Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

a nemzetet a regeneráció, az újjászületés ösvé­nyére igy nem lehet terelni. Nem' akarok elhamarkodott ítéletet mon­dani, hogy ki közéletek alkalmasabb a vezéri polcra, vagyis a nemzet fölrázására, de te nem vagy forradalmi ember, kedves Zoltán, ezt fájó szívvel bár, de kénytelen vagyok kimondani. Mert mit tesz egy forradalmi ember? Gsak Petőfi példájára hivatkozom. Ez a Petőfi Sándor, ez az Isten leikéből kiszakadt és érre a piszok földre lehullott próféta megházaso­dott, a forradalom előtt, csendes időben s jófor­mán még a mézes heteit élte, mikor elment oda, a hol az ágyuk dörögtek, elment meghalni azzal a halállal, a melyet jóslelko megálmodott. Ki­szakította magát az imádott asszony forró kar­jai közül s elcserélte a halál hideg ölelésével. Te pedig, édes Zoltán, mikor a fegyvere­sek betörtek alkotmányunkba, a mikor tán lett volna alkalom nagyot és dicsőt cselekedni, mi­kor megkellett volna fújni a vészbarsönát, mi­kor. körül kellett volna hurcolni a véres kardot, te ebben az időszakban, fiam, mint bölcs ember, szépen megházascdtál s a bátor meghalásra kí­nálkozó időt arra fordítottad, hegy —- mint Nagy György mondaná — rózsadus virányon éljed világodat. Én édes Istenem, ha Petőfi is ilyen okos ember lett volna! Ha a segesvári csata idejében o is Koltón turbékolt volna! De hát Petőfi ném igy tette, te pedig igy tetted. És okosan tetted, mért haláloddal legföl­jebb annyit értél volna él, hogy az ifjúság halot­tak napján Forinyák sírja mellett a te íejfád- . hoz is ellátogatna. A huszadik század gyerme- /két pedig ez ki nem békiti a sir éjjelével. Tehát te nem haltál meg a hazáért. .Akár­milyen szög alatt nézem pályafutásodat, akár­milyen szempontból kritizálom életedet, kényte­len vagyok téged az élők közé sorozni. Nem te­hetem meg neked azt a szívességet, hogy beteg rögeszmédet elhigyjem és téged vértanúnak tartsalak. Te élsz, él és virágzik az irodád is, a vasutasok szeretnek, Hoífman Ottó bálványoz, Farkasházy Zsigmond irigyel, ugyan mit akarsz még egyebet ? Csinálhatsz, a mit akarsz, este nyu­godtan fekhetel: le, boldogságodat nem zavarja semmi, mert nem vágy felelős semmiért. Mert hisz az árulóit viselik a felelősség terhét, azok az árulók, a kik Szcilla és Karibdisz közt veze­tik az ország hajóját. De ugv hallom., te büszkén a melledre ütsz és azt mondod a nyavalyásoknak, a kik érde­meidet nem akarják elösmérni: ezer vezér-ciklcet Írtam a nemzeti küzdelem alatt. Hát az semmi f Ez valóban nem semmi, sőt valami, ha egy Earta Miklós, egy Kaas Ivor, egy Eötvös Károly s egyéb Isten kegyelméből való vezércikk irók mondanák. Még az ő vezércikkeinek is az a sor­suk, hogy megszületnek reggel és meghalnak este. Életük csak égy napra terjed. Micsoda izzó léleknek és hatalmas tehetségnek kell , a toll mögött vibrálnia, hogy e rövid idő alatt egy cikk A mint a nap leszáll, a legszebb vezércikk is átvándorol az asszony birodalmába s a te vezér­cikked, melyről azt hitted, hogy Európát rázza föl tespedtségéből, odakerül a polcra, az uborkás­üveg alá. És vannak vezércikkek, a melyek még ennél is dicstelenebbíil fejezik be földi pálya­futásukat ... Különben Kaas Ivoríól hallottam egyszer, s ő bizonyára előtted is tekintély, bogy a vezór- cikkiráshöz nem kell tehetség, csak rutin. Természetesen ez nem igaz. Ez csak a mes­ter szerénysége. Mert a mesterek szerények. Nem azt mondom, bogy a te vezércikkeid rosszak. Ügyes ember vagy s ebben is hamar ügyességre tettél szert. De tévedés azt hinni, hogy ez utón a hazának valami jelentékeny szol­gálatot tettél. Csak magadnak tettél szolgálatot. Mert mindegyiket, még a legrosszabbat is alá­írtad s igy az mind a te személyedet exponálta és a híredet szolgálta. Hallom, hogy Debrecenbe ránduitok Kossuthot agyonütni, furkósbotnak használván a tulajdon apját. Bizony, súlyos dolog, keserves dolog, ha valaki olyau nevet örököl, mint Kossuth Ferenc. I.épten-nyomon az apjához hasonlítják s a világóriások mértékét alkalmaz­zák rá. S ez a látvány, a hogy az apa érdemeivel agyonütik a fiú érdemeit, szomorúsággal töltene el, ha nem vigasztalna egy körülmény, s ez az. mélyen szántson a közönségben és termő ma­got tudjon vetni beléje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom