Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
10 1910. junius 1. igen sok egyesület és mágnás, mindmegannyi az elhunyt jóbarátja, tisztelője. A temetés. Délután negyedfél órakor kezdődött a temetés szertartása az Akadémia csarnokában. De már egy órává! előbb óriás közönség szállotta meg a Ferenc József-teret. A tömeg, a mely nem tudott elhelyezkedni a tágas téren, lehuzódott a Fürdő-utcára. A körutaknak és a Rákóczi-utnak már megvolt a maga külön közönsége, a mely türelmesen várta, számíthatta, mikor lesz vége a szertartásnak az Akadémiában. A kultuszkormány rendeletére Cherven Flóris dr. fcigaz'gató vezetésével Budapest valamennyi középiskolájának felsőbb osztályú diákjai kivonultak tanáraikkal együtt s ők állottak sorfalat az ut mentén, mindenütt a legnagyobb rendben, a közönség Ostromától, tolongásától mindvégig megkímélve. A rend föntarlására kétszáz gyalogos és ötven lovasrendőr ügyelt, Szeszlér Hugó rendőrkapitány', Bcniczky Tamás és Schmidt Etje rendőrfelügyelők vezényletével. , Az Akadémia csarnoka előtt állott föl az Országos Szimfóniái Zenekar, a mely Kun László dirigálásával a Hunyadi László gyászindulóját adta elő. Benn a csarnokban csakhamar minden talpalatnyi helyet megszállott a gyülekezet, úgy hogy a nagy hőségre való tekintettel is sokan künn maradtak. A temetésen a magyar közélet, a király és a kormány képviselőivel élén csaknem hiánytalanul megjelent. Ott voltak a többi közt Pálffy Miklós herceg, magyarországi udvarnagy, a király képviselője; Lukács László, Székely Ferenc, Hieronymi Károly, és Hazai Samu miniszterek, Berzeviczy Albert, a Tudományos Akadémia elnöke, Wlassics Gyula, a közigazgatási biróság elnöke. Plósz Sándor, Vörös László, Láng Lajos. Darányi- Ignác volt miniszterek, Schreiber Viktor táborszernagy, hadtestparancsnok, Szápáry József gróf, József királyi herceg főudvarmestere. Sághy Gyula egyetemi rektorral az élén Mihályfi Ákos. Magyari Géza. Liebermann Leó. Szinriyei József dékánok, a József Műegyetem részéről K. Jónás Ödön prorektórral az élén ugyancsak az egész tanács, az Otthon irók és hírlapírók köre küldötteinek- az élén Rákosi Jenő főrend, elnökkel és Márkus Miksa udvari tanácsos, főtitkárral, a Budapesti Újságírók Egyesületének tagjai Herczeg Ferenc elnök és Purjesz Lajos főtitkár vezetésével, a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének a küldöttsége Heltai Ferenc elnök, Hoitsy Pál és Fekete Ignác al- elnökök vezetése alatt, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatósága Benkő Kálmán udvari tanácsos, igazgatóval, a Magyar Képzőművészek Egyesületének vezetősége Róna József szobrászművész, elnökkel, a Nemzeti Szalon deputációja Déry Béla igazgatóval, a Lipótvárosi Kaszinó képviselői, Ruszt József udvari tanácsos, alelnök, továbbá Fried Vilmos. Kramer Tivadar, Kemény Miklós és Messin- ger Simonnal az élükön, az Újság szerkesztősége testületileg Gajári Ödön főszerkesztővel, a Révai Irodalmi Társaság személyzete Székely Ferenc elnök, Révai Ödön és Révai Mór vezérigazgatókkal, a Pallas Irodalmi Társaság személyzete Löwenstein Arnold vezérigazgatóval, az Athenaeumé Schwarz Félix vezérigazgatóval, a Könyves Kálmán mükiadó- társaság Rajner Béla elnökkel és Horváth Géza vezérigazgatóval, a Singer és Wolfner könyvkiadó cég személyzete Wolfner Józseffel, az Uj Idők, a Vasárnapi Újság egész szerkesztősége, a Magyar Nőképző Egyesület hölgyei özv. báji Patay Gyuláné vezetésével, Nógrád vármegye, Máramarossziget nagy küldöttsége, stb. stb. Fülepp Kálmán főpolgármester, a ki Budapest székesfővárost képviseli, Rényi Dezső és Festetich Géza gróf tanácsosok