Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
Petőfi Sándop3) A Népolvasótár számára irta : Palágyi Lajos. Ki ne emlékeznék Petőfi Sándor hires költeményére: Lenézik a szegény poétát Ez elhízott, kevély urak, Kik a megyén s országgyűlésen Fényes szerepet játszanak. Mert mi tűrés-tagadás, bizony úgy van, hogy a mig halhatatlan költőnk, Petőfi Sándor élt, ugyancsak lenézték őt a megyei urak és országgyűlési követek. Lenézték, semmibe vették a szegény költőt, akinek se ősei, se birtokai nem voltak s egyedül csak fényes lángelméjére hivatkozhatott. Nem tetszett nekik a költő hajthatatlan, egyenes jelleme, szikla szilárd elvhüsége, a néphez való törhetetlen hősége. S midőn az országgyűlési választások alkalmával egy haszontalan ember becstelen eszközökkel Petőfit legyőzte: — az országgyűlés nem zárta ki tagjai sorából amaz embert. Petőfi tehát az országgyűlés színteréről leszorult — a csatatérre, a hol aztán el is esett. Pedig a költő egyáltalán nem volt katonának való. Szervezete is sokkal gyengébb volt s kedélye sem volt olyan, hogy a harczmezők vérengzéseiben gyönyörűségét találta volna. Észrevette ezt csakhamar az öreg Bem tábornok, aki bár magyarul nem tudott, méltányolta a költőt, aggódott életéért, csatákba nem eresztette s lengyel ember létére mindent megtett, hogy a magyarok költőjét elpusztulni ne engedje. Nem is rajta múlt, hogy Petőfi elesett, — hisz ő megtiltotta a költőnek, hogy a csatatérre menjen. S mint a hogy Petőfi utolsó 3) A segesvári Petőfi-emlék leleplezése alkalmából közöljük ezt a czikket.
