Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz

1910. január 16.

i BUDAPESTI HÍRLAP (13. sz.)

31

Képviselőválasztás Angliában.

I. Az angol választás jelszavai.

Irta Hegedűs Kálmán.

London, jan. 13.

Alikor Lloyd George pénzügyminiszter a budgetet 1909 április 29-én az alsóház elé terjesztette, tizenöt millió hétszázhatvankétezer font deficit mutatkozott az állam háztartásában, a mi körülbelül háromszáznyolcvan millió koronának felel meg.

A budget olyan elveken épült föl, a melyek nem respektálták az állami pénzügyek organikus fejlődését és fölforgatták azokat a hagyományokat, a melyek Anglia történelmi evoluciájának útjelző oszlopai. Az a módszer lépett itt életbe, hogy onnan vegyük az adót, a hol legközelebb érjük, ne a jövedelmet, hanem a tőkét adóztassuk meg, nem törődve azzal, hogy milyen nagy adóssággal van már ez a tőke megterhelve, — a tőkét sem a szerint, hogy milyen jövedelmező, hanem, hogy milyen nagy értéket reprezentál, — nem a szerint, hogy milyen gazdag a tulajdonosa, hanem, hogy mi módon jutott a birtokába.

Ebben az adóztatási elvben az osztályharc csirái vannak elrejtve.

Roseberry lord, a nagytekintélyű volt liberális miniszterelnök már 1909 márciusában megérezte a kormány e tendenciáját; a liberális liga tanácsában óvta a kormányt a tervbe vett irányzattól, nehogy a nemzetnek választania kelljen szocializmus és konzervativizmus között. Balfour szeptember 22-én Birminghamben fölolvasta Chamberlain levelét, a melyben fölhívja a lordok házát, hogy tagadja meg a budgetet; beszédét alkotmányos és demokratikus érzéssel teljes szavakkal végezte: „Az egyetlen itélőszék, a mely hivatva van dönteni arról, hogy rohamosan emelkedjék az ország nagysága a vámrendszer védelme, alatt vagy rohamosan sülyedjen a szocializmus örvénye felé: az egyetlen itélőszék a nemzet!“

A felsőház megfogadta Chamberlain tanácsát és 1909 november 30-án elfogadta Lans- downe lord következő indítványát: „Ez a ház

nem jogosult arra, hogy hozzájáruljon a budget- hez, mindaddig, a mig az ország nem Ítélt fölötte.“

Price Colier amerikai iró legújabb könyvében azt írja, hogy az angol felsőház egyike a legdemokratikusabb intézményeknek. Demokratikus érzését fejezte ki a lordok háza, a mikor a nemzetet hivta föl arra, hogy Ítéljen a budget- ben foglalt uj eszmékről, a mire sohasem lett volna a nemzetnek alkalma, ha a felsöház a szokásokhoz híven a budgetet elfogadja. Abban úgy a liberális, mint a konzervatív párt megegyezik egymással, hogy törvény szerint joga van hozzá, akár elfogadni, akár visszavetni; — csak módosítania nem szabad. Ámde visszave- tési joga, a liberális párt fölfogása szerint, elévült azzál, hogy nem gyakorolta.

Balfour kimutatta, hogy az uj budget- teknikai rendszer gyakorlata mindössze ötven éves; ez a rövid idő egy nemzet életében éppen nem elegendő arra, hogy ilyen lényeges jog elévüljön; azt is hozzátette az ő derült humorával, hogy csak nem fogja a nemzet inzultusnak tekinteni, ha megkérdezik a véleményét. A felsőház ellenzékének vezérei, élükön Lansdowne lorddál, kötelezték magukat arra, hogy ha a nemzet a budget mellett dönt, ők is elfogadják.

A konzervativ-unionista ellenzék alapos kritika tárgyává tette a budgetet, a mely szerinte nemcsak lényegére, hanem formájára nézve is egészen uj és szokatlan, mert nemcsak a költségekről gondoskodik, hanem magában foglalja a gyakorlattól eltérőleg a földbirtok becslésére vonatkozó törvényt: a land-valua- tiont. '

A land-valuation: az összes angol földbirtokok megbecsülése 1909 április 29-iki értékkel. Ez a becslés szükséges azért, hogy a kormány az értéknövekedési adó nagyságát megállapíthassa.

