Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
Bocskay fejedelemnek állítandó szobráról. Debreczen, H.-Böszörmény és Kolozsvárt. írtam Székely-Kocsárdon, apám Bende Gábor 48—49-ik honvédtiszt sírjánál. Hajdan éj borult az őseink korái a Dermedtté tette a szittya hősi vért. Regényes kor bűbájos csodája Fényénél már csak a múltban élt. E láncztöréshez gyér volt bátorsága, S diadaltól leveretett a kar. Rut önérdek s közöny volt az átka Rab volt soká a szabad magyar. I. És eltűrte az ostorok csapását Ocsmány foltot büszke homlokán. Hamvá lett Árpád tűzvilláma Sóhajt zengett s dörgést nyomdokán Szabad magyar állott újra talpra Bocskay megrettenté gyűlölt ellenét. A török s élődi osztrákokat Letétette nékik ellenfegyverét. Tiszta elv s nemes nézet, Mi adja a szívnek edzetét: A magasztos honszeretet, Ha erkölcscsel védünk erényt. Úgy örömöt érez a szív, Ha hazát tisztán szeretni tud, Mert üdv s boldogságra hiv S mi főbb erők életre jut. Mert véghetetlenségbe szállt, Aggodalmi eltűnteitek; Emlékére adjunk hálát Egek ura Istenének. Hl. Nézete maradjon velünk Miért annyit törődött, Elménkbe s szivünkbe véssük Tőlünk szobrokat örökölt. Így erényben maradjunk üdvöz Szivünk tiszta szerelmében, Csak e kettő lehet üdvös, [.akozzék bennünk egészen. Ébredj hát óh lelkes ember Álmodból s dicsőítsél Istent észszel, szóval s tettel, Higyj, szeress és remélj! Petőfi segesvári elestéről. TJj dal: „Már sioss hazádba víhs/.h vert seregem“ dallamára. Budavárán állsz a szabadság emlékére, Régi szép nevedet még dicsőbbé téve. Áldozott a nemzet, honát bálványozá, Miért testét törte, vérét hiven ontá. Magyar szobor-alak angyal szárnyal körül, Mintha szólna: a honra egy uj hajnal derül. A kiküzdött vészből dicsőn koszoruzva, Zászlóval és karddal, mintha egy szó volna. Megújult hazánkban a régóta alvó szó: Szabadság hajnala, nemzet szabaditó. Petőfitől hangzott múlt időkben nekünk És mégis porbadült dicső nemzetünk. Miként a tüzszikra, melyet ha szél sodort, Hamuvá dönt és nyomban helységeket elhord ! De méreg tüzéből egy nemesebb szikra Felszökelt a mennybe s onnét alászóla. E nemesebb szikra a mérgest eloltá, Volt gyűlölő népet szeretetre hozá. Emlékünkben térjünk vissza múlt időkre, Nincs oly magyar, ki fájdalmat ne érezne. Ti, kik azon durva csatán részt vettetek, Tizszerte jobban fáj, hisz kiszenvedtetek. Apámmal azok, kik bélyegét viselték, Százszorta jobban fájt, sírokig vitték. Azok, kik ezen vad harczban elhaltanak, Emlékök megmarad magyarról magyarnak ! * Kik voltak főbb hősök, nem szükség említenem Miként nagy bajnokok vérnek mezejében. Talpra magyar szóddal nemzeted buzditád, Oh Petőfi Sándor, szeretted szép hazád! Népnek szava való, mint egy Isten szava, Miként az oroszlán szállott aztán síkra! Ott küzdöttél velők a vésznek tengerén, Nem törődtél dalnok földi élted vesztén. A vészek után szülendő képzetek Segesvár alatti halálod adják meg. Lett is az akárhol, de még él e nemzet, Emlékben tartja versed s honszerelmed. Segesvárt és Budán áll az emlékszobrod, Nemzetek csodálják baberkoszorudot. Hát azok, kik a nagy szabadság szent ügyért Eltöket elvitték a hazáért önként. Milliók siratják s fájlalja a szivét, Azért állították egy szobor emlékét Arad városának a szabadság-terén Ott díszük egy szobor látható helyszínen. Ott kiszenvedtetek ti szabadsághősök, Tizenhárom vezér lett mártir helyettük. Állj szobor ott díszben, mert megérdemelte, A hely, hisz az volt a harcznak közepette. Nevüket nem mondom, hisz úgy is tudjátok, Isten add, több viszály ne érje hazánkat ! Egerben. Egykoron időztem Eger várba, K épzelődtem Dobó Katiczára, Mily hiven védte a várat: Történelem szobra mutat. Az ötlött újból eszembe, Ily hü lennél szerelmembe! Emlék II. Rákóczi Ferenczről. A zsarnok tempiomfoglaló Belgijoso Volt ki kergette Bocskayt a csatába Az egész nemzet s ezeknek hajdúja E jelszót tűzve a szabadság lobogójára. Ha isten velünk, ki ellenünk! Fejedelem lett Magyarhonban és Erdélyben. Zengték a harczosok ajkai ezt, az énekünk, Hogy már erős várunk lett nekünk az ur Isién Lollo török király koronát kinálta De nem fogadta mint nemzet megaláztatást. Mert a békét csak a vallásszabadság hozhatja Elküldte a királynak sok aprólékosat. Osztráktól rávett Kátaija mérgezte meg 1606-ban véget ért hálás életének. Hamva gy.-fehérvári templom kriptájába tétetett. Tettéért a hazánktól érdemelt emléket. Állított egy szép adománylevélt, amelyben Özvegyek és árvák számára biztosított, Melyet Veres Mihálynak adott át Erdélyben S vallásszabadságnak vetett fundamentumot. Dicsőséget érdemelt mig magyarok lesznek, Szobrát Debreczen s Böszörmény örökíti meg. Rákóczi szabadsághőse, Kétszáz éve, hogy küzdöttél, Azért fej- s jószágvesztésre ítéltek s bujdosó lettél. Hamvai Rodostóban pihen, Ámde onnét haza hozták : Itthon van már e szent földben, Állítsuk szép emlékszobrát ! MisMczon. A miskolczi hegyoldalba De sok lyukat fúrtak abba, Itt dúdolnak, ott danolnak, Amott meg csak iddogálnak. Iddogáló gazda uram ! Költő vagyok, nagy bajom van Megértette a jó gazda, Jó bort küldött a számomra. Miskolczi hegyoldal alatt Templom harangja dúdolgat; Isten áldja, el kell mennem, Az urnák hálát zengenem! A távolban bérezek ölén Vágyódva gondoltál felénk, A szived fájt, hazánk földén Isten segített vissza még. Tán ha megjössz, pihenve nézsz Lelkeddel idők porába; Éltedben, hogy volt nehéz Tekinteni e kies tájra. Bende Albert szerző. DSBRECZRN VÁROS KÖN WRY.-VÁLL. 1908
