Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

Hanyatló PetŐíi-kulíusz.

*

A mai lapokban egy rövid és szerény hi- recske jelzi, hogy Segesvárott a környékbeli magyarság vasárnap istentisztelet keretében adózott Betőfi emlékének. Az istentisztelet és az ezt kővető néhány szavalat és dalárdái ének pedig azt jelentette, hogy ötvenkilenc esztendő múlt el azóta, hogy a legnagyobb magyar költő a segesvári csatamezön elesett. Ennyi volt, ami ebben az országban tegnap Petőfire emlékeztetett. Több semmi. A nagy esemény évfordulójáról nem vett tudomást a polgárság, amelynek szabadságáért Petőfi elesett, nem vett róla tudomást a mumkásvilág sem, amely pedig a magáénak reklamálja a „Talpra magyar“ költőjét. Nem emlékezett meg róla a közoktatásügyi kormány, sem a mostani magyar irodalom ée az az irodalmi társaság sem, amelyik önkényesen díszítette fel magát a Petőfi nevével,

Petőfiről megfeledkeztek. Ez, amit minden álszemérem és mindén tartózkodás nélkül meg lehet állapítanunk. Magyarország még nem felejtette el Petőfit, de már időközönként meg szokott róla feledkezni. Emléke még él bennünk minden esztendő március tizenötödikén, amikor egy disznuhás jogász a Muzeum lépcsőjéről szavalja el a Nemzeti dalt, él bennünk minden évben, valahányszor a Petöfi- társaság az ő sekélyes értékű nagygyűlését tartja és él bennünk, valahányszor a bizonytalan sorsú Petőfi-ház számára rendeznek újabb gyűjtéseket és pumpoláeokat. El azonkívül Petőfi a diákok lelkében, akik az ő verseit tanulják és a tanárokéban, akik Petőfiről tanítanak. A polgárság, a társadalom nagy zöme azonban észrevétlenül, de gyilkos következetességgel kikapcsolta a maga mindennapi életéből Petőfit.

Lehet ezt a dolgot szépíteni, magyarázni, de letagadni nem lehet. A mai magyar intelligencia szellemi standardjának nem olyan vas alkotó része a Petőfi költészete, mint amilyen a németeknek Goethe, az angoloknak Shakes* pears, az olaszoknak Dante Alighieri. Németiországban még mindig alakulnak a Goethe* Bundok, Goethe müvei évről-évre számtalan ■uj kiadást érnék meg. A temen télén német napilap ée revue csak úgy foglalkozik ma is Goethével, mintha a wedmári titán tegnap fejezte volna be a Faust első részét. A litterá-