Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
8 Kedd, 1910. augusztus 2. és türelmesek. Ennek a nagy csendnek és türelemnek pedig az a magyarázata, hogy a lakók kilencz- ven százaléka fővárosi tisztviselő vagy más alkalmazott, kik nem keveredhetnek harczba háziurukkal a nélkül, hogy kenyéradó gazdájukat ne bántanák. Ez pedig sehogy sem lehetséges. Még egyet. A Harczos-ut, lehet, valamikor fényes útvonal lesz, ha majd paloták fognak épülni a földszintes viskók helyén. Az ut azonban nemcsak a paloták lakóiért kell, hogy létezzék, hanem a szegény emberért is. A Harczos-ut pedig tulajdonképp nincs is meg, legfeljebb a mappán. Az a hely, a mely valamikor Harczos-ut lesz, ma feneketlen portenger, a Szaharák Szaharája. Néhány kocsi tört követ megérdemelnének a szegény lakók is. Kivándorlással foglalkozó pénzintézet. — Saját tudósítónktól. — • (Nagyszeben, augusztus 1. A törvény szigorúan bünteti azokat, a kik kivándorlásra csábítanak vagy azt elősegítik. Ennek ellenére mégis ezer meg ezer titkos ügynöke garázdálkodik Magyarországon a külföldi hajóstársaságoknak, a melyek busás százalékot fizetnek minden feléjük terelt kivándorlóért. A határrendőrség és csendőrség éber figyelemmel kisér minden egyes kivándorlót, megmotozza közülök a gyanúsokat, ki vallat ja őket, hogy kinek rábeszélésére vették kezükbe a vándorbotot, szóval iparkodik a lelketlen emberkereskedők rontó : munkájának lehetőleg elejét venni ott, a hol arra rájön. Néhány»'év óta legfontosabb missziót e tekintetben az államrendőrség teljesiti Budapesten, a keleti pályaudvaron. Tudjuk, hogy a fiumei vonal mentén irányítják a kivándorolni szándékozókat a tengerpartra, a Cunard Line hajóira, a mely hajóstársaságnak az »Adria« révén kizárólagos joga van a magyarországi kivándorlók Amerikába való szállítására. A kivándorlók zöme a keleti pályaudvaron át kerül Fiúméba. A pályaudvari rendőrség a belügyminiszter rendeletéből minden egyes kivándorlót megfigyel. A megfigyelést a pályaudvaron kezdi meg és ha nem fejezheti be, a vonalon folytatja, sokszor egészen addig, a mig a gyanús utas hajóra nem szállt. Gyakran megesik, hogy egy kivándorlót két detektív is szemmel tart, vele egy kupéban utazik, hogy megtudja, ki vette rá a kivándorlásra. Mert az utasra pályázó idegen hajóstársaságok titkos ügynökein kívül akárhány oly sötét ember- kufár is van, a kinek mindegy, akármelyik hajóstársaság hajóján is hagyja el hazáját a kivándorlásra csábított, de a kit valami más érdek fűz a kivándorlás elősegítéséhez. Egy ilyen alak volt például az a nem régen leleplezett felsővidéki községi jegyző, a ki husz-husz koronát szedett az általa kivándorlásra csábitottaktól »irományaik rendbehozása« czimén. A keleti pályaudvar rendőri kirendeltsége egész halmazát derítette ki a visszaéléseknek és a bűnöknek a kivándorlás körül. Egyenesen felháborító és páratlanul áll azonban az az eset, a melynek múlt hét csütörtökén jöttek nyomára. A detektiveknek a pályaudvaron feltűnt egy nagyon izgatottan viselkedő, jól öltözött ember, a ki a zsolnai vonatot várta. Igazolásra szólították fel az idegent, a ki kezdetben tiltakozott ez ellen, de végül elmondta, hogy ő Schülk András negyvenöt éves fogarasmegyei születésű gazda. Arra a kérdésre, hogy hová utazik, azt felelte, hogy Zsolnán akarja egy rokonát meglátogatni. Akadozva, dadogva beszélt, úgy hogy a detektívek nem hittek szavaiban és megmotozták. Gyanujok alaposnak bizonyult. Zsebében találtak egy Amerikába szóló utleve-, let, aztán egy a »Bodencredit- Anstalt HermannAZ stadt* által német nyelven kiállüottt utalványt egy Brémából Neioyorkba szóló hajójegyre. Legsúlyosabb bizonyíték azonban az a levél, a melyet iratai között találtak. E levélben a brémai hajóstársaság felszólítja, hogy a hajójegy