Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Kosztosaink az ebéd végeztével mind eltávoztak. Csak Petőíi maradt velünk az asztalnál és jóízűen ropogtatta tovább a pogácsákat, miket a nagymama sűrűn felváltva hozott fel az asztalra, frissen sülve.

— Mi jutott eszébe, édes anyám? hisz ez már ráadás! — szólt kedélyes mosölylyal Szentpétery, ki maga is mohón falatozott a ropogós, porhanyó süteményből, -- s példáját követtük mindannyian.

A nagymama Petőfi felé sandítva felelt:-f- Hát hiszen ma Sándor-napja van!-h Igaz a!,— ugrik föl helyéről atyám, és ezt mi nem is tudtuk!

— He tudtam én! -— egészítette ki boldog megelégedéssel a nagymama.-- Éljen ! Éljen! Éljen! — zengte unisono, felállva, az egész család.

Petőfi a nagymamához sietett, kezet csókolt s mély érzéstől remegő hangon mondta elfogultan : — Köszönöm !

Egy hó elmúltával Petőfi kosztpénzt akart űzetni Szentpéterynek. Ez, mint özvegy ember, gondtalanul élvén elsőrangú színészi fizetéséből, szűkös anyagi viszonyok közt levő kosztosaitól pénzt nem fogadott el, - - így Petőfitől sem.

— Majd a jobb időkben, kedves Sándor! hagyjuk akkorra! szólt jóságos arczczal Szentpétery, - barátságosan megszorítván a Petőfi kezét.

Szenipétery e nagylelkűsége annyira feszélyezte Petőfit, hogy az ebédekre többé nem jött el. De atyámat azontúl is látogatta, - sőt, közös érdekeik gyarapodásával még, sűrűbben, mint azelőtt. Egress;/ Ákos.

1 <7 ó

'U* .