Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

A vérét még nem adta érte senki se. Ellenben a hazaszeretetnek, a haza szabadságának, az egy arasznyi föld megvédésének vannak hősei, vannak szentjei és vannak mártírjai. Ezért igazság a hazaszeretet és ezért nem igaz a nemzetköziség. Ezért adná oda akár mindenét is a magyar földért még -- a nemzetközi szocialista is.

Hát hiszen nem bánom ; a nemzetköziek mondhatják erre, hogy ez nem igaz. De akkor azt kérdem tőlük : miért mennek ők a magyar szabadság napján Petőfi szobrához? Tudom : vannak némelyek, akik álszeméremből azt mondják, ők a proletárköltőt ünnepük, a világszabadság hősét dicsőítik. Hiszen az igazi érzések eltakarására jó kifogás ez. De rossz néven nem vehetik, ha mi, akik a nemzetköziség szédi- tően nagy eszméjét nem értjük, de értjük és ismerjük a magyar természetet, azt mondjuk erre : ez bizony nem igaz. Petőfi szobra előtt nem lehet más hitet vallani, mint a hazaszeretet hitét. Aki ide más kultuszt hoz, ne csodálkozzék, ha az eltorzul és értelmetlenné válik. Petőfi nagy lelke tüzet esak a liazafiságnak gyújtott.

Nem tudom, hány ezren voltak Petőfi szobra előtt március 15-én ? Nem tudom, hány ezren voltak a »nemzetköziek» ? Valamennyi érezte Petőfi halhatatlan lelkének ihletését. Es valamennyi büszke volt, hogy a költőnek meghódolhat. Hát Beranger is nagy költő volt, ő is jnegénekelte a szabadságot és a nyomorúságot, de vájjon a mi »nemzetközieiuk» ugyanolyan meleget éreztek volna a szivükben az ő szobra előtt is ? Az ő lelke is megihlette volna őket ? Es büszkén hódoltak volna az ő nagy szellemének ? Bizony nem. A magyar költőt ünnepelték, az inkarnált hazaszeretet költőjét, akit azért értenek meg, mert a hazáról énekelt. Énekelt volna mindig csak a világ- szabadságról, nem értené, nem keresné és nem lelkesednék a legnemzetközibb sem,