Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
Kikezdte szivünket a szenvedély. — S jól volt ez igy, mert a nagy alakulást, a hirtelen változást nem a hüllők végzik, hanem a szenvedélyes, tüzes lelkek. Nem a csoroszlya-lelkek sopánko- dása, hanem férfi szivek elszántsága, kitartása mozgatja a földet. A mint zsombékra kerül a lápot járó csónak, nekifeszül a pákász, megerőlteti izmait, de kikerül belőle. Flegmatikus lelkek miatt akár posvány lenne ma a világ, ha nem az, annak bizony sansculotte-ok és jakobinusok a hősei. Nem lehet nagyképüsködő flegmával pálcát törni a szenvedély politikája fölött, ez termékeny még rombolásában is, az meddő még uralkodásának legfényesebb napjai között is. Szenvedélyessége miatt szeretem Petőfit. Ő tartotta a forradalom vérkeresztségére a nemzetet. — Se nélkül a keresztség nélkül még mindig a kétfejű sas bélyege éktelenkednék rajtunk; szolgapolitika földönfutói lennénk. Olyan volt a lelke, mint a mélyj áratu hajó. — Barázdát vont bele a nemzet életébe, mélyet, hosszút. — Hullámok keltek útja nyomán ; habosak, fodrosak, melyek belenyúlnak, beleérnek a haza jövőjébe időtlen időkig. — Hallgatjuk a dalát, hallgatjuk a szavát, el nem fogynak. — Kivirágzik tol UK oregnek-iljnnak vágyakozó leike. — S ebből a virágból, hazai virágból kötünk neki csokrot. Elvisszük szobrához, ahhoz az érctömeghez, mely fagyos, mint a halál, mégis meleg mint az élet; a sziveink szeretete melengette fel. Annál a szobornál elfelejtjük a berzenkedéseinket, harcainkat, küzdelmeinket, ott egyek leszünk szeretet- ben, ragaszkodásban, becsülésben. Jó is, hogy ez a nagy alak nem halt meg, hogy él a nemzet emlékezetében, hogy összevonja maga köré sorainkat, mert már nagyon elhültünk