdety Dénes, Tasnády-SziUs András, Kószó István, Kaán Károly, Schandl Károly államtitkárokat;

Ott voltak : Berzeviczy Albert, Balogh Elemér, Halász Lajos, Heller Farkas, Hegedűs Gyula, Józcm Miklós,. Juhász Andor, Ipolyi- Keller Gyula, Jeszenszky Pál, Langer Jenő, Oswald István, Pongrácz Jenő, Papp József, Párdány Oszkár, Pintér Jenő, Popovics Sándor, Ráth Zsigmondi, Sárospataki/ József, Horánszky Dezső, Láng József,1 Somssich László gróf, Simonyi-Semadan Sándor, Sebess Dénes, Strache Gusztáv, Kovács Alajos, Szász Károly, Tory Gusztáv, Tormay Cecil, Zavadowszky Alfréd, Tóth János, Térjfy Béla, Ull- tnann Adolf báró, Wolff Károly, idősb és ifjabb Wlassies Gyula bárók, Wälder Gyula, Bakó László, Balázs Árpád, Meskó Pál, Buday Barna, Imre Sándor, Ripka Ferenc, Pethes Imre, Huszár Károly és Almássy László, a nemzetgyűlés alelnökei s vagy ötven képviselő.

Megjelentek továbbá mindama községek képviselőtestületei, ahol Petőfi csak egyetlen dalát is megírta, azután Kiskőrösé és Félegyházáé, majd a fővárosi összes középiskolák legjobb tanulói, a főváros részéről Sipőcz Jenő főpolgármester, FolkusMzy, Rényi és Buzáth alpolgármesterek, Vájná, Borvendég, Bérezd és Lobmayer tanácsnokok, továbbá a törvényhatóságok fő- és

alispánjai, a városok polgármesterei. Teljes számban jött el a Pázmány Péter Tudományegyetem tanácsa, Bársony János rektor, Angyal Pál, Notter Antal, Siegescu József dékánokkal, ott voltak a közgazdasági és a tudományegyetem tanácsa, továbbá a kolozsvári és a pozsonyi egyetmek menekült tanárai. Az ÉME, az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga, a FÁNSz, a MOVE, a Nemzeti Szövetség, a MANSz, a MONE, a KANSz, a Katholikus, Evangélikus és KálvinrSzövétség, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy-és a Petőfi Társaság, a Baross Szövetség, az Országos Földmives Szövetség, a társaskörök, szervezetek, a Magyar Egye- tenmi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége mind-mind testületileg jelent meg. A rendőrséget Nádossy Imre országos főkapitány, Mannwich Jenő és Szeszlér Hugó főkapitányok, Domonkos Gyula főtanácsos és Mihályi Lajos főfelügyelő, valamint Bialosz- kurszky lovag dctektivfőfelügyelő vezették, a koronaőrség parancsnoka Bartha László alezredes volt.

Néhány perccel tizenegy óra előtt érkezett meg József királyi herceg fiával, József Ferenc, királyi herceggel, Auguszta és Zsófia királyi hercegnőkkel. Nyomukban haladt Álgya-Papp Sándor tábornok-adlátus, Bánfay Ernő főhadnagy-parancsőrtiszt, nemsokára megérkezett Izabella főhercegasszony is gyermekeivel, Albrecht kir. herceggel és Gabriella hereegkisasszonnyal. Néhány pere telik el és már alul a lépcsőzeten harsány éljenzés fogadja a kormányzó urat, aki főméit óságu feleségével együtt jelént meg az ünnepén. Magyarország első emberét a kupola- csarnok bejáratánál Szcilovszky Béla, az előkészítő bizottság elnöke és Farkas Sándor ügyvivő-titkár, A NÉP munkatársa fogadja. Folytonos éltetés között, első szárnysegéde, Magas- házy László őrnagy kíséretében halad a nagyur a pódiumra, ahol helyet foglal. Az emelvény közepén az elnökség : Szcilovszky Bélától jobbkézre Zichy János gróf, az Országos Katholikus 'Szövetség elnöke, Raffay Sándor ev. püspök, Bernát István, a Magyar Kálvin Szövetség elnöke, balkézre Zadravecz István tábori püspök, aki a vasúti zavarok miatt távolmaradt Prohászka Ottokárt helyettesítette, mellette Ravasz László ref. püspök, Kaas A’bért báró. az Országos Evangélikus Luther Szövetség elnöke, végül Zsembery István ügyvivő-alelnök és Farkas Sándor.

