Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
10 fiflf.GYüR HÍRLÁP 1910. április 13. SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET. Pörge ur és társai* * Most már éppen elóg volt, most már meg lehetnek elégedve azok az urak, akik Déry meghurczoltatását ambiczionálták s éppen itt van az ideje, hogy egypár elfogulatlan, komoly szót fűzzünk az esethez. Pörge ur feljelent, Pörge ur tiltakozik, nyilatkozik és komolykodik. „A magyar képzőművészet becsülete érdekében kötelességemnek tartom e tényt a tekintetes Igazgatóság döntése elé bocsájtani, mert ezen ügy tisztázása az egész magyar képzőművészet érdeke.“ Ezt .mondja Pörge ur a feljelentésében. Látnivaló ebből, hogy Pörge urnák rettenetesen szivén fekszik a képzőművészek becsülete. Nagyon jó és nagyon felemelő érzés lehet a képzőművészekre, hogy Pörge ur ennyire azonosítja magát velők. Idáig rendben is lenne a dolog. S ha Pörge ur nem tett volna egyebet, mint hogy beadta ezt a feljelentést, nem szólhattunk volna semmit, de mikor teleharsogta vele a sajtót, mikor napokon keresztül meghurczoltatta Déryt, mikor nyilatkozatokat forszírozott ki előttünk ismeretlen nagyságoktól, akkor úgy érezzük, hogy undorodunk. Mert amit ezek az urak napok óta produkálnak, azt mindenfélének el lehet keresztelni, csak gavalléros eljárásnak nem. Tegyük le az álarezot urak, ne szenve- legjük a magyar képzőművészet becsületének nemes keblű védőit, mondjuk ki nyíltan, hogy haragszunk Déryre és meg akarjuk őt /osztani nemcsak a tisztességes renoméjától, hanem a kenyerétől, a léte feltételeitől, — meg akarjuk őt ölni. Ha a Cottet képe any- nyira hasonlít a Déryéhez, ezt be lehet jelenteni az illetékes fórumoknál, de a sajtó utján presszionálni a Képzőművészek Egyesületét, előzetes vádolásokkal befolyásolni ennek az Egyesületnek a véleményét, ez a rosszakara- tuságánál fogva egyenesen visszataszító eljárás. A mai nap folyamán alkalmunk volt beszélgetni IC. Lippich Elek miniszteri tanácsossal. a kultuszminisztérium művészeti ügyosztályának vezetőjével. — Ö felsége a Műcsarnok kiállításából évenként vásárol bizonyos összeg erejéig a budai várpalota részére — mondotta a tanácsos. — A vásárlás effektuálására a közoktatásügyi minisztérium nyer megbizást. Az 1908—9úki téli tárlaton is én vásároltam — mint a művészeti osztály feje — az udvar, részére néhai Apponyi Lajos gróf magyarországi udvarnagy, Benczúr Gyula és Hausz- manp Alajos társaságában. Déry Béla szóban forgó képét is ez a bizottság vásárolta meg és kijelenthetem, hogy Déry és Cottet művészete között semmi hasonlatosságot nem találtunk. Déry festményét semmi körülmények között sem találom plágiumnak, még akkor sem, ka azt állítják, hogy ugyanazt a témát dolgozta fel, amit Cottet. Ez a körülmény nem lehet elég arra, hogy plágium legyen a plágium. A művészet- és irodalomtörténet legrégibb kezdetei óta bebizonyítható, hogy művészek és Írók sokszor veszik át mások müveinek a tárgyát. Ki mondhatja azt, hogy a renaissance művészei, Shakespeare, Göthe vagy Arany János, plagizáltak volna azért, mert idegen témákat is dolgoztak fel. Hogy az ilyen átvétel mikor válik plágiummá. azt igen bajos megállapítani, — mindenesetre sokkal bajosabb, mint azok az urak hiszik, akik Déry Béla.ellen ezt a közbotrányt okozó hajszát megindították. Nagyon alá' szállott az emberekben, a közélettel szemben való felelősségnek az érzete. Az ilyen botrányok okozói. erkölcsjavitóknak a színében tüntetik föl önönmagukat, pedig voltaképpen nem tesznek mást, mint az emberi lélek elva dnlását segítik elő. Akik a szóban forgó bajszát rendezik, többet ártottak ezzel a magyar művészetnek, mint amennyit valaha is használhatnak