Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
34 x'JSBxZ HÍRLAP 1910. május 3., kedd. Az akadémia diszíilése. Gr. Széchenyi István halálának ötvenedik évfordulója alkalmából halhatatlan megalapítója emlékének szentelte vasárnapi hetvenedik diszülé- sót a Magyar Tudományos Akadémia. A teremben, az emelvény mögött, Széchenyi István olajfestéaü képe állott délszaki növények között. A megjelent notabilitások, akadémikusok és érdeklődők teljesen megtöltötték a hatalmas termet. Ott voltak többek között: gróf Széchenyi Béla koronaőr, gróf Széchenyi István fia, vejével gróf Teleki Tiborral és leányával, gróf Telekiné Széchenyi Alicé-szal, Molnár Viktor államtitkár, Wlassics Gyula, a közigazgatási biróság elnöke, Darányi Ignác, Plósz Sándor, b. Eötvös Lóránt, Perezel Dezső, Fülepp Kálmán főpolgármester, Zsilinszky Mihály és Nagy Ferenc nyug. államtitkárok, Bárczy István polgármester, Szalay Imre, a Nemzeti Muzeum igazgatója, b. Korányi Frigyes, Décsey Zsigmond kúriai tanácselnök, továbbá a2 Akadémia tagjai nagy számmal. A megnyitó beszédet Berzeviczy Albert, az Akadémia elnöke, mondotta Széchenyiről. Megnyitó beszédéből, amelyet a közönség nagy érdeklődéssel hallgatott, közöljük a következőket: Széchenyit íróvá csak nagy politikai és társadalmi céljainak szolgálata tette; műveinek irodalmi becse és hatása oly adomány .volt, amelylyel az ő csodásán gazdag természeti képessége szinte akaratlanul, szinte véletlenül ajándékozta meg nemzetünk szellemi világát. Könyveivel, hírlapi cikkeivel úttörője, mondhatjuk megalapítója lett a magyar publicisztikának; azt a magyar nyelvet, amely költészetünk számára a nyelvújítási Harc eredményeképpen a Vörösmarty műveiben kialakult, Széchenyi segített bevinni az életbe; és nem csak az irodalom nyelvét, az irodalmat magát is az ő példája, hatása tette nálunk igazán társadalmi közszükségletté. Széchenyi személyes hatása is íróink egész sorára s éppen költőinkre félreismerhetetlen s fontos volt a példa, amelyet az irodalmi tevékenység megbecsülésére adott, valamint az az eredményes törekvés, amelylyel Pestet, az irodalom középpontját, egyúttal mindinkább az ország fővárosává avatta. Kétségtelen, hogy az Akadémia létrehozásával elsősorban nyelvünk kiművelését, kifejlesztését akarta elérni. De már a Széchenyi hozzájárulásával keletkezett első terv a nyelv művelése, mint első teendő mellé odasorolta tudományos művek magyar nyelven Íratását és kiadását, sőt a nemzeti színészet felkarolását is. Széchenyi az akadémiára vonatkozó alapitó levelében kikötötte, hogy ,,ezen magában álló, maga által kormányozandó, csupán tudományos intézet semmi más intézetekkel össze ne köttessék, hanem ártatlan tudományos foglalatosságait királyom és hazán egyesitett javára és csak arra, magában, csendesen folytathassa“. De már az intézet fennállásának második évtizedében ő maga némileg túllépte e korlátot, amennyiben egyik- másik, nagy port felvert elnöki beszédében a nyelv és nemzetiség kérdését ugyancsak széles alapon tárgyalta s azokban ugyanazt az óles polémiái hangot használta, amelyet a publicisztikában meghonosított. Az a kötelességünk — folytatta Berzeviczy, — hogy Széchenyi tanításának hamisítatlan megőrzése és terjesztése fölött őrködjünk, kétszeres súlylyal nehezedik ránk, szemben azzal az elszomorító jelenséggel, hogy a tanítás