Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

nár és V. M. tordai ügyvéd társaságában, egy idegen férfit láttak, a ki éles de kissé orrhangon kiálta szervusz Miklós Miklós! Vendéged leszek — folytatá — mert Pestről Szigligethi, Lisznyai Kálmán és Kováes Pál, Erdélyből pedig Teleki Sándor ajánlották ezt nekem. Atyám a kocsihoz közeledve, köszöntötte az ismeretlent és úgy szólt: „Isten hozott; szívesen látlak, de azért óhajtanám tudni, hogy ki vagy?“

Az idegen a más kettő mosolygása melleit, nagy könnyűséggel ugrott le a kocsiról, és azt monda; „Én Petőfi Sán- dór vagyok!“ Kinek nagy^épzelődő tehetsége van, elképzelheti atyám meglepetését és örömét. Hogy melyik volt nagyobb: azt soha biztosan rheg nem állapították. Hogy ne! Hisz szülőim házában mindennap olvasták Petőfi műveit s mi gyermekek alighogy fiesiplni tudtunk, már tanították "nekünk költeményeit.

Mindjárt ott azután bemutattatott Petőfi anyámnak s elhatároztatott, hogy az urak együtt vacsoráinak, de Petőfi éjjelre hozzánk jön, hogy reggel tp- vább utazzék.

Oly jól emlékszem mint rendelkezett anyám, maga is utána nézve, hogy nagy nevű vendége kellő kényelemben részesüljön házánál, hogy midőn miuket feküdni küldött, én határozottan ellenszegültem a cseléd vetköztetési szándékának azzal állván elő, hogy Petőfit még - látni akarom. Erre bejött anyám s ka- paczitált, hogy Petőfi csak késő éjjel jön és akkor felkölt engem, hogy láthassam őt. Lefektettek; az éjjeli lámpát meg- gyujtották és magunkra hagyták. Nővérem nem sokára elaludt, de én sokáig nem tudtam aludni.

Az éjjeli lámpa tt szerencsétlen reichstadti herczegre vetette homályos