kíséretében érkezik, de már későn és az urak a lépcsözeten kénytelenek helyet foglalni, a mely szinte percek alatt ugyancsak egészen megtelik a gyászoló sokasággal. A bent állók és a künt lévők tömegében jelen vannak még: Molnár Viktor és Karácsony Lajos államtitkárok. Korányi Frigyes báró, Forster Gyula báró, Chorin Ferenc, Benczúr Gyula főrendek, Petz Gedeon, Császár Elemér, Hornyánszky Gyula, Csánky Dezső, Katona Lajos, Voinovich Géza, Marczali Henrik, Sebestyén Gyula, Hausmann Alajos, Medveczky Frigyes, Singer Zsigmond főszerkesztő, Ruttkay György, Dessewffy Arisztid, Strobl Zsigmond, Nagy Ferenc, Nagy Gyula, Fröhlich Izidor, Hegedűs István, Bé- keffy Rémig, Balogh Jenő, Szalay Imre, Hampel József, Borovszky Samu, K. Lippich Elek, Sebők Zsigmond, Vargha Gyula, Hűvös József udvari tanácsos. Mészáros Imre az Opera igazgatója. Alszeghy Kálmán főrendező, Zala György, Szölőssy Zsigmond. Pósa Lajos, Bársony István, Ambrozovits Dezső, Zemplényi Árpád, Kéry Gyula, Ferenczy Zoltán, Prém József, Lampérth Géza, Kis József. Jakab Ödön, Csajthay Ferenc, Bródy Lajos, Wodianer Albert báró, Fontenay vikomt francia főkonzul. Wodianer Artur és Wodianer Hugó udvari tanácsosok, Tarnay Alajos, Antalffy Dezső, Lándor Tivadar, Várdai Szilárd a Képzőművészeti főiskola igazgatója, Nagler Róbert, Erdőssy Béla, Holló Barnabás stb. BUDAPESTI HÍRLAP (129. sz.) A mint a papság Schollz Gusztáv püspökkel élén bevonult, megjelent az elhunyt költő özvegye László fiával és sógorasszonya, Mauks Kornélia Albert fiával. A hölgyek a koporsó fejénél ülnek le. Az Opera-kar a zsoltárt énekli és most a püspök lép a szószékre és megható imádságot mond a meg- dicsőültért. Férjedet siratod, mondotta egyebek közt, gyászoló özvegy, bálványozott apátok koporsójára borul- tok. ti, az ő fiai. Másutt is látható szomorú látvány, midőn búcsúzó kedvesétől elhagyatva, zokog az özvegy. az árva. a szomszéd házban már alig vesz tudomást minderről az ott lakó. De Mikszáth halála, az más, oh az egész más! Bánatodban nem maradsz magadra, kedves család. Férjednek, atyátoknak, kicsiny szentélyéből kiindulva, széles, messze kiterjedő családi összeköttetése van. Az irótársak. a tudósok nemes gárdája, az irodalom kincseit megbecsülök milliói itthon és külföldön, közelebb. Kárpátoktól le az _ Adriáig, ez a mi drága hazánk és nemzetünk gyászbaborultan vesz titeket körül, Mikszáthnak ez a nagy családja, melyet ő oly híven szeretett, és mely őt oly lelkesen ünnepelte, szeretetével boldogította és milliók szivéből hangzik visszhang gyanánt a ti siralmatok: .iOda vagyon a mi örömünk és siralomra változott a mi örömünk, mert leesett, Oh leesett a mi fejünknek koronája.“ Most Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter búcsúztatni el a nagy halottat a magyar kormány nevében a következő rövid, de mélyen ható beszéddel: A kormány megbízásából és nevében veszek búcsút Mikszáth Kálmántól. Rövid két héttel ezelőtt ünnepelt Téged Magyarország és ma fájó sziwel állunk koporsód előtt. Alig tudunk megbékélni a gondolattal, hogy elvesztettünk. Alkotó tehetséged tetőpontján tépte el a sors életed fonalát; még sok szép és tanulságos alkotással gyarapithattad volna dicsőségedet: de az is. a mit ránk hagytál, biztosiba halhatatlanságodat. Mert tehetséggel párosult az éles megfigyelő tehetség és megbízható Ítélőképesség. melyet nagyszabású államférfiak is szive- sen meghallgattak okulásukra. Társadalmi és politikai jellemrajzaid, melyeket utánozhatatlan humorod színezett és fűszerezett, az utókor számára jobban meg fogják őrizni korunk történetét, annak erényeit és hibáit, mint a rideg tények