Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

Pirosán kél. . . .

Pirosán kél, pirosán száll le a nap Vérzik szivem barna lyánka miattad;

Dobogása halk, kesergő gyászzene,

Halvány színem,

Nagy fájdalmam ,

Nagy fájdalmam gyász meze.

Elvonultak a borongó főilegek,

Csillagsereg világítja az eget;

Sötét volna az én szivem, éktelen,

Hogyha benne Nem lángolna Érted égő szerelem.

Jaj! de mit ér a virágnak élete,

Mit a madár lágy, epedő éneke,

Ha nincs a ki leszakítsa, — hallgassa! —

Meghat-é majd Fájó lelkem,

Fájó lelkem panasza ? !

Zöld levelet ád a galynak a tavasz :

Adj énnekem egy kis reményt, vagy vigaszt,

Hogy mosolygó ég alatt s zöld föld felett Én ne éljek Örömtelen,

Orömtelen életet.

Petőfi István/ 'f Sf ncr^-^'6<^r // // Sz. </=r 'CrzsCdát,' -