igazi tartalma, lényege a politikai és társadalmi élet hullámzása közepette a nemzet köztudatában mindinkább elhomályosul. A gondviselés egyszer megmentette nemzetünket attól, hogy a csak Széchenyitől felismert veszély végromlásává legyen s a Széchenyi élete és munkája igy füstbe menjen. Nem, mintha a Széchenyi emlegetésében és dicsőítésében volna hiány. De ha azt tekintjük, hogy ki minden vél ma Széchenyire hivatkozhatni s hogy miféle törekvések és irányzatok vélnek az ő nevének szimbólumával harcba mehetni, akkor úgy érezzük néha, mintha vezekelnünk kellene e szent név, e dicső emlék előtt. Vezekelnünk azért, hogy az igét, a melyet nekünk hirdetett, jórószben elfeledtük, úgy hogy sokan, ellentmondástól nem félve, ferdíthetik el, formálhatják át céljaikra az ő tanait, használhatják fel politikai és társadalmi rendszekeveréséhez legjobban alkalmas? rének szövevényes finomságait gyakran az 6 egész élete hitvallásával homlokegyenest ellenkező céljaik szolgálatában. De e helyen, azt hiszem, jogunk van nagy alapitónk szellemi hagyatékának időleges akár politikai, akár társadalmi célok érdekében való elhomályositása vagy éppen elferdítése ellen felszólalni. Korunk egyáltalán nem érti meg, szinte ösz- tönszerüen visszautasítja az igazi idealizmust, de szívesen megtévesztett magát a szemforgató hipo- krizistől, majd meg valóságos elégtételérzéssel karolja fel a leplezetlen, merész cinizmust. Napjainkban egy oly nemes mártírrá, aki a nemzet hibáinak feltárásával é9 ostorozásával feláldozza magát az igazságnak, száz oly élelmes számitó esik, aki hasznot húz abból, hogy nemzett gyengeségeinknek, tévedéseinknek hízelegve, azokat nagyra növeszteni segít. Ma igazabb, mint valaha, a Széchenyi saját mondása, amely szerint „a magyar haza sohasem volt derék, sőt kitűnő férfiak hiányában. Egy nemében a hazafiaknak azonban mindig szűkölködött: olyanokban t. i., akik tartózkodás nélkül a nemzet szemére lobbantják az igazat“. Magának a magyarság erkölcsi megalkotásának nagy és végzetes fogyatkozása az, hogy tudatosan elébe helyezi a kellemes ámítást a kellemetlen igazságnak. Megnyitó beszédét Berzeviczy igy végezte: Ezelőtt ötven évvel nemzetünk koszomé költője megjövendölte, hogy a Széchenyi alakjának tiszta fénye nőttön-nőni fog, amint időben, térben távozik. E jóslat valóra válni csak úgy fog, ha a váltakozó nemzedékek is az ő valódi alakjára fogják tekintetüket függeszteni s nem érik be hozzájuk elhallatszó hírével. A legnagyobb magyar emlékének oltárán jobban áldozik az, aki egy könyvét veszi kezébe, mint az, aki a róla hallott dicsőítésekhez uj szóvirágokat fűz. Dicsőítsük őt azzal, hogy megismerjük őt, hogy tamilunk tőle és hogy követjük tanítását. Akkor el fogjuk mondhatni, hogy az Ötven év előtti gyásznap nem az ő életének vége, csak az ő nemzetében való örökéletének kezdete volt. A megnyitó beszédet lelkes tapssal fogadták. Ezután Heinrich Gusztáv főtitkár mutatta be jelentését, amelyben, mielőtt az akadémia múlt évi tevékenységére rátért volna, vázlatosan rámutatott arra a soha nem lankadó buzgalomra, amelyet Széchenyi az akadémia iránt több mint két évtizeden keresztül, főleg a 30-as és 40-es években tanúsított. Ezután méltatja Széchenyinek az akadémia nagygyűlésein 184^-bfeö, 1844-ben és 1846-ban mondott megnyitó beszédeit. Utolsó szózata nem az