Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
Bizony mondom, hogy győz most a magyar... Bizony mondom, hogy győz most a magyar, Habár ág s föld ellenkezőt akar ! Azért nem győzött eddig is e hon, Mert sohasem volt egy akaraton; Most egy a lélek, egy a szív, a kar : Mikor győznél, ha most sem, oh magyar ? Egy ember a haza, s ez halni kész ; S ezért óh népem, ép ezért megélsz, S dicső lesz élted, boldog és szabad, A milyen senkié a nap alatt! S én bátran állom a csaták tüzet, Tudom, hogy a golyó nekem nem vét, Tudom, hogy a sors őriz engemet, Hogy engemet megölni nem lehet: Mert én leszek, nekem kell lenni, ki Ha elleninket mind a föld fedi: Megéneklem majd diadalmadat, Szabadság! és a szent halottakat, A kiknek vére volt keresztvized S halál hörgése bölcső-éneked. Meg kell, hogy érjem azt a szép napot, Midőn áldásodat reánk adod, S mi annyi átokteljes év után Sirun k, mosolygunk az öröm mián, Midőn mit eltört láncunk ád, a nesz Egy szabad nemzet imádsága lesz ! Meg kell, hogy érjem azt a nagy napot, A melyért lantom s kardom fáradott! (Marosvásárhely, 1849.)
