Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

Menjetek, menjetek! . . . bár milly gyorsan szálltok, Utolérnek testvér s szülői áldások,

Mint az alkony előtt

Nap piros sugári a távozó felhőt.

Boldogság közepeit, a hazát 8 szent nevét Imába foglalva ajkitok rebegjék,

S mint a Veszta-szűzek,

Ápoljátok éltét „honszerelmi“ tűznek.

Az én életem, melly sötét volt, mint az éj,

Körötökben ime világosb szint cserél;

De nem is csodálom :

Fölöttem is egy nap, körültem is három.

— Közben legyen mondva, . .jót értem ki állhat? . . Szivemnek ennyi fénysugár meg is árthat;

S majd mitevő legyek?

Távozom, mint az éj, ha a nap közeleg! —

Arczotok rózsáit hagyjátok szemlélnem,

Lelkem hadd fürödjék szemetek fényében,

Mint a dűlőiéiben

Álló fűzfa ága a patak tükrében.

Ragyogjatok reám, mosolygjatok felém,

M>nt kopár sziklára a nap midőn lemén;

S egy illyen pillanat

Vissza-varázsolja szép ifjúságomat. Petőfi István.

? Jl .

far