Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
238 — Milyen állást? — Pénzbeszedő. — Ah! Egy banknál vagy egyletnél ? — Nem, egy verklisnél. )( A zene hatalma. Férjem rajong a zenéért. Ha akarok tőle valamit, csak kedvencz dalát kell eljátszanom és minden kívánságomat teljesiti — Az én férjem még előzékenvebb. Csak közelednem kell a zongorához és ő már nem képes kívánalmaimnak ellentállni. )( Elszólta magát. Segéd: Főnök ur, kérek délutánra szabadságot, temetésre kell mennem. — Főnök: Hát kicsodája halt meg? — Segéd: Azt meg nem tudom. )( Érzékenység. Szolga: Nagysága kérem, valószínűleg esőt kapunk. — Nagysága (elutasitóiag): Esőt „kapunk“? Hallja János, maga úgy látszik bizalmaskodik velem? Kikérem ezt magamnak! )( Elkeseredés. — Miért búsulsz, Lili? — Ej, ráuntam a bankaromra, kutyának néz. — Ah! Csak nem ver ? ! — Azt nem, de azt akarja, hogy hü legyek hozzá. )( Divat >s jótékonyság. Koldus: Kérek egy kis alamizsnát. Nyomorék gyermekeim ... — Báróné: Majd rendezek egy hangversenyt a javukra. Szellemszikrák. * Ha az ember fiatal, még nincs itt az ideje, hogy megházasodjék ; ha öreg, már nincs itt az ideje. Közben pedig gondolkozik az ember a házasságon. * Azt mondjuk: „megállt az órám“ — de nem mondjuk, hogy: „elfelejtettem fölhúzni“. * Nincs oly magas hivatal, hogy valamely apró ember képes- . nek ne higyje magát a betöltésére. * Legveszedelmesebb ördögök az angyalarczuak. * Jó eszméket és négylevelü lóherét nem keresni, hanem találni kell. * Igaz anyai szív nem menteget semmit, de megbocsát mindent. * A természetrajz nagyon udvarias: a legostobább tökfilkót is embernek mondja. * A valódi ügyesség a kötelességhez való simulás. * A tudománynak szüksége van elvre, az embernek eszmére és a népnek ideálra. * A nagy embereket nem Ítélik meg haláluk napján : olyanok, mint a magas hegyek, melyeket csak bizonyos messzeségből lehet megbecsülni. * Az ember balsorsa, hogy minden másképp történik, mint képzeli; s boldogsága, hogy másképp képzel mindent, mint ahogy történik.
