Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

Március idusán.

(Korkép.)

Irta : Sándor Lajos.

I. Kép.

[Idő 1848. Március 14. estéjén. Színhely; Petőfi Dohány- a teái lakása. — Petőfi egyedül van a szobában, ül az isztalnál. Előtte kézirat fekszik, megkezdett pár sorral. Gondolkodik orcája lázban ég, háromszor is átolvassa a sorokat s szeme felragyog. — Ekkor belép felesége, megcsókolja, miközben végigfut tekintete a kéziraton.)

Julia: Mindent kockáztatsz Sándor . . . rohansz a veszélybe.

Petőfi: Ha úgy kívánja hazám jobbu- lása, akár e percben szűnjön meg éltem, rohannék ttizbe, veszélybe ...

Julia: Baj lesz belőle Sándor, még nagyobb, a te, barátaid lelkestiltségét a haza siratja meg . . .

Petőfi: Csak mi veszthetünk, a haza már nem, hisz minden jogunktól megfosztott a zsarnok ... De nem! Tovább már nem tűrhetjük, jöjjön aminek jönni kéll ... van még magyarok Istene, velünk lesz . .. vagy győzünk, vagy halunk . . .

Julia: (leül a divánra és törli könnyező szemét) De mi lesz velünk Sándor, mi lesz a fiaddal, ha neked bajod lesz?

Petőfi: Ne folytasd Julia ... Ilyen kicsinyes dolgok . .. rémlátásaid vannak ... mikor a jövőnk, a hazánk sorsáról van szó . ..

Julia: (felzokog) Oh boldog szép idők, mily hamar véget értetek. Nincs többé csendes otthonom, szerető férjem, — csak fájdalmaim lettek nagyok.

Petőfi: Drága hitvesem űzd el magadtól e kínos gondolatokat, de lásd nem áldozhatom fel magamat érted, nem szentelhetem neked ezentúl éltem, az már a hazáé, a mint azé lelkem mindenem.

Julia: Úgy hát vége minden reményemnek. — Óh mint szeretnék én is férfi lenni, hogy ne csak könnyeket hullajthassak hazámért;

Petőfi: (lelkesülten) A szabadság csillaga már felragyogott, mely hirdeti a magyar nép ébredését. — «Ha a nép még ma zsoldért vagy a zsarnokok korbácsa alatt fegyvert ragad is a jog ellen, eljő, el kell jönni az időnek, mikor a szabadság győzni fog s rettenetes Ítéletet tart s a szabadság ellenségei saját vérükbe fulladnak.»