Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

Magát jellemzi benne a legszebben. Há- I rom fő jellemvonása villan ki az egészből: örö- ! kös lobogása, csodás képzelőtehetsége és hajthatatlan dacossága; az érzés, képzelet és akarat szentháromsága. Szilveszter lelke előtt a szabad természet nyitja meg az istenség csodás titkát, Petőfi is a természetben találta meg istenét. Szilveszter egyenlőség-érzete, hogy nem ismer magánál kisebbet, nem nagyobbat: egyúttal a Petőfi vallomása. Szilveszter megszereti a föl- desur lányát, a ki magasan áll fölötte; Petőfi is egy társadalmilag fölötte álló ember leányát hódítja el. A földesur képe: a büszke Szendreyé, leányának képe: a Júliáé. Mind a ketten atyai áldás nélkül futnak el a szülei házból. Szilvesztert a paptól félrevezetett nép marja ki, Petőfit egy papnak a fia buktatja meg. Szilveszter szabad gondolatcsapása a cenzorba ütközik, Petőfinek is volt vele baja. Nagyon is a maga nevében mondja, hogy a cenzúra „a pokol cséplője, mely alá kévéinket kell tartanunk, s ez az igazságot, a magot, kicsépeli belőle, azután az üres szalmát visszadobja s ezen rágódik a közönség.“ Szilveszter nyomorúságában mások gondolatait másol- gatja; Petőfi is tisztázgatta Pozsonyban potom díjért az Országgyűlési Tudósitásokat.

A lázitó könyv kiadása, Szilveszter elfoga- tása, rabsága, merénylete, vérpadon való halála: már csak az az álom, melyet Petőfi álmodott magának jövendőül a forradalom viharos korszakában.