Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
6 SZALON UJSÄG 1907. • Gombos Károlyné, Székely Mária, Lakatos Lenke, Mauks Juliska, Bessenyey Ella, Hönsch Icza, Gortvay Aladárné. FÁTYOLTÁNCZ. (1.) nyomorúságos esztendő a poéta életében. Ki tudná elmondani ennek részleteit? 1838 telén, hosszas nyomorgás után, újra bevetődött betegen a Charité- kórházba. Ott is halt meg, elhagyva, nyomorúságban. Vájjon e vergődő, zilált élet termékét szabad-e ridegen bonczolni ? Vájjon igaza van-e Sainte- Beuvenek, mikor azt mondja, hogy Moreau nem volt kiforrott tehetség és a jambusokban André Cheniert, a szatírában Barthe-Cényt, a dalban Beran- gert érezte át. «Myosotis» czimű egyetlen kötetében rendkívül sok báj, sok dallam van. Szatíráiban, lázongó dalaiban pedig mutatkoznak oroszlánkörmei, a melyeket azonban a féktelen, szilaj harag ingadozóvá, művészietlenné tett. A «cing contes en prose» czím alá foglalt öt elbeszélésében rendkívül erős talentumnak mutatkozik. A párisi nyomdászok síremléket állítottak egykori kollégájuknak. A költő rokonszenves életének szimpatikus visszhangja ez. Az egykori lázongó, világ- 'felforgató lelkében ma már csak költészete maradt meg, a melyet ő maga hasonlított a szelíd nefelejtshez: Doux erabléme d'amour et* melancolie, Entre toutes les fleurs, fleur que j’avais cueillie Des jours qui ne sont plus souvenir chaste et pur, Bleu myosotis léve ailleurs tou front d'azur. 0[^ZD[5GD(äöI]!33S][35Sj0 föl függetlenségüket a biztos kenyérnek, hanem hogy a nagy nyomor ellenére is megőrizték belsejük nemességét, megóvták költészetüket. A nyomorúság becstelenné, aljassá, . hazuggá, megalkuvóvá teszi az embert. Viszont talán meg is edzi úgy, hogy még a rossz sem’ árthat neki. Csakis az emberi pszyche ruggal másságára, szívósságára vihető vissza, hogy a nyomorúság nem fojtja meg az emberekben a felsőbb rendű képességeket. Lássuk csak Moreau rövid, de szenvedésben gazdag életét. Már mint megbélyegzett ember került a világra: törvénytelen gyermek volt. Anyját is korán elvesztette Hégésippe Moreau és idegen emberek nevelték. Idővel egészen szép műveltségre tett szert és Próvinsben, szülővároskájában korrektor lett egy kis nyomdában. Ebből az időből való első szerelme, a nyomdász kis lánya, a kit költeményeiben «ma soeur»-nek nevez. Az apátián, anyátlan árva legalább egy testvéri szívre talált az élet önzéseinek tengerében. Provins lassankint szűk lett neki és Párisba ment, hol valami nyomdában lett tördelő. Mellesleg verseket írt. így érte meg huszadik évét. Ekkor — 1830-ban — kitört Párisban a forradalom. Barrikádok emelkedtek és a harczoló, védekező nép sorában ott küzdött Moreau- is. Liberté, Fraternité, Egalité! — hangzottak föl újra Párisban a lelkes jelszavak. És Moreau azt hitte, hogy a szent szabadságot néhány kardcsapással ki lehet vívni. Pedig ez az egész barrikád-csata egyetlen redingotjába került szabadság nélkül. Tudniillik, megmentette egy svájczi katona életét a barrikádon és oda ajándékozta neki utolsó kabátját. Ingét azonban megtartotta és vitte tovább a nélkülözések utján. Lakása volt a Bois de Boulogne. Szép és kellemes hely, kivált a Bokrok közt. Néha azonban kizavarták a természet öléből és ilyenkor a Szajna partjára ment, hol