Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
Szebenböljövünk. Szemtanúja voltam Bem csatáinak. Mind azok, mik eddig írattak e csatákról, maguk Petőfi Sándor lángszinü festményei, elenyésznek az irtózatosan nagyszerű valóság mellett. Ha valamely fényképirómester (daquer- restypeur) felemelkedve bizonyos madárlát- pontra, onnan a magasból festené e csaták képét tükör lapjára; vagy ha a történet e harczok minden jeleneteit, az egyes harczo- sok rn'nden tetteit híven feljegyzené: az utóvilág mesének fogná tartani s hihetőség fölöttieknek ; mert azok messze túlszárnyalnak mindent, mi eddig Iáitatott és hallatott, mit a régibb és újabb idők harczairól a krónikák regeinek. Szászsebes, 1849. äug. 8. Mikor Bem M.-Vásárhelyről Segesvárra Lüders ellen ment (jul. 30.) vezérkarából nem akart magával mást vinni, mint Lőrincz és Kurcz segédtisztéit. Sándor azonban hozzájuk csatlakozott, a nélkül, hogy az öreg ezt akarta volna. ' Mivel még paripája sem volt menetelét nem helyeslém. ,Nem tudok az öregtől elmaradni, Gábor. Akár visz, akár nem visz, én megyek.* Az öreg természetesen nem tagadott meg tőle semmit. Egyen ruhája még el sem készülvén; rám bízta kiváltását s maga csak egy vászon kabátban ment az öreg után Knrcz kocsiján. Bem harmadnap reggelre visszakerült Vásárhelyre egyedül . . . sebesülten ... betegen és nyakig sárosán. Legénye szinte visszakerült. Ez azt beszéli, hogy Segesváron 16 ezer muszkát támadtak meg ... Kurcz elesett . . . Bauer elfogatott . . . Szászsebes aug. 9. 1849. Bem másik segéde Lőrincz megkerült. Ez azt mondja: hogy az általános zavar perczében látta Sándort vászonkabátjában gyalog az országúton keresztül futni s a kukuricza földek felé tartani. Talán még is sikerült megmenekülnie s eddig alkalmasint Tordán családjánál van. Hiszen naponként kerülnek elé olyanok kiket elveszettnek tartottunk. Szászsebes aug. 7. 1849.