fiogyan folyt te az ünnep

Az Acélhang MÁV gépgyári dalosköre megnyitóul a «Hiszekegy»-et énekelte, amelyet az ünneplő közönség állva hallgatott végig. Utána

Scitovszky Béla

a nemzetgyűlés elnöke mondotta el ünnepi megnyitó beszédét:

— Főméllóságu Kormányzó ur ! Királyi fenségek! Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Köszöntőm a magyar társadalmat itt, az Orszáhgáza díszes csarnokában abból az alkalomból, hogy hivó szavunkra eljött ünnepet ülni, hogy ennek keretében kifejezze kegyeletes hódolatát Petőfi Sándor nagy szelleme és emléke iránt.

— Petőfi Sándor nemcsak a magyar költészeté és a világirodalomé, hanem első sorban mint ember és polgár, mint költő, hírlapíró és színész, mint katona, mint a nép barátja, a nemzet napszámosa és az ifjúság vezére, mint hős és mártír, de mindenekelőtt és mindenekfelett mint magyar a miénk, a magyar társadalomé, a magyar nemzeté és minden magyaré.

— Elmegyek Petőfi bölcsőjéhez és keresem Petőfi sírját...

— Száz évvel ezelőtt Petőfi Sándor első szive dobbanása csak az édesanyáé volt.

Ma ennek a szívnek minden lüktetése, minden kincse és drágasága az egész világé. Száz évvel ezelőtt csak a jóságos édesanya, a szegény kiskőrösi polgárasszony lehelte homlokára az első csókot s ölelte őt keblére szülői szivének hitével, reménységével és szeretetével. Ma emlékét ime az egész magyar társadalom hinti be szerefe- tének virágcsókjaival s egy nem kevésbbé szegény édesanya : a csonka Haza vonja szivére egész hitével és jövőjébe vetett bizodalmával.

— Ez Petőfi nagysága.

— Ezekután sírját keresem. Tudjuk azt, hogy a segesvári csatamezőn forrott össze és lett eggyé az anyafölddel. Az utat sírjához hősi, mártirvére hullásának rózsáival maga hímezte, szórta tele és jelölte meg. Ez az ut nem vezethetett máshova, mint a magyar nemzet szivébe.

Élesen és keményen suhantak át a csarnokon Scitovszky Béla határozott katonás szavai.

Az elnök beszédé után a magyar királyi kormány nevében Bethlen István gróf miniszterelnök helyett ki megjelenésében akadályozva volt —.

Rakovszky Iván belügyminiszter szólalt fel,

3

— Petőd forradalmár volt- De akkor a nemzeti forradalmak korszakát éltük. Ma a társadalmi forradalmak időszakában, amikor a nemzeti érzés szembekerül a forradalmi érzéssel, Petőfi habozás nélkül a nemzeti érzés oldalára állana. (Helyeslés és taps.) Petőfi Sándort nemzetközinek mondják, nemzetközinek azért, mert meg tudta szólaltatni varázslatos igéivel a nagy emberi érzéseket. Az ő nemzetközisége, melyet születése és származása példáz legjobban, abból áll, hogy magyarrá akart tenni mindent, ami idegen és elfordult volna attól a nemzetköziségtől, mely idegenné akarja tenni azt, ami magyar. (Helyeslés.)'

— Petőfi, mint a márciusi ifjak egyik vezére, beírta nevét a nemzet közéleté nek történetébe, és amikor ennek a lel kés gárdának politikai céljai érvényt sültek, nem tülekedett tovább a íórumor. hanem katonaruhát öltött és ott teljosi tette kötelességét, ahol nem tömjénezés glóriája övezi a tetteket, de ahol a hazáért lehet meghalni, ö nem akarta közéletét a saját hasznára felhasználni, de szolgálni akarta a közéletet.