fölsorolása. Képzelő tehetséged lehetővé tette, hogy teljesen beleéljed magadat a vezetőférfiak leikébe és mint a búvár a gyöngyöt, felszínre hozzad azt, a mi bennök jó és szép volt. De nekünk, barátaidnak és a hazánknak az nem vigasz. Csak mélyebben érezteti velünk, mit vesztettünk benned: és hogy milyen fájó sebet ejtett rajtunk elmeneteled. Isten veled, Mikszáth Kálmán! Beöthy Zsolt lépett most a szószékre és maga is mélyen megrendülve, el-elcsukló hangon mondotta el a magyar irodalom e gyönyörű búcsúszavát Mikszáth Kálmán teteméhez: Tisztelt gyászoló gyülekezet! A legutolsó szavakkal, melyeket alig két hete örömben égő sziwel hallottunk Mikszáth Kálmántól, boldog embernek vallotta magát. Boldognak a szeretet riadó hangjai es fényes jelei között, melyek éreztették vele, hogy lángelméjére büszke nemzete szivébe foglalta. Élete végső nagy győzelmének diadaljelei még szinte mind a helyükön, de gyászfátyol alól ragyognak; az öröm zaja elnémult: a végzet, mintha már egy boldog szívnek mosolygó kiáradása is kihívná, kaján hirtelenséggel lesújtott. íme az emberi boldogság! De e ravatal, e fáklyalángok minél megrázóbban, minél szivszori- tóbban példázzák boldogságunk bizonytalanságát és röpke vészességét: annál ragyogóbban, annál magasz- tosabban emelkedik ki a gyásznak mély borújából a költő képe, ki ebbe a mi törékeny, küzdelmes, hányatott és fenyegetett életünkbe a vigasztalás, az öröm, a boldogság sugarait szórja. Megdicsöült költőnk, hálával búcsúzunk tőled, a toll halhatatlanjától, mi, a toll napszámosai: az Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, az Otthon, a Budapesti Ujságirók Egyesülete és a Hirlapirók Nyugdíjintézete. Hálával a fényért, melyet költészeted az egész müveit világ szemében irodalmunkra árasztott; de hálával minden mosolyért, melyet millió és millió szívből fakasztottál. Hálával igazságaidért, melyekkel a szivek titkait föltártad; de hálával meséidért, melyekkel a sebeit, gondjait feledtetted és gyógyítottad. Hálával gazdagságodért, melynek szinaranyát szellemed oly pazar bőkezűséggel szórta négy évtizeden át; de hálával hűségedért, mellyel nemzeted lelkét tolmácsoltad. E léleknek eme nagy ábrázolói sorában láttunk immár téged is, Petőfi, Arany, Jókai, Izsó, Munkácsy oldalán, kiknek dicsősége elválhatatlanul össze van forrva az őket termő és a bennök megnyilatkozott magyar lélek dicsőségével. Egyikök sem árasztotta el a tömjén kábító füstjével népünket; az aggodalomnak, sőt szemrehányásnak nem egy zokszava szakadt föl szivökből. A te derűs humorodon végig át cikkáznak a szatíra villanásai; de ajkatok minden szavát, jót és rosszat, kezetek minden vonását, eszményitőt és torzitót egyaránt át. melegíti az örök szeretet fajunkhoz. És a te példád s nagy elődeid példája, alakjaitok és képeitek hűsége, elevensege. örök életre termettsége, azt a nagy igazságot nyilatkoztatja meg nekünk, hogy ime a művész szemének is ez a szeretet a legjobb világosság. Ezzel a szeretette] fogsz szólani hozzánk és utódainkhoz tovább is, mindadig. mig a magyar szót, a magyar szív és magyar elme szavát lesz a ki megértse. Mert az igazán nagyok nem némulnak el a halálban. Te se lész néma halottunk. Lesz^ szavad mindenkihez, a művészi gyönyörűségből kihangzó jó és bölcs szavad. Az ifjú leánynak azt mondod- Csak mosolyogj, mert a te mosolyod kincse az életnek. A magyar parasztnak azt mondod: Szeresd a földet és véreidet. A magyar urnák azt mondod: Számolj az idővel és láss dologhoz. Tengerentúli véreinknek azt mondod: Jöjjetek haza. Politikusainknak azt mondod: Á legnagyobb felelősség súlyát csak a legnagyobb felelősségérzet