Az értéknövekedési adó — increment duty —: ötödrésze annak a többletnek, a mellyel az ingatlan értékesebbnek mutatkozik a másra való átszálláskor, mint a mennyire a becslőbi- zotfságok becsülték.

Hasonló elveken épül a másik, sokat megvitatott adónem: a visszaháramlási adó — reHajlott korom dacára Még hős vagyok valóban,

Legénykedő. vitéz vér.

Ki most is vágok olyan Rendet, ha nem különbet.

Mint ők, a nyomorultak!

Igaz, hogy nem is ültem Mint ők. a pocsolyában,

S tündöklő tavaszomnak Virágit sem dobáltam Cédán az utcasárbá;

De mihelyt meglegyintett A diadalmas élet Első szabad fuválma:

Feltörtem a magasba.

S szikrázó napsugárban.

Felhők és viharok közt Edzettem büszke szárrtvám A bátor repüléshez . . .

S most. őszi hervadáskor.

Midőn köddel borítva.

Aszal tan. kimerültén Elbandukol előttem Ez ifjú aggastyánok Vigasztalan csapatja:

Szememben föleikázik A régi: dac villáma,

S hálát adok az égnek.

Hogy tnás bort ittam, mint ők,

És másképp is szereltem!

Ez önérzetes hang. Ilyen hanghoz joga van annak, ki mindig komolyan vette költői hivatását.De Endrödi komolyan vette magyarságát is. Ez az egész kötet ékes bizonysága, hogy a magyar szellem minden formát magáévá tesz s teljesen magyarrá alakit. E költemények anakreoni dalok, de oly szintiszta magyar versek, hogy a bordalokat egy honfoglaló pogány is elmondhatta volna, mikor kupáját áldomásra emelte. A költőt tehát a nyugati kultúra nem

version duty; ez a tizedrésze annak az értéktöbbletnek, a melyhez a bérbeadó a bérlet megszűnése napján jut, szembeállítva a becslőbizottsá- gok által megállapított értékkel. Az építkezések, beruházások értékének a tizedrészét az állam egyszerűen magának foglalja le.

A kormány e lépésével, hogy a tulajdon értékének részleges elkobzását fölvette a bud- getbe, oiyan nlra lépett, a mely az egész ország valamennyi ingatlanának a nacionalizálására vezethet. Figyelemre méltó jelenség az, hogy a kormány nemcsak azokat a birtokokat becsülteti meg, a melyeket a budget megadóztat, hanem egyéb ingatlant is.

A kormány higgadtabb és mérsékeltebb tagjai tiltakoznak az ellen a föltevés ellen, hogy a szocializmus lejtőjére viszik az országot; igy Asquith, Haldane és Grey, a kiket Roseberry a nemzet házőrző kutyáinak nevezett, a kik azért vannak a kabinetben, hogy többi tagja el ne lopja az alkotmányt.

Hevesen tiltakozott az alsóház és a lordok- házának ellenzéke az ellen a tendencia ellen, a mely a budget szövevényes paragrafusai közé volt elrejtve. Fokozta a lordok ellenállásának erejét és elhatározásuk szilárdságát az a magyarázat, mellyel a kormány egyes tagjai a budgetet kommentálták, az a forradalmi hang, a mely- lyel mellette sikra szállottak. Ilyen nagy ipari és kereskedelmi államban, a hol a tőkék lekötése a nemzeti vagyon gyarapítására, vállalatok létesítésére és föntartására hazafias kötelesség, szocialisztikus és forradalmi szózatok igen alkalmasak arra, hogy a tőkék biztosságát veszélyeztessék, hogy a tőkéket kiűzzék az országból, a vállalkozókat megrettentsék, a mi a munkanélküliség már is elrettentő arányaira káros hatással van és a munkások egzisztenciáját is veszélyezteti.

