Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

ki a haza nevét ez idők folyamán oly gyakran vette hiába nyelvére. A mesteri gúny hangján szatirizálja a magyar nemest, ki nem törődik a hazával, a hazának sok bajával, ki szentül hiszi, hogy ha ősi joggal, ősi házban életét elpipázta, eleget tett kötelességének. Yagy mily ügyes és nemes humorral teszi nevetségessé a nemesi osztály nem bánomságát Pató Pál urban. Yagy mily találóan festi a humor viszszás sugaraitól megvilágított Magyarországot Okatovatiá-bm. E ki­mondhatatlan nevű ország viszonyaiban igen szépen rá lehet ismerni édes hazánk állapotainak ferdeségére. Az állami és társadalmi élet minden visszássága van itt a nemes harag éles és gúnyos hangján osto­rozva. Yan egy ország, Okatovátia, melynek két szom­szédja van: Khina és a még ennél is csökönyösebb Australia, mely ott áll a határokon őrül a civilizáció ellen. Ki ne ismerne itt Austriára, mikor a vonatkozás oly világos. Boldog ország ez a kimondhatatlan nevű ország, mert nem sok szüksége van, főleg pedig szel­lemi szüksége: Szegény állat itt a lélek, Nem kér szénát, abrakot; Mint szamár a gazt, zabálja, A Kalendáriumot. S igy nincs is ez országban költőkre, művészekre s más ilyen kasza-kapa kerülőkre szükség, és ha valaki bolond erre mégis rászánná magát, nem sok harapni valót, de annál több nyelni valót talál, Kell-e ennél találóbb és igazabb szatírájá hazánk kulturális állapo­tainak ? De külön van itt válva egymástól az emberi­ség is. Egyik részen a bagaria, másik részen a kutya­bőr áll; ez utóbbit igen sok nemes úr a hátán viseli. E sorokban a nép fiának, az egyenlőséget követelő de­mokratának hangja érzik, mely a „Nemes“ cimű ver­sében a forradalom nyers szilajságáig emelkedik, mi­kor a nemesi származására hivatkozó elaljasúlt gaz­embert nem deresre, hanem akasztófára akarja huzatni. ______ D e másfelől nem kíméli Petőfi gúnyja azt a zajos, j nagyhangú ifjúságot sem, mely a kor mozgalmaiban oly nagy szerepet játszott. Petőfit a látszat csalóka lé­nye nem elégítette ki, pessimistikus hajlamú lelke itt is csak az árnyoldalt látja, mert nem hisz a tömeg lelké­nek tisztaságában. A »SzájhösöJc« cimű versében pe­dig ama politikai értelmetlen ripőkséget ostorozza, mely e korban akárhányszor a valódi honszeretett és szabadelvűség nevét bitorolta. Igaz lelke nem állhatta azokat, kik a hazafisággal frivol divatot űztek, kik aj­kaikon hordozva a haza szent nevét, ellenségei voltak a komoly munkának, kik magukat a haza megváltói­nak hitték, holott voltaképen a haza eladói voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom