Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

PETŐFI SZEPESBEN.

Írja: Dr. Hajnóci R. József.

(V.) Az első hetet Petőfi inkább csak a család körében tölté; alig tekintett szét a városban. Rendesen korán kelt, s azután átment a gimnáziumnak szomszédos kertjébe, hol föl és alá sétálva, fönhan- gon olvasgatott Béranger, Hugó Viktor és más francia költők müveiből. Olvasgatása addig tartott, mig reggelire hívták. Az első meghívást a 12 éves Miklós fiúra bízták, a ki föladatát a következő szónoklattal oldotta meg:

— Petőfi ur, tessék jönni früstökölni!

Petőfi össze-vissza ráncolván homlokát, a miben különösen ügyes volt, maga elé állitá a fiút és igy szólott hozzá:

— Ha mégegyszer azt fogod nekem mondani: Petőfi ur és tessék és früstökölni, akkor jól meg- cibálom a-füledet; érted?

— Értem.

— Hát hogy fogod ezután mondani ?

— Sándor gyere reggelizni.

— No, már igy jól van, — mondá Petőfi, — most már mehetünk.

Miklóssal nagyon szeretett tréfálni és mulatni. Már első találkozásukkor nagyot csapott a tenyerébe és avval fogadta:

— Hát te vagy az a nagyfejü Miklós ?

Az egyik napon szépen kiderült a borongós, hűvös május. Petőfi meghagyta Miklósnak, hogy hívja össze pajtásait, majd kimegy velők labdázni.

! A fiuk megjelentek, de a bámulástól szinte oda lettek, mikor Petőfi balkézzel olyan magasra ütötte a labdát, hogy alig látták; ilyen mesterhez még nem volt szerencséjök. Petőfinek is tetszett a dolog, s minél nagyobb volt a tacskók bámuló riadása, annál jobban erőlködött ő is, mig végre szétrepesztette a labdát. A mulatságnak vége szakadt. Akkor Petőfi azt kérdé Miklóstól: