Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Az első márciusi ünnep. — Aradi visszaemlékezés. — Arad, március 14.. Néhai Fridié Kornélia, a magyar szí­nészet egyik büszkeség« irta az alábbi visszaemlékezést, mely főkép azért érdekei bennünket, mert Prielle Kornélia 1848 már­cius 15 két Aradon élte keresztül s az ak kori aradi ünnepséget örökíti meg a kö vetkezőkben: Szép március! Emléked, mint a ta­vasz első meleg sugára, szebb érzések virágait csalja ki a szunnyadó szi­vekből. Valahányszor rád emlékezem, cso­dálatos melegség fut át minden tagomon s úgy tetszik nekem, mintha egy másik nap emelkednék föl a múltak távolában, sokkal szebb, sokkal ragyogóbb annál, mely a fejünk fölött világit. És ennek a napiak a fónykoszorui közt egy átszeli« mtilt alak tűnik föl előttem: a halhatatlan költő, aki a magyar szabadság csalogánya volt s aki a sors különös szeszélyeinél fogva nevezetes szerepet játszott az én éle temben is. Mélázva gondolom el: csak egy csekélységen múlt, hogy ezt a kis vissza­emlékezést ma nem így Írom alá: özvegy Petőfi Sándorné. 1848. március közepén Temesvárott ját­szottunk. Az ottani német színigazgató csak úgy engedte át nekünk a színházat, ha délutáni előadásokat tartunk. Ml baleegyez- tünk és három előadásunkat déiutánonkint tartottuk meg, három órától ötig, félhatig. Este hét órakor a német színészek vonul­tak be a színházba. Jellemző az akkori vi­szonyokra nézve, hogy a temesvári közön­ség egyformán tódult mindkét színtársulat előadására. Délután a magyarok, este a németek kedvéért töltötte meg a nóiő teret.

Next

/
Oldalképek
Tartalom