Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
6 ASS ÚJSÁG Szombat, 18M. október 18, MEW-YORK. Brno» hely bon ..................... c eafe 100.— cent 99.50 cent +0.25 > májusra ...................................... * Júliusra .......................................... 1 02150 107.— 102163 107.— —0.13 > fizfip tGTTi he.rrpi - , .................. 55*3*» i májasra .......................... t jaliusra .................................... *---]-----!--C HICAGO. cent cent cent Busa öscsemberr. .... ^ ............... * májusra...................................... 9 L88 94I75 +o’.13 Tengeri deczemberre.......................,. — > májusra............................ 4 7.25 47.63 —0.38 Glasgow, október 14, Nyeravaspiacz. Mixed Num- bersd Warrants 49 sh. 8 p. Nyugodt. Rswyork, október 14. Czukor- és kávépiacz. Czu- kor fair rafining Muscovado 3.40, czukor finomítva 1. sz. 4.95. Kávé Rio 7. sz. helyben 107/„ novemberre 8.75, januárra 8 85. Newyork, október 14. Terménytőzsde. — Gyapot. Newyorkban 14.90, novemberre 14.82, januárra 14.94. New-Orleansaan 145/,. — Petróleum, stand, white. New- yorkban 7.40, Filadelfiában 7.40, rafiined in cases 8.90. Credit balances of oil City 130.—. Zsír. Western Steam 13.—, Rohe testóérek 13.10. — On. 37.------37.75. — Réz. 1 2.30—12.50. Chicago, október 14. Terménytőzsde. — Zsír okt.-re 12.87, jan.-ra 12.65. — Szalonna short clear 11,37. — Sertéshús ian.-ra 17.57. London, okt. 14. Megnyitás. Angol consolok 80'/,. London, október 14. (Saját tudósítónk távirata.) Zárlati árfolyamok összehasonlítva az okt. 13-ikiakkal: Okt. 14. Okt. 13. Ariiról eoTigolok .................... 80V. 80>/. 931/, 94.— S»/„ Japán járadék ...................................... A %-os magfyar aranv; áradék ............. 9 4.— Lcszániitolási kamatláb .. .............. 3 */. 102.— Ojáradék ............................. 1 02.— Bécsi váltó ár ....................................... B last Band ................................... 5 25.— 625.— PanriminPA ........................................... 8 50.— 6 2 Vs 850',— a. %-oa mpia ....................................... Spanyol járadék.......... ...................... 9 1*/* ÖI »/* Canada Paciüo vasat .............. 200.50 300*/« 5,— DáB Y&snt ........................................... 6.-— Kzüisfc ................................... 2 5»/, 156.— 25 «/.. 156.— Chartered.............................................. P ,Ar»d fontéin ................................. 2 34.— 234.— 16l*/w Da Beers .................................. Fogorvosok és fogművesek — Saját tudósítónktól. — A belügyminisztériumban egymást éri a panasz, a kérvény a fogorvosok és a fogművesek ■ között állandósult háborúskodás kapcsán. Husz- huszonöt évvel ezelőtt az egyetemen még tanszék «se volt a fogorvosi ismeretekre s működő orvos alig akadt, a ki a fogászat minden ágazatát az orvosi működés keretébe vette és az orvos is fogműveshez — akkoriban még borbélyhoz — fordult, ha fogat huzatott. Az 1884-ik évi VII. törvénycikk alapján kiadott rendelet a mesterséges fog vagy fogsor készítését az igazolványhoz kötött iparágak közé sorozta. A fogművesek ezt a rendelkezést mesterségük bástyájául tekinthették, mindaddig, mig a fogorvosi kar és az orvosi fakultás él nem fogadtatta azt jjaz álláspontot, hogy fogat huzni vagy fogat tömni csak orvosnak ezabád, a ki azonban o mellett a fogászat előbb említett ipari részét is űzheti. Orvos vagy fogorvos azonban — a mint ez köztudomású — nem minden községben akad. A belügyminisztérium tehát tizenegy évvel ezelőtt úgy intézkedett, hogy az ideiglenes foghuzási engedély olyan helyeken, a hol orvos, sebész vagy foghúzásra törvényesen jogosított egyén nincsen, vagy ha van is, de foghúzással nem foglalkozik, törvényes minősítéssel nem bíró egyéneknek is megadható. Már most városban, népesebb községekben, a hol foghúzásra is vállalkozó orvos, sebész vagy éppen fogorvos is van, a tanult és képesített