szenes hajók adtak ingyen hajlékot a nagy álmok álmodójának, a szép dalok dalolójának. Csakhogy eljött az ősz. Még künn lehetett hálni az erdőben, országúton, de az éhség minduntalanul jelentkezett. Egyszer az országúton lepte meg, mikor a táradtságtól, kimerültségtől egy mértföldkőre ült. Jó ilyenkor, ha nincs anyagi, a szellemi táplálék is. Papirt, czeruzát vett elő és megírta az «Ode á la faim»-et, a melyben ékes szavakkal aposztrofálta az éhséget. Ez azonban csak ideiglenesen csillapította éhségét. A nagy kínok közepette kitűnő ötlete támadt. Visszament Párisba és mikor egy rendőrt meglátott, oly gyanúsan viselkedett, hogy letartóztatták. Vitték be a rendőrőrszobába és kérdezték tőle: — Hogy hívják? Újabb pompás ötlete támadt, mert a költők lele- . ményesek. Nem mondta meg a hevét és. makacsságáért ottfogták sokáig. Hiszen csak ez kell nekem — gondolta magában. Végre a rendőrség únt rá és kitették a szűrét a meleg lakásból, illetve czellából. Megint hajlék nélkül maradt Párisban. És elkezdett tűnődni rajta, hol lehet újra táplálékot és lakást kapni. Eszébe jutott a Charité-kórház, és a milyen sovány, leapadt ember volt, csakugyan felvették oda. De kilátása nem igen lehetett rá, hogy sokáig ott tűrik, tehát egyet gondolt és .. . 1831-bem volt ez, mikor Párisban kolera-járvány dühöngött. A Charité tele volt haldoklóval. Egy ágyból épp vitték a halottat. Moreau belefeküdt az ágyba, meghempergett benne és szólt: — Jöjj, jöjj halál, megváltó czimbora. A halál azonban nem szereti a vakmerőket és Moreau szerencsésen — vagy szerencsétlenül — megmenekült tőle. Hol a legnagyobb az ínség, ott legközelebb a segítség — tartja’ egy hálósipkára hímzett mondás. Mo-1 reau valahogyan álláshoz, sőt lakáshoz jutott. Fűtenivalója azonban nem akadt. Mit nem tesz a. fantázia ! $folt egy szép selyemkeszken- dője, a mit még Provinsban kapott a «ma soeur»-től. Ezzel bugyolálta be a nyakát és álmodott édesen, melegen. Eszébe jutott újra Provins és első szerelme. Hirtelen otthagyta az állását, lakását, Párist és visszatért szülővárosába. Nagy tervvel érkezett és végre is hajtotta. Verses lapot indított «Diogenes» czímmel... A csengő-bon^ó lapnak azonban nem akadtak előfizetői. Moreau megbotránkozott a provin- siak barbárságán és harsogó czikkel sújtott le az abderitákra. -Még párbaja is volt miatta és feltétlenül el kellett hagynia Provinst. Ment vissza Párisba. Ez volt 1834-ben. Következett még négy BÁNATPÉNZ Irta : Torn Tco. 9ÍÍehát MÉGIS...! Ez a két szó úgy röppent ki Vif Held Iza ajkáról, mint diadalmas sóhaj, a mint az ablakon kitekintve, meglátta a házába belépő tisztet. Gyorsan a tükörhöz sietett és keskeny, ideges ujjaival végigsimította hajfürtjeit. A következő perczben pir futotta át vonásait. Belépett a komorna és tettetett közönynyel kérdezte, vájjon a nagyságos asszony óhajtja-e fogadni Palin- gen báró kapitányt ? Vezesse a szalonba, mindjárt jövök. A mint a leány a szobát elhagyta, a szép asz- szony keblére szorítá kezeit és mélyen föllélegzett, hogy megerőltetésébe került az-imént, hogy elleplezze lázas izgalmát és nyugtalanságát. De miért ez a nyugtalanság? A kapitány két Kabina Géza, Bajusz József, Somogyi Bertalan, Füzesséry Zoltán. Spanyol énekesek. (II.)
