Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
Petőfi emlékezete.-jMäpfe¥C Tfflö. vasárnap, julius 31. ______ /KÄGVAR0R&KÄ<5; t örekszenek annyian a jogi pályára,- mint az telőző években, ellenben sokan lesznek kereskedőkké, ösz- szesen körülbelül harmadfélezer tanuló tett érettségit, közülök azonban az értesítők csak 1587 tanulóról közölnek a pályaválasztásra vonatkozólag adatokat. E szerint jogi pályára 331 tanuló (22.1 százalék), megy, mérnökire 221 (14.8 százalék), kereskedői pályára 7.1 százalék, orvosi pályára 160 (10.7 százalék), papi pályára 173 (11 százalék), tanári pályára 96 (6.7 százalék), katonai pályára 62 (4.1 százalék), vasúti pályára 46, állatorvosira 29, postára 19, művészi pályára 18. Legkevésbbé favorizált pálya a csendőri,.'kertészi, vendéglősi, vámhivatalnoki és hírlapiról pálya, amelyre csak egy- egy érettségizett tanuló lép.: Néhány intézetünk az idén jelentős jubileumot ült, ami alkalmul szolgál arra, hogy visszapillantsunk ekeknek az intézeteknek a fejlődésére. így a budapesti ref. főgimnázium a múlt év deezember 8-án ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját igen szépen sikerült ünnepséggel,- amelyen a kultuszminisztérium és az Intézet régi növendékei is számosán megjelentek. 'Az i intézetét történetét ez alkalomra az intézet megbízásából B a r t h o s Kálmán dr. irta meg. 'A Hmi könyvalakban is megjelent és azért fontos, s mert • ez az első ilyfajta könyv,- amely valamely hazai tanintézetnek ilyen hosszú korszakra terjedő 1 történetét adja. Czime: «Ä budapesti ref. főgimnázium első félszázada.» Áz intézet 1859. október 1-én nyílt meg 97 növendékkel.. Első igazgatója G ö n c z y Pál volt, az intézet tanárai voltak Gyulai Pál, Thaly Kálmán és más országos birü ne-, vek,- tanítványai közül pedig olyanok kerültek ki, hlint Alexander Bernát, Beöthy Zsolt, Justh Gyula, Prém József és mások. ■ rAZ eszt-ergomi főgimnázium a Pannonhalmi Szent Benédek-rend az intézetben való működésének sZázéves jubileumát ünnepelte, Amennyiben 1909. deezember 11-én száz éve volt lannak, hogy a pannonhalmi Szent Benedek-rend átvette az esztergomi gimnáziumot. A jubileumot iszép ünnepélylyel ülték mteg, amelyen a kultuszminisztérium ‘és az érstekprimás is képviseltette magát. Szintúgy jubileuma' volt a brassói állami fő- | reáliskolának is, amely 25 év óta áll fenn. Végül fezép és ritka ünnepélye volt az idén a pozsonyi .tankerületnek,- amelynek főigazgatója, Pir- c h a 1 a Imre az idén ünnepelhette negyven »éves működésének a jubileumát. Pirchala Imre számos tankönyvet irt es előbb a pozsonyi gimnázium' igazgatója volt; majd 1895. óta ő á pozsonyi tankerületi főigazgatója. Í Nagy veszteségek is érték az idén tanügyi világunkat 1909 november 28-án balt meg Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, aki a magyar tanügy 'fejlesztése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett és akinek halálát: nemcsak a tanügyi világ és a pannonhalmi Szent Benedek-rend, hanem az egész magyar társadalom gyászolta. Igen munkás ember .volt, több könyvet irt, amelyek közül a «Kísérleti természettan» terjedt el leginkább, azonkívül Győr város részére több monográfiát irt és 1892-ben a pannonhalmi Szent Benedek-rendnek főapátjává választatván, egész munkásságát a rend és iskolai fejlesztésére fordította. I Ezenkívül még a következő tanerők’ dőltek ki áz élők’ sorából hagy veszteségére nemcsak azoknak az; intézeteknek, amelyekben működtek, hanem az egész magyar közoktatásügynek: Hám József (nagykárolyi kath. főgimnázium), Pszötka Fe- rencz (körmöczbányai áll. főreáliskola) Gre- g u s s Imre (VITT. kér. áll. főgimn.), Halmai József és Gurnesevits Lajos (nagybányai áll. főgimnázium), Oláh Miklós (szarvasi főgimnázium),Eli sc Kér József (dévai