fogtechnikus se nyúlhat foghoz, a falvakban pedig, a hol orvos nincs, esetleg a borbély is kaphat foghuzási ideiglenes engedélyt. Ma a városban lakó fogműves, ha fogat húz vagy fogat töm, el lehet készülve arra, hogy feljelentik és kihágás czimén meg is büntetik. Akkor azután siet a belügyminisztériumba: az örökös zaklatás elkerülése végett királyi engedélyért folyamodik, hogy úgy, mint öt évvel ezelőtt iiéháhy- nak, most neki is tegyék lehetővé a fogmüvesség- gel járó foghúzást, fogtömest. fis a kérvényt gyakran ugyanaz a hatóság ajánlja a legmelegebben a kormány jóindulatába, a mely a folyamodót előbb kihágás miatt megbüntette. A belügyminiszter azonban a kérelmet nem teljesítheti. E helyett az egész anomália sürgős megszüntetését vette tervbe. A közoktatási miniszterrel egyetértve akarja a kérdést megoldani. A két minisztérium meglehetős közel áll a megegyezéshez. E szerint a fogmüvességro országos tanfolyamat nyitnának, a melynek végeztével a tanfolyam látogatói megfelelő vizsgálat után foghúzásra és fogtömésre is jogosító bizonyítványt nyernének. Mielőtt a két minisztérium végleg megegyezik, szakértekczlelet hi egybe, a melyben a két minisztérium képviselőin kívül az egyetem és a fog- technikusok kiküldöttei is részt vesznek. Ezen az értekezleten megbeszélik annak a rendeletnek az irányelveit is, a mclylyel a kormány a reformot életbe lépteti. Azokat, a kik már hosszabb idő óta fogművesek, valószínűleg felmentik a tanfolyam látogatásának kötelezettsége alól és talán csak egyszerű foghúzásból vagy fogtömésből álló gyakorlati vizsgára utasítják. FÖLJEGYZÉSEK. Dungyerszky Lázár földet vesz. Most némely irigy szegény embereknek elvesztem a rokonszenvót, mert nagyon jókat akarok Írni egy igen gazdag emberről, Dungyerszky Lázárról, a ki körül ez őszszel valami történt. A pesti rakodópartra egymás után érkeztek föl a hajói : az Olga, Milka, György és Gedeon, Cséb és Kulpin, meg a többi nagy- hasú régi polgárhajó szinültig tele búzával. Itt kirakodott mind és — spekulánsok ijedelmére — Dungyerszky Lázár az utolsó szem búzáját is eladta. — Miért ? — Pénz kell. — Mire ? ; Semmi válasz. Ha pénz kell neki, néhány millió, egyetlen egy aláírása és az Osztrák- Magyar Bank tartja szerencséjének, hogy szolgálhat. Valami igen egyszerű ok rejlik itt a háttérben, de előre azt nem lehet megtudni, mert Dungyerszky Lázár a cselekedeteit a mikor bejelenti, már meg is tette. — A mi a tervem, — mondta nekem egyszer — arról soha nem beszélek senkivel és ha lehetne, még magam elől is eltitkolnám az akaratomat. Ha valamikor birtokot vásároltam, előbb nem jártam be a földet, nehogy elszomorítson vagy megbolondit- son. A föld — a szántó — olyan szép, könnyen beleszeret az ember. így, a távolból vettem Csébet, Kulpint, Becset és Istvánv ölgyet. És így, objektive, okosan és csendesen vette most meg Kürtöt, majdnem nyolezezer holdat, egy kevés kaszáló, a többi mind szántó. Búza, búza . . . Ezért adta cl minden szem busáját, hogy földet vegyen érte. Búzáért búzát. A bácskai náhob-nak nevezik az öreg Dungyerszky Lázárt, holott se a Bácska, se a nábohság nem jellemzik. Egy elegáns öreg ur, közel a. nvolczvan esztendőhöz, de hatvannak látszik. Sötét, angol posztóruhában jár, fekete nemezkalapban, olyan díszt ingvált, mint egy porosz mágnás, a ki államférfi is. — Jogász voltam és kereskedő lettem, de nem bántam ingg ! — szokta mondani szerény rnösolylyal, mere se a paraszt, se a levantinus nábohhpl nincs’benne egy szem se. önérzetes, egyszerű férfi, a ki a munkátlan, vagy ritka dolgu emberekkel szemben, bizonyos lenéző alázatossággal viselkedik. Olyan ur, a ki sohase kérkedik, legfeljebb elismeri önmagáról, hogy szereti a munkát és egy pár ökölírt — hogy megvegye, vagy eladja — ma is j iz órát is elkocsikázik. — Kocsin, vasúton, zöngésben, törőd s- ben, vásárban töltöttem az életemet és z, úgy látszik, jót tett ! — szokta mondani € é- gedetten. Mert azt meg kell mondanom, he ;y nem elégedetlen magával, főképp egyért : — Tudtam akarni! És ez a titok, a mi nekem, langy energián poétának csaknem imponál és csudálkozva hallgatom, a mint akaratának történetéről beszél. — Az Erzsébet-szálló, Újvidéken! — mondja. — Ezzel furcsán voltam. Gimnazista koromban építették. Megálltam előtte, a hónom alatt könyvek. Nézegettem a nagy épületet és fölfobászkodtam magamban, ha nekem egyszer ilyen nagy házam lenne. És egyszersmind mindjárt el is határoztam magamban, hogy lesz, az enyém lesz. És nem egészen busz esztendő alatt az enyém is lett. Az akarat minden, de az ötlet és a gondolat is valami. Ezek nélkül nem lehetett volna olyan roppant vagyont tisztességes utón szereznie. Dungyerszky Lázár nem is nézi le ezeket a kitünően költői kvalitásokat és nemrégiben, a mikor a Kaspi-tenger köriü a jó petróleum-üzletek kínálkoztak, — gondolom, a Rothschüdok kerestek is rajta néhány kopeket —- felfohászkodott: — Kár, hogy néhány évvel nem vagyok fiatalabb ; a petróleum jó dolog. A világosság mindenkinek kell, mint a búza ! Máskor is sajnálta, hogy a honi röghöz kötődött és akármilyen szép is, de üzieti zsenijének kicsiny ez az ország. A mit azonban lehet házilag, azt megcsinálta. Mondta, hogyan. így : — Látja azt a kis kéményt. Az a szenttamási mészégető. Vagy húszezer sajn forintot fektettem bele egy emberöltő előtt. Gondoltam, a bácskai menyecskék szeretik a tiszta meszelt falat. Miért vegyék a felvidéki tóttól, drágán, a hozzávaló matériát. A hajók visznek felfelé a Dunán búzát, miért ne hozhatnának lefelé mészkövet. Mindjárt az első esztendőben talán a háromszorosát is kikerestem annak, a mit belefektettem. Azóta is szépen tejel a mész ... Kocsin mentünk végig a büszke, gazdag községen, Szenttamáson. Vissza-visszahorkan- tak a lovak egy-egy hajóorr előtt, a mi monumentumnak az utcza sarkába bele van ásva. — Ezeken a hajókon jártam, a mig éltek. Hurczoltam rajtuk a pénzt. Én voltam a postás, olcsóbb, mint a kincstár és biztosabb is. A kereskedők megszámlálták, Írást nem adtunk volna egymásnak, de mindig hiba nélkül adatott illetékes kézbe. Mentem fel, vagy mentem le a Dunán, úgy is mentem. — Nem félt annyi pénzzel a zsebében? Félni ? Még csak a fogalmat se értette. Rándított egyet hatalmas vállán, a mosolygós szeme komoran villant az éjszakában. Vele és fiával, Györgygyel, mentünk a másik fiának, Gedeonnak az otthonába, a csébi kastélyba. A kocsiból kinyújtotta a kezét, hogy letépjen egy-egy kalászt és szétmorzsolja a markában : milyen lesz a búza ? Aratás előtt volt egy lélekzetnyíre, holdas éj és a fehérbajuszu öreg üzletember nagyobb hatást tett reám, mint valami előkelő szónok, nevezetes katona, vagy egyéb híresség, a kiről a história meg az irodalom kizárólagos kötelességnek tartja a krónikaii'ást. A csébi emeletes ebédlőben leültünk vacsoráim, az öreg ur velünk, nézte, hogy eszünk, mert ő maga csak egyszer eszik napjában. Különösen jókedvű volt, az apjáról beszélt, a kiről különben is minden alkalommal emlékeznie kell ; nagyon szerette, helyesebben nagyon szereti. (A halál ezeknek a nagy renaissance természeteknek — semmi.) És meg emlékezett a legrégibb ősükről, a kiről tud a családi hagyomány. Egy özvegy paraszt- asszony volt ez, az első Dungyerszkyné, a kinek az urát alkalmasint bosnyák-törökök megölték és menekült a gyilkosok elől Magyar- országba, egy boczla szekéren, több fiával és kétszáz arany pénzzel. — Ez vett Szabadka alatt egy kis földet. Ez kezdte az egészet! Az akaraterős férfi-asszony, a ki benne van minden családi történetben, mint színes árnyék suhan végig — előttem — a fehér termekben. És a szerb parasztasszony, magam se tudom miért, eszembe juttatja a Petőfi anyját, a tót parasztasszonyt. Erről és Petőfiről kezdtem beszélni. A legnagyobb magyar költőről ebben a nagyúri, de azért becsületes szerb házban, a hol a két kis princz —- az öreg unokái — mennyezetes ágyban alszanak, de Lázárnak és Dusánnak hívják őket.