akadémiában, mert itt nem olvastatott fel, mint óhajtotta, de az akadémiához Döblingben 1858. november 6-án kelt levele, amelyre az önkényuralomnak az akadémiát sem kimélő nemzetellenes hadjárata késztette. „Kimagyarázatlan lelki kínoktól gyötörve, egészen elvérzett szivvel, félig temetve“, tiltakozik az ellen, hogy akadémiánkat „más vágásba szorítsák, mint az, ami eredeti céljával megegyez és mely nemzet és fejedelem közti törvény által megerősittetvén, fel is szenteltetett“. Erélyesen kikel „a mostani államférfiaknak észficamlott theóriája és keserű önmisztifikációja“ ellen, minden bizalmát a fiatal uralkodóba vetve, aki, „ha látni és hallani akar és egyedül saját veleje tanácsát követendi és egyedül saját szive sugallata után indul, Magyar- ország tekintetében még Oorvin dicső korát is homályba állitandja“. Másfél évvel e hatalmas szózat után megszűnt e nagy szív dobogni és oly, mély fájdalomba borított egy egész nemzetet, amelynek keservét még ma is, egy félszázaddal utóbb, teljes mértékben átérzi a boldogabb jelenkor. A tetszéssel fogadott jelentés után Vargha Gyula olvasta fel ünnepi ódáját „.Széchenyi“ címen. A költeményt a közönség lelkesen megéljenezte. A taps elhangoztával Angyal Dávid levelező tag tartotta meg ünnepi előadását „Gróf Széchenyi István emlékezete“ címen. Méltán kérdhetjük, — mondja előadása egyik passzusában — hogy mi jogosította fel Széchenyit oly szertelen vállalkozásra, aminő egy nemzet erkölcsi átalakítása? Széchenyi maga is érezte helyzete gyengeségét a vállalat roppant súlyával szemben. De önmagára lévén hagyatva, bizalmat merített történetfilozófiájáböl, ameTy arra tanitotta. hogy nagy emberek alkotják a nagy birodalmat, ők a népek orvosai. A nemzet- alakitás nagy munkája közben a művész teremtő gyönyörét érezte. A reform módszerének különösségében is megtaláljuk a művész impressziókra hajló eljárását, a csüggedést, a hirtelen nekihevü- lést, a sorrend szeszélyességét. Egy nagy nemzeti nevelés tervében talán célszerűbb eszközöket és sorrendet Í9 képzelhetünk, mint aminők; lóverseny, akadémia, kaszinó, lánchíd és igy tovább. De ha a tervet közelebbről vizsgáljuk, úgy látjuk, hogy az eszközök szubjektív színük mellett Í9 a legmélyebb számítással vannak kigondolva. Első gondja volt, hogy az arisztokratákat a magyar közélet tevékeny tagjaivá avassa. Talán elfogultnak látszik az arisztokratikus elvnek ez a kidomboritása, de hol találhatott volna Széchenyi társadalmi osztályt, amely műveltsége, hagyományai, tekintélye miatt alkalmasabb lett volna az átalakítandó nemzet vezetésére. A lelkűkben meg- nemesitett kiváltságosak tábora aztán vonzaná a laikusok többi osztályát, még a nem magyart ia. A jobbágynak adott jogok s terheinek könnyítése a százados gyűlölséget lohasztanú. A hitel szabályozása, a birtok, az ipar, a forgalom szabadsága, a közteherviselés, a közlekedés gyarapítása, a vállalkozás és társulás Szellemének ébresztése, a főváros szépitése, a magyar nyelv törvényesitéSe, á nemzeti tudomány és irodalom vezetésének központosítása az akadémiában, a független közvélemény megalakítása, a sajtó minél gondosabb vezetése közös ideálokat adnának az üj társadalomnak, tevékenységre, rendtartásra ösztönöznék, látkörét szélesbitenék, Werbőczy népéből újkori értelemben vett nemzetet teremtenének, amely méltó lesz a legszebb és