Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

Gondoskodott azért Petőfi is bundáról, akkori hosszú utjara. S hogy nagy hasznát vette, gondolhatjuk, nrurt a »sátoros szekérébe is becsapott az eső, s keresztül-kassul járta azt is a hűvös, rideg szél.

Hogy nem teletszaka volt akkor, az is bizonyítja, hogy Petőfi megfeneklett szekeréből, anyám állítása szerint könnyű ruhában ugrott ki a s abban is ment el haragosan, a templom alá a most is meglevő s már akkor is pallóval ellátott sikátoron, Kéry Gyula szerint, a Dobogóba.

Hogy nem téli idő volt akkor, mikor Petőfi Utazás az alföldön cimü versét irta, én még másból is következtethetem,

A nagy költő maga megírta, hogy 1847- ben junius 10-én indult Szalontáról s 13-án éjszaka már Pesten volt. Életirói pedig úgy számították ki, hogy junius 10-én már Túrra is érkezett a költő. Szalontatól tehát, a mostani számítás szerint 100 kilométernyi utat esős, sáros időben, egy nap alatt tette meg. Hogy Szalontárói aligha nap feljötte előtt indult el Petőfi, gondolhatjuk. Hisz Arany Jánosék vendége volt. Téli napon pedig még kitűnő útban is, szinte hihetetlen ma is 100 kilométert megtenni. Nagyon szép volt a Petőfi rekordja, ha nyári hosszú nap alatt tette is meg a Szalonta-Tur közt folyó utat. Nem is lehetett az egész utón olyan borzasztó rossz az ut, s gyaníthatjuk, hogy Petőfi fuvarosának különben is már fáradt lovait a füztásgát meg a csillagosutca sara, kátyúi tehették vegki- merültekké. Ami nem is csoda.

Sőt elöltem egy kicsit nem egészen világos a dolog. Petőfi — ha váltott lovakkal is — képes volt-e reggeltől-estig esős, sáros időben Nagyszalontától Okányon, Körösladányon kérésztől Mezőtúrra jutni ? 100 kilométernyi ut ez ! S hozzá maga a költő is iija, hogy már az első stáción megállott, t. i. Okanyban, a hol enni akart a vendéglőben, azután a következő stáción

'