neki. ' / * T"” ' ' ' Most halljuk, miket , terjeszt Mányai József- festőművész ur, aki nem annyira a festményei kvalitásaival, mint inkább (nyilatkozó kedvével lett ideig-óráig nevezetessé. Mányai József ur, aki szintén tagja a renaissance erkölcsökkel dolgozó Pörge-féle társaságnak, azt mondja, Déry Béla annak idején felszólította őt, hogy másolja le Thán Mór Deák Ferenczet ábrázoló festményének fejét és kezeit. Hát kérem ez egyszerűen nem igaz. Mányai elfelejtett valamit, elhallgatott valamit és mi nem hisszük, hogy ő ezt jóhiszeműen cselekedte volna. Elhallgatta, hogy ő akkor a Neumann Ármin czégnél volt egyszerű alkalmazott, amely ezég Baross Gábor és Kiiry Klára arezképeit készítette nagyban, csekély tizenöt-husz forintokért. Déry Béla ekkor — saját bevallása szerint — szegény, nyomorgó kis piktorfiu volt, aki másolások elvállalásaival tengette az életét. Ezeket a megrendeléseket pontos határidőre kellett szállítani. És. ekkor fordult Déry — nem Hányáihoz, hanem Neumann Árminhoz, hogy fesse meg a kép még hiányzó részeit estére, mert másnap szállítani kell a másolatot. És Mányai ur évek múltán emlékszik, hogy ezt a munkát Neumann neki osztotta ki és felhasználja ezt, erre hivatkozik, ezzel bizonyítja, hogy Déry plagizálni szokott. Kedves Mányai ur, bocsásson meg, ez csúnya dolog. „A vízbe haló embertől fél a hajóban ülő“ — irta egyik müvében Zrínyi Miklós gróf. Ez kétségtelenül csúnya tulajdonsága a hajóban ülő embernek. — De ha valaki az evezővel a fejére koppint a vízben fulladozónak, ha valaki olyan vádakkal akar egy megtépázott embert még jobban tönkre tenni, amelyek nem is vádak, akkor azt hiszem. nehéz az illetőt valami gyönyörű színben jellemeznünk. És jönnek a piszkolódások és■ hírek kelnek szárnyra, amelyek mind nem alkalmasok arra* hogy valakit kellemesen érintsenek. Terjesztik mostanában, hogy Déry Béla valamikor régen, fiatal korában, bohóez volt egy czirkuszhan. sőt suszter is volt valamikor. Mi nem tudjuk, igazak-e ezek a híresztelések, de hiszen ezek néni is bizonyítják, hogy valaki jó vagy' rossz müvész-e. Petőfi színész volt, Fadrusz János lakatoslegény volt. Munkácsi mázoló volt, sőt — Mányai József keztyüs volt. Pörge Gergely és társai ne arrogálják maguknak, hogy ők a művészet becsületét védik, ne tulajdonítsanak maguknak nemes intencziókat, vallják lie egyszerűen, hogy haragszanak és hogy tönkre akarnak tenni egy embert. ... . Józan és tisztességes ember úgy sem fogja elhinni nekik, hogy Déry Béla leült és lemásolta a Cottet képét, Elhisszük, hogy hasonlít az a kép, elhisszük, hogy méretei ugyanazok, mint a Cottet müvéé, azt is elhisszük, hogy a Cottet képén is három darab szikla nyúlik he a tengerbe. Mi mindent elhiszünk. Csak azt nem, hogy Déry rosszhiszeműen lekopirozta volna azt a képet. Lehet, hoerv látta és öntudatlanul is az impressziója alatt állott, lehet, hogy ugyanazon a vidéken járt és ugyanannak a tájéknak az artiszti- knma ragadta meg a figyelmét. Rembrandt azt mondotta: „Ne szaglásszátok a képeimet, a festék megárt“. Ezek az urak szaglászták a Cottet képét, megrészegedtek a festék illatától, egy párszor visszautasították őket a Nemzeti Szalonból és — mindezen körülmények hatása alatt elhatározták, hogy Déry lopott. Reméljük, hogy a Képzőművészek Egyesülete nem fog megijedni az ujságezikkek özönéíől, hanem nyugodtan és tárgyilagosan fogja az ügyet elbírálni Jó apák, akik értenek a gyerek neveléséhez. el szokták nadrágolni azt a fiukat, aki a másikra árulkodik. A Képzőművészek Egyesülete sem tenné rosszul, ha észrevenné, hogy Pörge urék tulajdonképpen árulkodtak. __És nagyon visszataszitóaá árulkodtak. K oronghyDénes. »— Magyar királyi Operaház, „Valóban szép ez a történet, lesz mit nevetni a városban“, azt dúdolhatta az Álarezos bálból az Opera tisztelt igazgatója, amikor a tegnapi hétfői napra kitűzte a II. Rákóczi Ferencz czimü opera előadását. Magyar operákat akartok, magyar szereplőkkel, kritikus urak, nohát én majd bebizonyítom nektek, hogy ti vagytok a szamarak.