Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
z. ' Eperjesen egy hónapig tartózkodott Petőfi. Az időt mulató kirándulásokkal és költői munkával töltötte. Utóbbi foglalkozásának eredménye az >Erdei lak« cimíi hires költeménye, melyet Kerényivel és Tompával költői versenyzésben irt. Petőfinek eredeti útiterve az volt, hogy csak Kerényit látogatja meg és Pákh Albertnek, régi jó barátjának szülőit Iglón. De Kerényi reábeszélte( hogy tekintse meg a Magas-Tátrát is, egész közelről. Még utitársául is ajánlkozott Késmárkig, a honnét szerinte legjobban látni a hegyóriásokat. Petőfi hajlott a szóra, s 1845. évi május hó 2-odik napján hajnalban »gyorsszekeren« útnak indultak Lőcse felé hárman: O, Kerényi és Demiány Jenő nyugalmazott kapitány. Szepesbe érkezésökről Petőfi »Petőfi utijegyzetek* cimü rajzaiban8) ezt írja: »Eperjesről Lőcsére mentem. Kerényi velem utazott. Egész Szepesmegye határáig csaknem folyvást emelkedik az ut, a hegyek szemlátomást növekednek, a fenyvesek kezdődnek, melyek alant sürüek, fölfelé mindinkább ritkulnak, s a tetőt csak néhány éri el . . . mintha valami katonák volnának, kik várat ostromolnak.«4) *) »Nagyon is kézen fekvő dolog s általánosan ismeretes hogy Petőfi Úti jegyzeteit Heine úti képei (Reisebilder), kUlö nősen a Harzreisc, inspirálták. Mind a kettő sajátos vegyilléke a költészet, élez és természetföstésnek, a tegsubjectivebb stílben Írva s azzal a souverain őszinteséggel, mely mindenhez hozzá nyúl, mit a hagyomány és balitélet tiszteletreméltónak tart, s aristokratikról és pliilisterekről, irodalmi és politikai bálványokról, istenről és emberekről egyaránt leplezetlenül nyilatkozik. Az irány, az alaphang mind a kettőnél ugyanaz, csakhogy Petőfit nagy mértékben korlátozza a cetisura, mely akkor még ólom- sullyal nehezedett irodalmi viszonyainkra s számos actualis tárgyat elvont az irodalom fórumától. Érdeklődése nem oly sokoldalú, mint Heinéé, s humora szeszélyes arabeszkei közt hiába keressük a pompás torzképek változatos sorát, melyben Heinénél gyönyörködünk Mind a kettő az »irodalmi deák« benvomá1
