Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
1910. május 1., vasárnap. BUDAPEST 19 üz eszkimók zenéje. —- Egy népdal hangjegye. Leden Kristóf fiatal norvég zeneszerző, múlt esztendő nyarán Kund Rasmussennel társulva, alaposan tanulmányozta az eszkimók életét. Gazdag anyagot gyűjtöttek és dolgoztak fel. Rasmussen, aki már azelőtt is hosszú ideig tartózkodott az eszkimók között, ennek az érdekes népnek a költészetét tanulmányozta. Müvéből, amely azóta német nyelven is megjelent, a »Budapest« is közölte a »Medve az ablakban« cimü eszkimó vadászkalandot. Leden leg nkább az eszkimók zenéjével foglalkozott és a dallamokat lejegyezte és fonográf seg t gégével azok eredeti éneklési módját megrögzitette. Az érdemes gyűjtő április hónap 26-án előadást tartott Berlinben és akkor érdekes dolgokat beszélt el az eszkimók életéből. Zenei és néprajzi tekintetben is, mondotta, Leden, vetített képekkel kisért A dallamok általában kellemesek és vad népfajoknál ritka szépségűéit. Nem csekély fáradtsággal jár a dallamok lekottázása, mert a hangközök távolsága aránytalanul kisebb és nagyobb a rendesnél. Leden bizonyos jeleket használ és ezzel akarja a gyakran előforduló negyedhangnyi magassági és mélységi eltérést Írásban meg- rögziteni. Mutatóba közöljük azt a kedvelt népdalt, amit néhány esztendő előtt egy Arkalu nevű keresztény eszkimó szerzett. A »kugsaksnak« (rezgőfarku) dal szövegét később, írták a muzsikához. A szöveg humorosan festi le a kugsaksnak madarat és utánozza, amint farkával ringó mozdulatokat végez. A szöveg fordítása magyarul körülbelül ez: Rezgőfarku, ringófarku, jöjj elő fészkedből! Bintju, vintju (ez a madár hangját utánozza) a-ja-ja, a-ja-ja-ja-a-a-ja-a-a. Az énekes ezalatt testének hátsó felével olyan komikus ringó mozdulatokat végez, hogy a vidám közönség majd eldől a kacagástól. döbelije házába, akkor bevezetik az asszonyok közé, a férfiak pedig elvonulnak a ház másik részébe és vad lakodalmi vigasság kezdődik, de külön mulatnak a férfiak és külön az asszonyok. A lakodalmon megjelenő legényemberek tiszteletére lóversenyt rendeznek, melyre a lovakat már jó előre begyakorolják. A célpont a menyasszony által horgolt kendő és egyúttal az a versenyjutalom is. Gazdagabb lagzikon néhány méter hosszú, leginkább piros gyapjukendő a jutalmul kitüzött'célpont. Lóverseny után kengyelfutás következik. Mezítláb, sőt majdnem teljesen mezítelenül futnak a versenyzők. Induláskor a versenyző kendőt vesz a vállaira s a két kezével megfogja a kendő két csücskét. A versenyül néha egy óráig is eltart, gyakran köves- hegyes utakon. Aki elsőnek ér célhoz, azt egy köpenybe burkolják és behütött gyümölcslét adnak neki inni. A győztes különben itt is egy kendőt kap ajándékba. Szerencsét kívánnak neki és a hozzátartozói üdvlövéseket. váltanak a győzelem örömére. Egy törzsbeliek nem házasodhatnak össze. Az albán asszonyt semmibe se vesz az ura. Nem egyéb a nő, csak a férje rabszolganője. A gyermekei is az ura kizárólagos tulajdonát képezik. Ha a férj meghal, a gyermekek a törzsre szállanak. Esküvő előtt az albán nem ismeri látásból a jövendőbelijét, csupán nőrokonainak elbeszéléséből. Esküvő után az asszonyt, erényét és becsületét a törzsv tekintélye védi. Ebben a részben az albán asszony szentség. Nem szabad zavarni, zaklatni senki idegennek. A csábitón az egész törzs áll vérbosszút, amely elkíséri őt idegen országokba is. A házasságtörő asszonyt pedig agyonkövezik. Megtörtént egyszer, hogy az albán apa saját kezeivel ölte meg házasságtörő leányát, hogy megmentse a megkövezte*«« szégyenétől. Az albán nő rabszolga, de csak addig, amig anyává lesz. Az anyaság megszünteti a rabszolgaságot. A férje és törzsbelijei úgy bánnak vele, az áldott állapotú nővel, mint a kis gyerekkel: becézik, kényeztetik. Az utón kitérnek előle és tisztelettel köszöntik mindenfelé. Aki megbántja, annak a törzszsel gyűlik meg a baja. Mindaddig, mig a gyerek világra nem jön, a széltől is óvják az anyát és a vajúdás pillanatát úgy üdvözlik akár egy nagy ünnep beköszöntőt. A leánygyermekben nem telik az anyának nagy gyönyörűsége. Saját Rabszolga, sorsának folytatását látja benne, s az apa is rossz kedvvel fordul el tőle. A fiúgyermeket annál szívesebben köszöntik. A fiúban a törzs erősödését, aspirációinak, törzsbeli óhajainak, reményeinek biztosítékát