legszabadabb kormány- formára, a valódi parlamentárizmusra. De e jórészt intézményes reformok elfogadtatására hosz- szu s nyugalmas idő kell. Széchenyi tehát kezdettől fogva „szelíd reformációt“, vértelen és könytelen forradalmat hirdetett. Ausztriához való viszonyunkban minden erőszakosságot ártalmasnak mondott. Féltette nemzetnevelő munkájának sikerét a nemzetiségi kérdés taktikátlan kezelésétől is. Mert szerinte csak erkölcsi felsőbbségünk lehet jótékony hatással a nemzetiségekre. És ha Végiggondoljuk, mily mélyen és merészen fogta fel a magyar államférfin feladatát, mennyi eredetiséggel és hatással választotta ki a célra vezető eszközöket, újra vissza kell emlékeznünk a Kossuth Lajostól osztott cimre, mert valóban mindezekben Széchenyi volt korának s talán a régibb századoknak is legnagyobb magyarja. A mindvégig feszült figyelemmel hallgatott felolvasást a közönség zajos tetszéssel honorálta. Délután fél 2 órakor diszebéd volt a Conti- nental-szállóban. IRODALOM. Petőfl-álkultusz. Borzasztó, hogy nálunk milyen Könnyedéi mernek nagy, világ-közepébe állitott neveket kit üzleti nyereségekért a legkomolyabban kompromittálni. Mondhatni iparszerüen űzik ezt a jövedelmi ágat szép hazánkban. Például igy: Néhány ur, akiknek neve az irodalom lichthofjaiban ismerő* tes főleg, konzorciummá egyesül és máról-holnapra kibérlik maguknak valamelyik nagy szellem nevét« tegnapelőtt Victor Hugóét, tegnap Shakespeareét, ma pedig Petőfiét, és megkezdik „kultusz“ cimen a nagy nevek kamatos-kamatoztatását és ezzel párhuzamosan, persze kompromittálását is. Csinálnak matinékat, soirékat, felolvasásokat, kiadnak szörnyen lapos könyveket, őrült reklámot csinálnák' és az ember egyszerre csak azt veszi észre, hogy Petőfi neve mellett a Kéry Gyűlik, Ferenczi Zoltánok, és egyéb Gyulák, Zoltánok, meg mi egyebek neveeskéi is rögtön fölvillannak agyában, ha a Petőfi nevet hallja. A reklám, hogy Kéry Gyula és társai mindenütt ott vannak, ahol Petőfiről szó van, szüli ezt a kellemetlen pszichológiai fogalom-kényszer-társitást. Lassan úgy járunk ezekkel az urakkal, hogy nem lesz egyetlen Írónk, művészünk, férfiunk, akinek nagy neve mellett na IÍrhamusztIs: A modem Kozmetika csodája. Hámlasztás által a foltos, tarka bőr meztisztul; a vastae, kérges bőr megpuhul; az egyenetlen, rücskös, bibircses bőr megsimul; az öreg bőr megfiatalodik, rózsás, üde lesz. A 18 év óta fönnálló Kozmetikai Gyógyintézetben melyet di. Jutassy József bőrgyógyász, egészségtantanáf vezet, egy hétig tart egy archámlasztás. Aki az intézetet nem látogathatja, az megveszi Börhámiasztó készlet neve alatt összeállított ártalmatlan hámlasztó szereinket (folyadék és kenőcs, dr. Julassy receptjei szerint) 3 a bä használati utasítás alapján önmaga végzi a sikeres bőn hámlasztást, mely azonban drasztikus és feltűnő. A Börhámiasztó készlet elmulasztja a tág bőn pórusokat a bennük ülő évtizedes mitesszerekkel együtt} eltünteti a pattanások nyomait; elsimitja a lencsefoltokat és a kisebb sebhelyeket (himlöhely); leszedi s legmakacsabb szeplőt és májfoltot; a lángvörös rózsapattanást és a kékes borvirágot is letarolja. Börhámiasztó készlet ára 5 korona és kapható minden nagyobb gyógyszertárban s drogériában. Direkt rendelhető utánvéttel ezen a cimen: KOZMETIKAI GYÜGYNTÉZET BUDAPEST, IV., Kossuth Lajos-utca 4. i. em. 3:01
