Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

anyja, se testvére; megtanulni egyes-egyedül, minden segítség nélkül, Szicíliának egy elrejtett zugában; megtanulni tisztán szeme látó-erejével és elméje élével, a nélkül, hogy valaha élőbeszédben hallotta volna! S a siketnéma filológus nemcsak hogy megtanulta, hanem ifjú korában szépen kifejlesztett zenei érzéke segítségével még nyelvünk zengzetes- ségót is megérezte. Gyönyörködve Írja egy helyt a magyar szóról:

„Mennyi finom zeneiség rejlik a tizennégy magyar magánhangzóban! Hét rövid, hét hosszú, és mindegyikük rövid vagy hosszú marad, akár hangsúlyos a szótag, akár hangsúlytalan 1 Aztán a mély és magas hangoknak illeszkedése ugyanabban a szó-'; ban! Nekem nem adatott meg, hogy ezeket a finbm hangámyéklatokat a saját fülemmel halljam, de fölfogom a szememmel és visszavarázsolja emlékezetembe ifjúkorainak élményeit, midőn módomban veit Olaszországot keresztiil-kasul bejárni, vagy az akadémiai diák-tanyákon gyönyörködve ellesni az ország különböző vidékeiről összesereglett ifjú társaim ajkáról a magánhangzók hosszú skáláját.“

Mily szép, mily tanulságos a finom zenei érzékű, de csak gondolatban halló költőnek ez a megjegyzése! A magyar hangzók mindegyike tényleg megtalálható egy-egy olasz tájszólásban: az ü és ö a piemontiban, az a és kétféle e a toszkánaiban.

A mint nyelvünkkel kissé megbarátkozott, első dolga az volt, hogy Petőfi német és francia kiadásait az eredetivel gondosan egybevetette. Azóta, immár harminc év óta, Petőfi a legkedvesebb költője. Lefordította már Petőfi költeményeinek csaknem háromnegyed részét. Külön külön jelentek meg a Ciprus-