tekintik. Napokig hangos az apa háza tája a nagy vigasságtól s az anya büszkén néz végig a rívó porontyon, amely nemcsak az anyaság édes örömeit, de férje családjának szeretetét és nagyrabecsülését is meghozta számára. Aztán hozzálát természettől rendelt hivatásához : a gyermekneveléshez. A zabolátlan, szilaj, vad szirtlakó asszonya legalább is akkora gyöngédséggel neveli kicsinyeit, mint a kulturált nemzetek müveit hölgye, talán, sőt még jobban, mert nem ismervén a társadalmi kötelezettségek nyűgét, kizárólag gyermekeinek szentelheti minden idejét. Hogy szeretik, becézik, kényeztetik gyermekeiket ezek a szomorú, szép asszonyok !... És valami mégis hiányzik belőlük : még pedig jellegzetes lényeg az anyai tulajdonok között. Az albán asszony bárhogy becézi is : meg nem esókolja gyermekét soha, vagy talán csak a legritkább esetekben. Innen van, hogy az albán gyermekeket az Isten mostoha gyermekeinek mondják. Az albán gyermekek tudniillik nem ismerik az anyai csókot... előadásában, el kell választani az északi, pogány eszk’mót a dán gyarmatokon élő keresztény honfitársaitól. Mig amazok ősemberek, ezeket a kultúra általában nem a legszerencsésebben befolyásolta. Zenei szempontból különösen érdekes volt a tartózkodás az északon lakó eszkimók körében. A cap-yorki sarkvidéki eszkimók kis törzse megőrizte a maga szüztisztaságában az ősi pogány hagyományokat. Ez a törzs a legszebb és legvidámabb emberekből áll. Nem ismerik a betegséget, a gondot és a létére való küzdelem sem sorvasztja őket. A cap-yorki eszkimók hajszíne acélosan kék. Erőteljesek, az arcuk gömbölyű, barna- piros és vidám. Mindig jókedvüek és barátságosak. A pogány eszkimók között harminc melódiát gyűjtött Leden. Ezek a dalok általában nem bírnak szövegekkel, csupán a szó- tagokat énekelik, ilyenformán »Aj-aj-ja« vagy »Ha-pa-poi-a«. A melódiák átöröklődnek nemzedékről- nemzedékre és legtöbbször vallásos természetűek. A szellemidézők, az úgynevezett angakoksok énekelték ezeket és táncoltak mellette. Nem ritkán a vontatott kar is beleszól az énekbe. Az egyházi dalokon kívül világi, társas dalaik is vannak. A cap-yorki eszkimók nagyon muzsikális nép és a zene náluk szinte természetes szükséglet. Társas összejövetel el sem képzelhető náluk ének nélkül. A lakomákon egyik vendég a másik után énekel, mindegyiknek megvan a maga dallama, amit csak ő énekel és senki más. Ezen melódiák nagy részét az ünnepen jelenlevők maguk szerzik, leginkább ősi motívumok nyomán. A dallamot megszakítja a recitativ. Ezt általában rögtönzik és humoros természetű, a jelenlevők kifigurázása, de nem gunyolása. Az eszkimót a hosszú téli hónapokban mulatságból kicserélik feleségeiket. Ezt a mulatságot sokan megirigyelhetik tőlük, civilizáltabb helyeken is. Azokon a vidékeken, ahol a norvég zeneszerző és kutató járt, a legtöbb felnőtt eszkimó már magára vette a házasság igáját, egy Arnangnak nevű tizenhat esztendős leány kivételével. Kellett is ennek elég vaskos tréfát hallania, hogy nincsen még férje, dacára, hogy már tizenhat esztendős. Az aggszüz apja szeretetreméltóan Ledennek ajánlotta fel a leányát, de ő köszönettel visszautasította ezt a megtiszteltetést. A dán gyarmatokon élő keresztény eszkimók nem merték a pogány dalokat énekelni. Féltek papjaiktól. TJmanastjakban (a 71-ik északi szélességi fok alatt) végre azzal birta éneklésre őket Leden, hogy előttük beleénekelt a fonográfba. Alikor az eszkimók ugyanazon hangokat hallották, nagyon mulatságosnak találták a dolgot és a saját hangjukat is akarták kihallani az ördöngős masinából. Ilyen módon sok dalt gyűjtött közöttük. Ellentétben a pogány eszkimókkal, ezek a dalok bírnak szövegekkel. A poétikus szövegek közül az egyik a déli égtáj szépségeiről szól, ahonnét a láng- sugaru nap melegiti az embereket. A krivigtoksok (elkárhozott szellemek) szenvedéseiről is énekelnek, akik bűneikért örök életre vannak kárhoztatva és folyvást a sivár jégmezőkön bolyonganak. A legtöbb dal szerelmes természetű. Vissza nem adható nyíltsággal és egyértelműséggel tárgyalják a két nemnek egymáshoz való viszonyát. Még a legedzettebb kabarélatogató is megelégelné, hogy miként festi például a »Kis leány és játszótársa« cimü dal a vőlegény és menyasszony szerelmi odaadását. Leden arra a meggyőződésre jutott búvárkodásai közben, hogy a kereszténység