áll. főreáliskola) és Bárfai Antal (budapesti gyak. főgimnázium), in i ( Z. J. TELEFONSZ AH: Szerkesztőség 23—61 kiadóhivatal 13—97 A vidéki állami telefon : 40 Budapsst, julius 30. ’ | Mikor julius 31-én hajnalban, a Székelyföld szivében, a Hargita alján, a felkelő nap aranysugarának első csókja felszívja magához az égi harmatot, ezer meg ezer lelkes székely polgár indul zarándokúira Székelyudvarhely városából, a fehéregyházi csatamezőre, ahol éppen most 61 éve, — 1849. julius 31-én — a -magyar nemzet halhatatlan költője, Petőfi Sándor é3 névtelen -hon- védtársai, a szabadság védelmében életüket feláldozták és nemes vérükkel áztatták a nekünk megszentelt rögöket. Az udvarhelyiekhez csatlakoznak, Segesvár hazafias érzelmű polgárai is; letarolták, koszorúkba fűzték a kertek és mezők minden virágait és könnyeikkel öntözve elviszik a -hősök vérrel áztatott sirhantjához, hogy titáni harczáikról megemlékezvén, erőt és lelkesedést merítsenek, ősi szabadságunkért folyton megújuló küzdelmeikhez... A. magyar nemzet és az egész világ egyik legnagyobb költőjének kegyeletes ünneplése e szerény keretekben így csak lokális jellegű gyászünneppé zsugorodik össze, mert a mai kozmopolitikus, úgynevezett modern irányzat, kiölte a lelkektől a történelmi .tradicziók iránt való kegyeletet és -még az erre leginkább hivatott magyar kormány, ! .a nemzet képviselőtestülete és a magyar tudományos és irodalmi egyesületek sem ismerik kötelességüknek, a nagy néptömegek hazafias érzületét; »legalább az olyan napokon kegyeletre buzdítani, melyek kötelességszerüen megkövetelnék, hogy az utókor. buzdításául, az ifjúságnak nemes példaadásul, országos ünnepekké avattassanak. Más országokban díszes Pantheon emelkednék a fehéregyházi sikon szégyenkező szerény honvéd- emíék' helyén, mely messze fénylő aranybetükkel hirdetné a világnak, hogy a lánglelkü, istenáldotta nagy poéta, a szabadság egyik legékesebb szavú dalnoka, karddal a kezében, itt hullatta vérét a nemzet megvívott haláltusajákam . . . Más országokban mogtépnék a babérfák minden lombját, hogy a - hős költő halála napján elborítsák vele csendes pihenő helyét, ahol talán még most is a szabadságról ' álmodik'.■ Do nálunk — ahol minden nemzeti érzés közönybe: fullad — két szerény vidéki városka vállára rakják az ország, a nemzet kötelességét és az övék a dicsőség, hogy ezt a kötelességet már több mint egy félszázadon át becsületesen és hazafias lelkesedéssel nemcsak teljesitik, de dicső honvédeink kegyeletes emlékét az utódjaikra is örökségül hagyják. Amikor most ezekről megemlékezünk és a dicső múltat lelki szemeink előtt élénken elvonulni látjuk, önkéntelenül azokra is ráterelődik figyelmünk, akik--mint ama véres, nagy napok: élő tanúi’ még ‘közöttünk élnek, noha tudjuk, hogy Petőfi .volt. iró és kórtársai közül ma már csak nagyon kevesen viselik' az élet terhét. Gyu 1 ai Pá', Jókai, Vadna y, Tóth Kálmán és a többiek már,.régen pi- benőre tértek és az élők. közül talán ma már csak Lévay József és a nemrég hazatért'M aj t é ny i Flóra ismeretesek. pe mi nem ezekről, hanem egy rég'elfeledett ; 9Ő esztendős, összetöpörödött, jőságosarezu öreg emberről,' K o 1 m á r Józsefről akarunk itt megemlékezni, akinek tudásánál csak a szerénysége ha-, gy.obb, 1 aki úgy telitve van még most is é.let- , vidámsággal, hogy azzal se törődik, ha senki észre nem veszi és talán még duzzogni is fog, hogy most csendes magányát a nyilvánosság előtt szellőztet- »•jük. , Kolmár József nyugalmazott tanár, Petőfi élő kortársa, Pozsonyban, a.Vásár-tér 21-ik számú há-. .zában lakik, családja körében, a világtól teljésen élvonulva. Az ablaka szép, ákáczlombos fákkal, (éli udvarra nyílik. Az Íróasztala tele könyvekkel, füzetekkel. újságokkal, kéziratokkal, mert az öreg