viselheti becsülettel és sikerrel. Felséges Urunknak azt^ mondod: Nincs igazabb nép a mi népünknél. Mindnyájunknak pedig azt mondod: Maradjatok szivetek és lelketek szerint magyarok. Megértettünk, megsirattunk, megáldunk, meghallgatunk. Isten Veled! Á filharmónikusok Beethoven hősi szimfóniájának klasszikus gyászindulóját játszák Kerner István vezényletével. Az Entreprise emberei vállukra veszik a koporsót, a menet megindul a csarnokból. Künn, a szabad ég alatt a szimfónikusok Hunyadi László gyászindulóját játszák el. öt kocsi telik meg lassan koszorúval s roskadozik virágos súlya alatt. A halotti szekér elé nyolc fekete mén van fogva, szinte túlságos pompa a puritán költőnek. A halottas menet megindul a végső útra. Elöl lovasrendőrök, aztán az Entreprise komor díszbe öltözött emberei, majd a koszorús kocsik. Egy ember egyszerű fejfát visz, rajta Mikszáth Kálmán történeti neve. Egy huszár vörösbársony-párnán a Szent István-rend keresztjét viszi. A halottas-kocsi után az özyegy. két fia, a család bizalmasabb barátai, Rákosi Jenő, Herczeg Ferenc, a kik végig gyalog kisérik’ ki a költő hamvait a temetőbe. .. A temetőben. Á gyászmenet a Fürdő-utcán. Vácirkőruton, Deák-téren és Károly-köruton át befordult a Rákóczi- utra. A merre elhalad, néma és meghatott tömeg partjai között visz el az útja. Iskolásgyermekek fö- detlen fővel adják meg az utolsó tiszteletet nagy írójuknak. öt órára a menet a Kerepesi-uü temetőbe érkezett. A koporsót levették' a kocsiról és a nyitott sirba, a kis Jánoska koporsója mellé helyezték. Á sirnál Raffay Sándor mondott megkapó búcsúztatót, A mélyen átérzett beszéd vége igy hangzik: Búcsúznunk kell tőled az egyház nevében is. Mikor mint egyháztanácsosunkat ünnepeltünk, olyan jól esett hallanunk tőled az alázatosan büszke vallomást, hogy te a breznóbányai és turopolyai papok ivadéka vagy. Ha te büszke voltál arra, hogy szegény evangélikus papok ivadéka lehettél, mi meg arra büszkélkedtünk, hogy téged a miénknek tudhatunk és hogy hallhattuk tőled az apostol nemes vallomását: Nein szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert megtartó isteni erő az minden hívőnek üdvösségére! Hitvalló kedves egyháztanácsosunk, most elbocsátunk azzal az áldással, váljék valóra rajtad az Ur Jézus Ígérete: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én meny- nyei Atyám előtt! S búcsúzzatok el tőle ti is, családjának kedves tagjai. Ti nektek legnehezebb a bucsu- zás. Mert a tiétek nemcsak a diosősége volt. hanem a szive, lelke is egészen. Mikszáth Kálmán egy ország halottja, de más vigasztalót csak ti nektek nem küldhet helyette soha a Gondviselés. Egy egész ország vesztesége ő, de a hitves és a gyermekek vesztesége igazán, mert a szerető sziv melegét nem pótolhatja semmi. Mégis azzal a békéltető tudattal bocsássátok el őt az öröklét útjára, hogy veletek együtt milliók hullatnak könyet a sírjára, a mely sir a nemzet kegyeletének és tiszteletének oltára marad a ti kedves halottatokért! Temessük el, azért temessétek el a porlandó testtel együtt ti is a gyász fájdalmát ebbe a sirba. hogy Mikszáth Kálmán dicső emléke teljes ragyogásában éljen közöttünk mindörökre! A mint a pap beszéde elhangzott, az Egyetemi Énekkar a Himnuszt adta elő s a szertartás véget ért. Á gyászoló gyülekezet egy-egy hantot vetett az üregbe. ' ... A részvét. Á nagy iró elhunyta alkalmából ma is igen sok ember kereste föl részvétét kifejező soraival a gyászoló családot. Zichy János gróf kultuszminiszter tegnap este megjelent a gyászházban, hogy részvétét személyesen is tolmácsolja a családnak. Mikszáth Kálmán anyósa, özvegy Mauks Mi-
