Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

Csikó» c* 1 (i í.

PETŐFI ISTVÁNTÓL.

Csikó» vagyok, tágas puszta királya. Birodalmam az alföldnek rónája,

Dombja, halma, a meddig csak szemem lát; — Tengerem a rengő tündér délibáb.

Szerény lakom kis oserényem s tetejét Képezi a csillaghimes hajlott ég;

Nap, hold, csillag váltva adnak világot :

Sötét éjben czikáznak a villámok.

Puha ágyam harmatos fű és subám,

Fej párnám a bárány bőrös nyeregfám;

Nem kell nekem ennél nagyobb kényelem,

Tollas ágyát senkinek sem irigylem.

Virágillat jár itt szellők szárnyain,

\

Nehéz gondok nem zavarják álmaim;

\

Piros hajnal üdvözöl, ha ébredek,

* ri

S a pacsirta zeng felettem éneket.

Sv

X

A nap ellen karimás kis kalapom,

$

Elegendő árnyat-adó sátorom,

S ha f'ex’geteg nyargal végig a pusztán;

Legyűröm

azt s kifordítom a subám.

V, ,x Sx \

Az ég alja szentegyházam s oltárom, Béggel este megemelem kalapom,

S mit anyámtól tanultam, egy éneket, Eléneklem s áldom „azt“, ki teremtett.

Bársony lovam régi szolgám, hű pára. Sejti hová . . . ha felülök hátára,

S ha szoritom czombjaimmal oldalát, Elhagyná az ég kilökött csillagát.

Birodalmam leggyönyörűbb virága,

.-Puszta-gazda“ ^zép hajadon leánya :

O egyetlen féltett kincsem, gyémántom, Kivel szivem s királyságom megosztom.

Kagyog a nap, leng a szellő csendesen, Vágtat lovam, mint a villám, sebesen; Üldözőbe vett engem a szerelem.

Csak babámtól, sehol másutt, menhelyein.

N •

Véres tajték foly le lovam oldalán Fáradságtól árczom bágyadt, lialavány; líej! de szívem úgy megdobog, úgy örül, Majd kiugrik, majd kiszökik helyéből.

Közel vagyunk, nosza rajta! jó lovam! . . . Galambomnak, tudod hogy rád gondja van; Kipihenünk .... és arczom is kipirul;

Tüzes csókjait ha szedem ajkirul.