árát nagyszebeni megbízottjának, a Bodencredit-Anstalt- nak a pénztárába fizesse be és a dolgot tartsa diszkréten már a saját érdekében is. Schülk Andrással ezek után a keleti pályaudvaron jegyzőkönyvet vettek fel, a melyben elmondja, hogy Fogarasmegyében a brémai hajóstársaság ügynökei járnak és rábeszélik a jobb- módú gazdákat a kivándorlásra. Mindenféle nyomtatványt osztogatnak a nép között és azt hirdetik, hogy Amerikában most ipari és gazdasági téren sok pénzt lehet keresni. Nagy szükség van odaát munkaerőre. Öt, Schülköt is rábírták, hogy adja el földjét, házát, barmát, vegyen hajójegyet és utazzék ki Amerikába, a hol a brémai czég megbízottja kezére jár és azonnal, a hogy szárazra teszi a lábát, munkát szerez. A keleti pályaudvar rendőrsége a jegyzőkönyvet azonnal beterjesztette a főkapitányságnak, a mély tegnapelőtt a belügyminisztériumnak tett jelentést róla. Ma délelőtt a belügyminisztérium sürgős átirattal elkérte a rendőrségtől az ügyre vonatkozó aktát, hogy a legszigorúbb megtorló lépéseket tegye a nagyszebeni pénzintézet ellen és egyúttal kikutassa, hány más esetben közvetített kivándorlást a nagyszebeni Bodencredit-Anstalt. HÍREK* A jó örsg Cassone. Egy nemes és lelkes barátunk halt meg a messze Szicziliának távoli városkájában, Notó- ban. Vasárnap hozta meg halála hirét a táviró a Petőfi-Társaságnak, a melynek disztagja volt s a melyhez régi és szerető kötelékek fűzték. Giuseppe Cassone a legrégibb és a leghívebb olasz tisztelője volt Petőfi költészetének., Alig hogy fordításokon által megismerte költészetét, a maga emberségéből megtanult magyarul, s attól fogva a haláláig, harminczhat esztendőn át, Petőfié volt az egész élete. Egyre-másra fordította olaszra Petőfi költeményeit, — az első fordítása még 1874-ben jelent meg — alig két éve, hogy kiadta a »János vitéz« első olasz fordítását, s azóta Petőfi valamennyi költeményének olasz kiadásán fáradozott. Valószínűleg együtt is már az egész anyag, talán csak a sajtót várja már a kötet, a melynek megjelenését a nemes agg im meg nem érhette. A legszebb emberegyéniségek egyike volt az öreg Cassone. Önzetlen és lelkes, önfeláldozó és mély érzelemmel szerető lélek. Elképzelhetetlen szenvedések között dolgozott nagy müvén. Férfikora elején rettenetes betegség szögezte ágyához, tagjai megbénultak, a szeme alig-alig szolgálta. De a heinei matrácz- sirban — Heine is kedves poétája volt — halhatatlan akaraterővel és szinte szilaj munka- kedvvel dolgozott : csiszolta, el-eldobta s újra kezdte fordításait, a melyekkel olaszszá akarta tenni a magyar Petőfi művészetét. Csendesen és ismeretlenül éldegélt szülővárosában, a Syracusa közelében épült Notóban. A honfitársai alig ismerték nevét. Annál büszkébb volt magyar barátaira, a kik elvétve megmeglátogatták, vagy levéllel keresték fel és valósággal boldoggá tette az az egyhangú ünneplés, a meljdyel itthon legutolsó könyvét, a »János vitéz« olasz fofditását fogadták a hozzáértők. Ezt az ünnepi boldogságát zavartam én meg akaratlanul és öntudatlanul. A »János vitéz« olasz fordítását ismertettem és bíráltam meg Az Újság egyik ünnepi mellékletén. Inkább általános okokból tettem néhány kifogást a fordítás ellen, főként azért, hogy elméleti nézetemet, a mely a versben való fordításnak elébe teszi a prózában való fordítást, példákkal tegyem nyomatékosabbá. Valami ügyetlen jóembere eljuttatta a czikket Cassonéhez, s alaposan megrontotta vele az öreg ur ünnepi hangulatát. Ismeretségünk, a mely, sajnos, rövid volt, s néhány levél váltására szorítkozott, ekkor kezdődött meg. A temperamentumos öreg ur hosszú levélben kemény filippikával felelt gyanútlan és ártatlan czikkemre. Egy felvilágositó levél azonban kibékítette, mert szenvedélyes lelke «alapjában szelid volt, mint a galambé