Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Mint ölelt át reszkető karával!

Mint marasztott esdeklő szavával ! Oh, ha akkor látok a világba : ífem marasztott volna tán hiába.

Szép reményink hajnalcsillagánál,

A jövendő tűndérkert gyanánt áll;

S csak midőn a tömkelegbe lépünk, Venni észre gyászos tévedésünk.

Engem is hogy csillogó reményem Biztatott csak, minek elbeszélnem '? S hogy mióta járom a világot, Bolygó lábam száz tövisre hágott.

Szép házamba ismerősök mennek,

Jó anyámnak tőlök mit izenjek ? Szóljatok be, földiek, ha lészen Utazástok háza közelében.

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,

Mert fiának kedvez a szerencse-----A

b, ha tudná, mily nyomorban élék, Megrepedne a szive szegénynek !

E költemény minden további magyarázatot fóiöslegessé tesz, csupán azt jegyezzük meg, hogy e kép a szokásos nagy alakban Munkácsi olajfestménye után, igen kitűnő kőrajzban, a köz- kedvességü „Divat“ czimű laptársunk előfizetői részére a második félévi mülap gyanánt fog szét küldetni.