ur még most is serényen dolgozik. Ósdi, Biedermeier- stilü bútorzat, a falakon néhány kép a szabadság- harczböl és néhány vallásos skent kép ; ez a „meleg, bizalmas, kedves otthona Kolmár Józsefnek. , aki Petőfinek ;társa, volt a pápai kollégiumban, azután jóbarátja a , pozsonyi országgyűlés napjaiban, utódja, a «Pesti Divatlap» helyettes szerkesz- i 7 tői állásában; Kossuth Lajos bizalmasa; a sza- badságharcz alkonyán a hivatalos közlöny szerkesztője, a nagy nemzeti katasztrófa után, búskomorságra hajló elkeseredő beteges lélek. Majd felocsúdva érzékenységéből tanár lett és tanított egy egész, nagy nemzedéket évtizedeken át, leginkább Pozsonyban, mig végre nyugdíjba ment. Közben mindig irt, verset, prózát, elmélkedő és mulattató czikkeket és tollát a mai napig sem pihenteti. Ebben a csendes elvonult magányban kereste fel a napokban egy pozsonyi hirlapiró kollégánk, akinek az öreg ür derült arczczal beszélt nemcsak szép harmóniában lefolyt régi, hanem mostani csendes napjairól is. — Csak munkáséletet érdemes élni, — mondta csodás lelkesedéssel, a nagy napok még élő öreg tanúja. — Az az ember elveszett, akit vénségé- ben az unalom gyötör. Én szeretem az életet* írogatok, hegedülök és sétálok, most nem régen küldtem be a Szent István-Társulatnak a legújabb epi- grammjaimat, még az idén megjelennek. Fordit- gatok, legszívesebben Horácziusból. Itt az «Afiasz uzsorás», mely a minap jelent meg a «Katholikus Szemlé»-ben. Azután elővett egy keményfedelű füzetet a fiókjából, melyeh nagy czifra betűkkel az első oldalon az van írva: «Music a», ebben körülbelül 300 népdalgyüjteménye van. Kezdődik a múlt század 20-as éveinek ismert «Balgatagság nagyon fenhé- jázó» szövegű dallal, és a Fráter leránt nótákig mindenféle népdalt foglal magában és ezek mindegyikét el is tudja hegedülni, magyaros zamattal, mély érzéssel. Petőfi életéből is sok érdekes részletet mondott tel, ezek közül legérdekesebb! a Petőfivel való utolsó találkozása .1849 február havában Debreczenben, ahol akkor Kolm'ár a «Hivatalos Közlöny»-t szerkesztette, mert a tényleges szerkesztő Gyurmann Adolf nem sokat törődött a lappal. Egyszerre, váratlanul betoppant Petőfi a szerkesztőségbe. — Hát te itt vagy? — fogadta csodálkozva Kolmár. — Igen, itt vagyok! — felelte Petőfi és nem éppen válogatott szavakban szidni kezdte K1 a p- k á t, akire valamiért nagyon megharagudott. Hiszen ismeretes, , mert . minden : életrajzirója • feljegyezte, hogy Petőfi nemcsak a szerelemben és szeretetben, de haragjában is szélsőséges tudott lenni. Petőfi kortársa; a jó öreg Kolmár azonban nemcsak a régi, hanem az újabb irói nemzedék verseit ismeri, sőt elismeri, hogy néha nem mindennapi dolgokat írnak, de az a véleménye, mintha most csupa neurászténikus poéta volna. Sőt a technika vivmá.nyairól és a repülőgépről is meg yan saját külön véleménye: — Az nem jó dolog. Az ember sohse fog tudni röpülni. A végtelen űrt nem lehet meghódítani! Ikarus... íme, egy öreg ember, egy aggastyán, aki már. majdnem egy évszázadot élt át. folytonos tanításban, munkálkodásban és még sem fáradt, még sem unott; mert szépen harmonikusan rendezte be az életét, mert lelke telve van emberszeretettel, ha- zafisággal és elégedett megnyugvással, boldog öntudattal" várhatja bel majdan bekövetkezendő szépséges, csendes elmúlását;.. Vájjon hányán vannak tanítványai közül, akik példáján okulva* dicső nyomdokán haladnak?... d. a. Magyarország. 1910. augusztus hó l-ével uj előfizetést nyi- tunk lapunkra. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Augusztus 1 -lol aug. »31-ig 2 K 40 fillér „ „ szept. 30-ig 4 „ 80 „ „ „ decz. 31-ig 11 „ 80 „ Egyes szám ára: Budapesten és vidéken 1© fillér. Kérjük azokat a t. ez. vidéki előfizetőinket, akiknek előfizetésük julius