és szeretettel teli. A válaszában már nyoma sem volt előző ingerültségének, egyben-másban már igazat is adott nekem, bár a maga elméleti meggyőződéséhez ragaszkodott. Következett 1908 karácsonyán a messzinai katasztrófa. A lapok táviratai között megdöbbentett egy két soros telegramra, a mely arról volt hírrel, hogy a földrengés Noto városát is romba döntötte. Néhány napi várakozás után levéllel tudakoltam meg magából Cassonétól, hogy él-e még ; és szorongva vártam a választ. Három hét is elmúlt, a mire megjött a levele. Maga irta, jóllehet rendszerint tollba mondta a leveleit, mivel nagyon elgyengült szemét kímélni akarta. A levél csupa meghatottság volt. Nagyon jól esett neki az érdeklődésem, s a részvétem, barátjának nevezett és megkért, hogy hívjam ezentúl én is barátomnak. — Itt Notóban — irta — kevés a panaszkodni valónk : mindössze apróbb károk estek a templomokban s néhány iskolaépületben. De minő kimondhatatlan rémület! Én ébren voltam, mert álmatlanságban szenvedek; a faliórára néztem, láttam, hogy megállott ; és az a harminczkét percznyi rettenetes hullámos és rázkódó mozgalom úgy tetszett, mintha évszázadok óta tartana. De nem mozdultam ... hogyan is mozdultam volna, a mikor egymagám még az ágyról sem tudok leszállni! — pilla- natról-pillanatra vártam, hogy fejemre szakad a szobám mennyezete, vagy hogy beszakitja azt a reá zuhanó első emeleté. De mint mondom, nálunk nem esett jelentősebb kár : mindössze nagy rémület volt, utána pedig állandó szorongás az utóbb következő lökések miatt, a melyek máig sem szűntek meg ... Időnként váltottunk még néhány levelet, de jó egy esztendő óta semmit sem hallottam a notói remetéről. Az utolsó hir a halála hire. Megindultan gondolok szenvedő tisztes alakjára, barátságára, a melylyel megtisztelt, hirtelen felgerjedésére, a melynek vele való ismeretségemet köszönhetem; és hálával irodalmunk nevében azokra a nagy szolgálataira, a melyeket Petőfi tolmácsolásával tett nekünk. Elek Artúr.' Időjárás. Hazánkban meleg, derült és csekély kivétellel száraz és csendes idő uralkodott. A hőmérséklet lényegtelenül emelkedett s maximuma 36° C volt Komáromban (Nagytagyos és Sopron ■ 34°), minimuma 7° C Árvaváralján. A légnyomás délnyugaton meg északkeleten emelkedett és a közbeeső részeken, meg északnyugaton éá délkeleten alacsony nyomás terül el. Eső Franczia- és Németországban meg az Alpokban fordult elő zivatarok kíséretében. A hőmérséklet nem változott lényegesen. Jóslat: Meleg idő várható, elvétve zivataros esőval. Sürgönyjósl/it: Meleg, elvétve csapadék, zivatarok . — Személy! hírek. Bregenzből táviratozzak, hogy Friayes Vilmos kir. herczeg és a kir. herczegnó kíséretükkel tegnap délután három heti vadászatra Hopf- rebenbe a bregenzi erdőbe érkeztek. — Kaas Ivor báró, a ki nagy ‘ betegen fekszik az Aréna-uti Batizfalvy- szanatóriumban, az éjszakát elég jól töltötte. Egész éjjel nyugodtan és zavartalanul aludt és állapota általában már kedvezőbbre fordult. Orvosai bíznak abban, hogy ha semmi komplikáczió be nem áll, rövidesen felgyógyul és elhagyhatja a szanatóriumot. A beteget naponkint tolókocsiban sétálni viszik a szanatórium kertjében. — Croiser bécsi franczia nagykövet fürdőhasználatra Marienbadba érkezett. — Mülerand franczia közmunkaügyminiszter Karlsbadból Parisba utazott. — A Ferencz József-rend uj tisztikara. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király a Eerencz József-rend megüresedett kincstárnoki állására Slatin Henrik dr. bárót, ezen rend titkárát és levéltárnokát, udvari tanácsost és főlovászmesteri hivatali irodaigazgatót és a rendnek ez által megüresedő titkári és levéltárnoki állására Lumbe Ferenozet, a rend másodirodatisztjét és főkamarási hiva- tí>li kormánytanácsost, továbbá Schnürer Ferencz dr.-t,
