Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
I Petőfi Sándor utolsó napjai éa halála. * (Egressy Gábor naplója után.) Pest, jul. 1. 1849. Tebát ismét országos költözködés! . , . Pestet Szegeddel két szekérvonal köti össze, melyet vastag pórfelhő borit egész hosszában. Szomorú látványa az önkénytelen nép- vándorlásnak! Éjjel nappal tűnődöm : hová merre vegyem utamat. S a választás annál nehezebb, minél kevésbé függ már most az a szabad akarattól. A kénytelenség sarkamban van. Mennem kell.... és egyedül. Családom nem követhet, mert az én utam most igen hosszú lehet. Akarhatom-e hogy ők is martalékául essenek a sorsnak, mely engem üldözőbe vön? .... És ón Petőfi Sándor javaslatát követem. Isten veletek hát szeretteim 1 Ériem, hogy sokáig nem foglak látni benneteket, mert a válás tőletek nem volt nekem oly nehéz soha, mint e pillanatban. Nagy-Várad, jul. 19. 1849, Midőn M. Berénybe értünk: Petőfi Sándor épen kocsira akart ülni nejével és kis Zoltánjával. Hová, hová Sándor? kiáltom neki. Ö: Hohö 1 Gábor! . . . nézd, ha öt perez múlva jösz, itthon nem találsz. Én: Hogy hogy? Ó: Hát barátom Damjanicsot akarjuk meglátogatni: 4 ■ ----É n: Aradra... most ?.. hát nem Erdélybe ? Ő: Hisz már nem is álmodtam, hogy eljöjj... minthogy egész határozottsággal nem is ígérted. En: Igen, de én azt gondoltam, hogy te változhatianul megmaradsz akkori határozatod mellett s igy vagy itt, vagy Erdélyben bizonyosan megtalállak. 0 : (Kiss Sándorhoz, ki mellettem ült a kocsin) Hát te hol jársz?
