Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

Pirosán kél. . . .

Pirosán kél, pirosán száll le a nap Vérzik szivem barna lyánka miattad;

Dobogása halk, kesergő gyászzene,

Halvány színem,

Nagy fájdalmam ,

Nagy fájdalmam gyász meze.

Elvonnltak a borongó föllegek,

Csillagsereg világítja az eget;

Sötét volna az ón szivem, éktelen,

Hogyha benne Nem lángolna Érted égő szerelem.

Jaj ! de mit ér a virágnak élete,

Mit a madár lágy, epedő éneke,

Ha nincs a ki leszakítsa, — hallgassa! —

Meghat-é majd Fájó lelkem,

Fájó lelkem panasza ? !

Zöld levelet ád a galynak a tavasz :

Adj énnekem egy kis reményt, vagy vigaszt,

Hogy mosolygó ég alatt s zöld föld felett Én ne éljek Örömtelen,

Orömtelen életet.

Petőfi István'faZ-zS- >

/X ^ ^ -