— Petőfi a szabadság harcosa, dalnoka és mártírja volt. A nemzet részére követelte a szabadságot és amikor a nemzet kivívott szabadságát a .ellasicbok el akarták tépni és a nemzet egyes töredékei osztozkodtak rajta, Petőfi és a sza badságért lelkesedő társai fegyvert ragadtak, mert nem engedhették meg, hogy a szabadság prédájává váljon egyeseknek és csoportoknak, mert a szabadság nem egyeseké, sem csoportoké, hanem a nemzet egészéé.

— Ez volt a közélet Petőfije, önzetlen és tetőtől talpig magyar. Egy elnyomott, szenvedő, függetlenségében megcsonkított, üldözött nemzet tagja volt. Közel távolban semmi fény, csak mécs,i]ágom s honszerelmem ég — mondotta nemzetéről. Mi is egy elnyomott, megcsonkított szegény fildözött nemzet tagjai vagyunk ma. Sötét az ég.

— Ebben az elhagyatott magyar hazában kénytelenek vagyunk azt látni, hogy szentségtörő kezek, ehhez a mécsvilághoz és honszerelemhez is hozzá akarnak nyúlni, hogy eloltsák annak lángját. Nekünk kötelességünk, hogy Petőfi mécsvilágát, bonszerelmét mcgvédelntczzük minden támadással szemben.

— Azl mondotta Petőfi Sándor: Ha nem születtem volna is magyarnak, c néphez állanék ezennel én. Mert elhn- . gyott, mert a legelhagvatottabb minden népek közt a főid kerekén.

— Mi magyarnak születtünk, úgy, mint C, népünk elhagyott, a legelhagvatottabb, úgy, mint akkor volt és nekünk kötelességünk melléje állni, élni, halni érte, Petőfi Sándor, a Te példád szerint. (Hosz- szantertó éljenzés és taps.)

A magyar királyi honvédség részéről

vitéz Nagy Pál báró

gyalogsági láborijok, a hadsereg főparancsnoka a következő beszédet'mondta:

— Midőn a föld kerekségének minden kulturhelyén a virágokat Petőfi emlékére fonják koszorúkba, a magyar honvédség ciprus és babérágát hozom az örökéletbe bevonult diadalmas nagy Petőfinek, aki • vészen a mienk, magyar honvédeké. Egészen a mienk! Nem mi mondjuk ezt csupán, ő maga zengi a Honvéd cimü versében. Abban a versében, melynek végsorában azt zengi, hogy „A hazáért halni legnagyobb boldogság ezen a világon“. Nagy szive átérzi, titáni erővel rázza, töredeli bilincseinket, hogy azok helyébe a mindig dicsőséggel teljes magyar kard kerüljön kezeinkbe. E munkája közben minden szeretete a mienk magyar honvédeké. Dalainak forró hullámai, honvéddé teszik, a honvédelem szent munkájára hevítik a1 egész nemzetet.

— Égostromló sorssal, világgal értiin' hadbaszálló, bilincseinket zörgető, bili cseinket tördelő titáni szellem! Örökélet dalaiddal Te ihleted, Te tartod örök lobe gásban a magyar honvédek színeit: T tartod érőnket örök készültségben: ha • szüzmáriás harci lobogó kibomlik, meg lebbenti annak szárnyait észak, kelet é dél förgetege, a lobogó, szárnyaló, sí' völtő szélből Te fogod a szent harcr: buzdító riadót fülünkbe harsogni és láng oszlop lesz lelked, mely világítani, hevi feni, vezetni fog a kivívott diadalra.

—Petőfi, örök dicsőséged honába” hátid mec a magyar honvédek fogadalmát. A szüzmáriás honvédlobogó a sza- baddá, a naggyá lett magyar haza szenisches jelképe lesz. (Hosszantartó lelkes

éljei-zés es taps.)

A honvédség vezérének egyszerű és meleg emlékezése után

Hcrczeg Ferenc

emelkedett szólásra, aki a tudomány, irodalom és sajtó nevében mondott emlékbeszédet.

\