Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

(IV.) Május 4-ikén elvált egymástól a két jóbarát. Kerényi hazatért Eperjesre, Petőfi pedig útnak indult Iglóra, Ménhárdon át Akkor kevés időre mégis teljes pompáj okban látta a Magas-Tátra nagyszerű bérceit, amint iija:

»Nagyon resteltem azt a históriát, hogy csak egy napomat szántam Késmárknak, s akkor sem láthattam az eső miatt a Kárpátokat onnan, a honnan legjobban láthatni. A-onban szerencsémre másnap reggel korán indultunk; ott feküdt még a Tátra

egész pompájában, mint valami alvó szép leány, ki álmában lehányta takaróját mely bájait leplezte. Gyönyörittasan szemléltem egy darabig . . . mert aztán fölriadt-tán a kocsizörgésre s mintegy elszé- gyenülve burkolta magát ködpaplanába ... a Tátra ... a szép leány.«

»Azért siettem el — folytatja a költő — Késmárkról Iglóra — a szepesi 16 város egyikébe — mert van ott egy család, mely engem már rég kívánt ismerni s én azt viszont.« Ez a család Pákh Albertnek, Petőfi régi jóbarátjának, a hirneves humoros Írónak szülői és négy testvére valának.

^Iglóra érkezve, egyenesen Pákh Mihály evangélikus lelkészhez szállott Petőfi^A. lelkész lakása a mostani főgimnázium helyén, az épület balszárnyának földszintjén vala. Az időközben többször átalakított szobákban most a főgimnáziumnak egyik tanára, az ifjúság közélelmezésének vezetője lakik- A papháznak akkori kertjéből még ma is meg van az a szép nagy hársfa »melynek árnyékában oly édesen pihent« a költő.

Vasárnap délelőtt lévén, a család apraja-nagyja mind a templomban volt, kivéve a ház úrasszonyát. Petőfi akkor fekete attilát, rojtos nyakkendőt és magyar kalapot viselt. Pákhné áldott jószívűséggel fogadta, s midőn nemsokára a családfő és gyermekei is hazaérkeztek, a költőt mint valami régi jó ismerőst, vagy rokont, a legőszintébb barátság érzelmével üdvözölték. A kölcsönös üdvözlés zajában Pákh