Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

A Petőfi-ház,

Miről álmodni SI ébren, se lázban Nem mertél soha: gazda vagy e házban. Tiéd e porta s — legendás csoda:

Nem sárkunyhó, de büszke palota.

Bölcsőd nem ígért ilyen szarkofágot.

Mely befejezze földi bolyongásod,

De sírod után, a mely nincs sehol, Méltóbb helyen te nem is lakhatol.

Iramló évek végtelen során Begyöpösiti mohos hagyomány,

Megüli moh a barna falakat,

Hol téged kutat minden gondolat,

Beléd fogódzik minden sejtelem,

Mert nyomaidban itt vagy te jelen.

. . . Es jőnek majd . . . Petőfi fogad . . . Megindul a nagy zarándokolat.

Nálad hiába senki se kilincsel,

Jöhet bocskorban. jöhet lengő tincscsel, Kérges kezekkel proletár jöhet,

Nem nézi senki itten a kezet.

Jöhet a bölcs, az együgyü liba,

Te nálad abból se lesz galiba.

0 de leülni itten kissé kényes,

Széked rozoga ... holmid oly szegényes. ' Sarokban ott a vánkos tarka csücske, Nagyanyák képét juttatja eszünkbe.

Az asztal sántít, hol te repültél,

Kaczagtál, sírtál, daczoltál, hevültél S álmodtál álmot, nagy gyerek, bangó 1 Minőt csak kevés ritka halandó S készültél harczra, melynek a vége Beledöng az örök végtelenségbe .., _> 1

Van házad, Petőfi, van telekszámod Révbe futottál, fizetted a vámot,

A jó sors utólag sok mindent adott — De eszméid ma is hajléktalanok.

Kis* József