Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

kapni az egyetemen. Erre elutaztam haza a Szepességbe. Májusban — a szentesitett törvények visszavonása után — fölhangzott a kiáltás, hogy veszélyben & haza. Természetesen én is nyomban jelentkeztem honvédnak ... Elkezdődött a dicsőséges küzdelem, amely olyan szomorúan végződött, — de hisz azt már úgy is tudja . . .

Itt elhallgatott és rövid ideig mélyen elgondolkodni látszott. Én törtem meg a csöndet és újabb kérdésemre ismét fölvette a beszéd fonalát.

— Hogy mikor ünnepelték meg először március 15-ét, nem tudom. Az első évforduló csatatüzben ért bennünket, tehát nem igen ünnepelhettünk és azt sem tudom, hogy ezalatt a városokban mit csináltak. De azt tudom, hogy ennek a dátumnak már akkor nagy jelentősége volt és igen megbecsülték. Azután pedig — tette hozzá szomorúan — megint tizennyolc évig távol voltam az országtól . . .

Még a nagyidők szereplőiről és a mai ünneplésről való benyomásairól kérdeztem egyet- mást, mire úgy válaszolt:

— A márciusi ifjakról nem tudok semmi újat mondani. Pedig megismertem valameny- nyit. De azt mondhatom, hogy az a fiatalság nagyon komoly volt. Nem olyan léha és könnyelmű, mint a mostani, amelyik csak ünnepelni, de igazán még azt sem tud. Tanultak, müveitek voltak és a legkiválóbb irók, tudósok és politikusok váltak belőlük, hogy mást ne említsek, mint Petőfi és Jókai, akiknek a neve örökre fennmarad. Azok az ifjak nem olyanok voltak, mint a mostaniak, akik állhatatlanok és a politikusok és képviselők úgy is odavezethetik őket, ahogy és ahová akarják, hanem szilárd komolysággal megállták helyüket és nem a politikusok rájuk, hanem ők gyakoroltak befolyást a politikára. A márciusi ifjúság nélkül sohasem lett volna március 15. S amellett, mint a politikusok és képviselők titkárainak, alkalmuk volt nagy tudásukat a