és hogy magyar operákból nem lehet megélni, arra nincs közönség. És iye: mintha tény volna, hogy a kapa- sí vél is elsülhet, az Opera igazgatójának igaza lett: a II. Rákóczi Ferencz tegnapi előadásán m-m volt közönség. Csakhogy nem így verik a czigányt. Vau másnak 'is' magához való esze, ha nem is a hivatalával kapta és rájön más Í3 arra a fifikára, htiffy nagyon könnyű a magyar operákat diSzkreditálai, ha parádés vendégek felemelt hébftíru fölléptei közé ékelik és még igy is hétfő! napra tűzik ki, meggyöngitett szereposztásban. Zichy Gézának ezt az operáját, amely első előadásán oly nagy sikert aratott, szán tanrendszere - sen járatta le az Operaház igazgatósága és most megtetézi ezt a tegnapi malicziával, a minőt idegen származású igazgató sohasem mert volna elkövetni. Az egész beállítás, a nap, a szereposztás mind nyilvánvaló rossz- indulat, amely bizonyára nem a szerző szemé- lye ellen irányul, hiszen erre nip$j nincs oka az igazgatóságinak, hanem azon 'irányzat el- lejj. amely a magyar szellem művelését. sürgeti Operaházunkban. Hát nem nyilvánvaló maliczia, amikor Longueval szerepét Pich- lerre bízzák, aki más fajtájú és neki való szerepekben nagyon jól megállja a helyét, de aki éppen e szerep kellő és koffúoly alakítására teljesen képtelen. Vagy talán az is véletlen, hogy pont megvárják, amig Szamosi Elza szabadságra megy s akkor adják elő a Rákóezit. Nagy talán az igazgató nr azt hiszi, hogy miután most hatvanhetes kormány van, czélszerübb II. Rákóczi Ferencz énekes históriáját másodrendű szereposztásban és harmadrendű beállításban- előadni — lojalitásunk bebizonyítására ? Ha tényleg ez a politikai tekintet vezette volna, akkor visszavonunk mindent, amit a művészi szempontokról mondottunk. De vájjon mit szólnak azok a függetlenségi képzelő urak, akik az elmúlt esztendőkben oly borzalmasan protegálták az igazgató urat és másokat is az Operában, mikor azt kell lá tni ok, hogy amint nincsenek a hatalom birtokában, az igazgató ur még Rákóczi FerenczrŐl is leveszi mindkét balkezét. ^ .-— Darabváltozás az Operaházban. A m. kir. Operahzban a ma estére hirdetett „Wall-ür“ előadása Balta Károly megbetegedése folytán elmarad s helyette. „Aida“ kerül színre Amnnezző szeréjpeHen Fein- hals Frigyessel. Aidát MeäeU' Arina, Rada- mest Lunardi énekli. ’ — Az aradi díszelőadás. Az 'dfWdi Nemzeti Színház tegnapi díszelőadása óriási ‘Sikerrel járt. Given koronájával kapkodták szét dJ ’’páholy-jegye- ket,- de a kizárólag hazai erők oly Jcfóetes műélvezetet nyújtottak, hogy Arad áldóMtkész közönsége még a felvonások közti szünet Alatt elragadtatásainak azzal is kifejezést sietett • adni, hogy a Gyermekszanatórium magasztos eszméinek térfoglalása érdekében a szinházban külön gyűjtést is rendezett. A monstre előadás három részből állott. Bevezetés gyanánt az Aradi Filharmonikusok népszerű gárdája Mandl Vilmos dr. elnökük vezénylete alatt a 33. gyalogezred zenekarával kiegészítve Zichy Géza gróf „Nemo“-jának közzenéjét játszották el zajos sikert aratva. Majd a „Carmen“ czimszerepében igazolta be Fodorné Aranka, hogy dalszínházunknak ez az oszlopos tagja pantozus althangjával mily gyorsan emelkedett népszerűségben, énekben és játékában egyaránt. Kitűnő volt, szintúgy Don .Tose szerepében Környei Bél aki hovatovább a legnagyobbak mértékével rr hető, igazán elsőrangú alakításáért a« arac
