Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
228 napján szivén viselte Petőfi sorsát, úgy gondoskodott róla az egész szabadságharcz alatt, fiának tekintette, megvédte a magyar katonai főemberek rosszindulata ellen, még pénzzel is segélyezte. Bátran mondhatjuk, hogy a magyar költő egész pályája alatt csak ez az egy lengyel ember —az áldott Bem.tábornok — tett jót Petőfivel. S most, mintegy ötven év múlva, a magyar nemzet, az országgyűlés, még a tudományos akadémia is, ünnepli Petőfit s koszorúkat helyez síremlékére. Az akadémia, a mig a költő élt, tudni se akart róla, — most gyászolja. Ezt nevezik az utókor igazságszolgáltatásának! vagy másképp: a nemzet hálájának. De mi inkább a sors iróniájának mondjuk ezt. Mert irónia, gúny az, hogy ugyanolyan politikusok, a minőket Petőfi ostorozott, most kegyelettel adóznak emlékének. Gúny az, hogy a kik mit sem követnek Petőfi elveiből, síremlékéhez járulnak. S gúny az, hogy ugyanazok, a kik, ha Petőfi most Írná müveit, újra „lenéznék a szegény poétát“ — az elesettnek dicsőségét hirdetik. De ha gúny is a mai dicsőséges urak ünneplése, nem gúny az, hogy a jó székely nép s vele együtt az egész proletárság kegye- l,etes szivvel ünnepli Petőfi emlékezetét. A nép ünnepelheti, mert nem lesz költő, a ki úgy szeresse a népet és a világszabadságot, mint a hogy Petőfi szerette. Benne a magyar nép iránti szeretet az egész emberiség szeretetével a legteljesebb összhangban egyesült s igy ő a szó igaz értelmében a nép költője volt. A munka albéplői. — A „Sitz-munka". — A kisiparnak egyik legátkosabb kinövése az úgynevezett „sitz- munka“, a mely kétszeresen a tőke jármába hajtja a munkás embert. Azt mondják, hogy egy rókáról két bőrt nyúzni nem lehet. A ki a „sitzmunkát“ kitalálta, az bebizonyította, hogy ez az állítás hamis, mert bizony a munkás embert duplán is meg lehet nyúzni, csak értsék a módját. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a munkások, hanem a munkaadók is érzik a „Sitz-munka“ átkát. Bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy a budapesti czipész-ipartestület fel- terjesztést intézett a kereskedelemügyi miniszterhez, a melyben a „Sitzmunka“ eltiltását kéri. Külföldön erélyesebben küzdenek a „Sitzmunka“ ellen. Angliában sweating-rendszernek nevezik a „Sitzmunkát.“ Érdekesen írja le az angol „Sitzmunkás“ sorsát, a mely semmiben sem különbözik, a mi „Sitzmunkásaink“ sorsától, egy most megjelent könyv. Az angol sweating-inunkások rendesen almunkabérlők szolgálatában állanak, erejüket felülhaladó munkát teljesítve oly bérért, mely alig elég az éhenhalás ellen; munkások, a kik a vevőkkel és fogyasztókkal sohasem érintkeznek, kiket semmi munkásszervezet