A budgetnek ez a hatása már beterjesztésekor mindjárt megnyilvánult. Növekedett ez altkor, a midőn a budget tárgyalása folyamán kitűnt, hogy a kormány milyen hevenyészett javaslatot dolgozott ki, annyira, hogy az a példátlan eset történt, hogy maga a kormány kétszázötven módosítást ajánlott saját javaslatászivta föl; ellenkezőleg, ő olvasztotta magába és pedig úgy, hogy magyarságát meg nem hamisította. Hiszen tudjuk, hogy lefordította Heinét s még sem volt sohasem Heine utánzó, A nyugat irodalmának tanulmányán nőtt föl; de ez magyarságában nemhogy gyöngítette volna, hanem inkább fokozta ellenálló képességét. Mig az uj irány papjai csak siránkoznak ázsiai voltunkon, s mindent gyaláznak; addig Endrödi a Munka és vidámság cimü versében azt mondja, hogy két kézzel fogja meg a nehéz eke szarvát s öröme annál mélyebb, mentői mélyebb barázdát hasogathat a nyers ugarban. Nem kell magyarázat hozzá, hogy melyik tesz nagyobb szolgálatot a magyar kultúrának!

A költő Csüggedés cimü dalában szerényen s bizonyos lemondással emlegeti, hogy Anak- reonnal, a dalok Ősapjával nem merne versenyre kelni. Azt mondja, hogy más életkedv csapongott Anakreon vidám dalában; mig az övében van valami fáradt. Olyan, mint az őszi napsugár, mely játszik, de nem melegít többé. A hatvan év mondatja ezt a költővel, mely vállát nyomja; de mi, olvasók, másként érzünk. Minket éppen a tűz és melegség kap meg, mely a versekből kisugárzik. Nemhogy fárasztóvá válnának az egyféle versforma által, a mi ilyenkor nem is volna csoda; sőt ellenkezőleg, megragad a sokféle hangulat, a változatosan színes kifejezés,,a. váratlan fordulatok újsága és szellemes csattanója. Nem léha életörömök hirdetői e versek; jelentőségük mélyebb, semmint első pillanatra gondolunk. A borról dalol legtöbbször, de ez csak külsőség. A költő észrevétlenül érinti meg szivünk legbensőbb húrjait s oly hangokat üt meg, melyek egész lelkünket mozgásba hozzák. Hány megindító hangulatot idéz föl egy-egy váratlan fordulattal! Néha erős lendülettel csap föl az ének s egész ódái magasEndrödi Sándor.

Irta Barabás Abel.

Endrödi Sándor Anakreoni dalok cimü uj kötete a minap jelent meg. A könyv alján ott van az évszám: 1910. Mi ideírunk egy másik évszámot is: 1850. Ekkor született Endrödi Sándor. A költő tehát születése hatvan éves korában kezünkbe ad egy kötet vallomást, melyen át leikébe láthatunk.

Hatvan év nagy idő. E dalok pedig az utolsó évek termékei. Annak a néhány évnek, mely a poézisben annyi salakot dobott felszínre. Mely hangos volt az uj irányok jelszavaitól. Mely gúnyt űzött sok eszményünkből s akárhány tehetséget megingatott és téves ntra vezetett. önkéntelenül arra gondolunk, milyen szemmel nézi ez uj irányt.az a költő, ki mindig a' tiszta eszményiség képviselője volt, kinek mindig erőssége volt a gyökeres magyarság, s a ki évei növekvő száma ellenére sem vesztett eredetiségéből és költői erejéből?

Endrödi Sándort olyan költőnek 1 ismertük, kinek poézise mélyen gyökerezett a magyar talajban s éppen azért a különféle divat nem árthatott meg neki. Megmaradt azon az utón, melyet Petőfi és Arany mutattak. Éppen azért, mert jó utón maradt, mindig magasabbra jutott s ime, hatvan éves korában is ép tüdővel fuj bele kürtjébe, inig az irányt tévesztett, uj utakat kereső ifjú óriások ziháló mellel, fáradtan bukdácsolnak s alig tudnak vele lépést tartani. Méltán mondhatja lehat Lázadás cimü versében:

Hisz ezekhez a léha Beteg bábokhoz képest — Ha velők összemérem A magam hatvan évét —•