Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
A HISTORY OF HUNGARIAN LITERATURE. By Frederick Riedl Ph. D. Professor of Hungarian Literature in the University of Budapest. London, William Heinemann, MCMVI. — Ez az angolos szolidsággal, jó papiron, a szemet kímélő jókora betűkkel nyomtatott könyv mint a Gosse-féle Literatures of the World monografiasorozat egyik kötete tárja az angol közönség elé a magyar irodalom fejlődésének képét. Keletkezésének nem érdektelen történeteit megtaláljuk egy előszóban, melyben C. Haybert Wright elmondja, hogy évek előtt Magyarországon utazván, Szily Kálmán asztalán megpillantotta a sorozat egyik kötetét és megjegyezte, hogy a vállalatnak a magyar irodalomról is kellene egy ily fajta munka. — «Helyes» — felelte dr. Szily — «ha Gosse úr hajlandó helyet adni a magyar irodalom ismertetésének, a magyar akadémia meg fogja bízni a legalkalmasabb embert, hogy írja meg a művet és a kéziratot ajándékba adja önöknek.» A választás Riedl Frigyesre esett és az eredmény olyan, hogy nem lehetett volna jobban választani. Riedl Frigyes műve, melynek angol fordítása Ch. Arthur Ginever és felesége : Győry Ilona asszony munkája, nemcsak az angol közönség számára pompás ismertetője a magyar irodalom történetének, de itthon is kimagaslik irodalomtörténeti mongrafiáink közül és nemcsak az idegenek érdeklődését elégítheti ki, de magunk előtt is nagyobb érdekességgel ruházza fel irodalmunk történetét. Vexárg^nd^Ut-^ h^gy -n magyar irnrh1"m t felelően nagy értékelést lel. Idegen olvasóknak készülvén a könyv, természetes, hogy sok olyat kellett beleszőnie, a mit a mi szamunkra felesleges elmondani; de ez a pozitív jellemvonás oly gazdaggá teszi, hogy bőségesen marad benne, a mi nekünk is kiválóan tanulságos olvasmánynyá teszi. Kezdve azon, a mit a középkor irodalmának jellemzésére mond, egész végig mindenütt úgy érezzük, hogy olyan vezetővel járunk, a ki a legszilárdabb úton kalauzol bennünket a magas csúcsokra és a legegyszerűbb gesztussal mutatja a tágas horizontokat. Ha nem is a legkiemelkedőbb, de mindenesetre a legérdemesebb ebben a tekintetben a Petófi-fejezet. Lehetetlen egy szerűbben, tárgyilagosabban beszélni Petőfiről, mint a hogy Riedl teszi; de ez a csupa elemi megállapítás együttvéve oly jellemzést ad, melynél hűbbet, kifejezőbbet, Petőfi nagyságának megfelelőbbet ennyire tömören és ennyire szabatosan még senkitől se kaptunk. Hogy micsoda erőmutatvány ez, azt voltaképen csak az tudja felfogni, a ki már maga is megkisérelte, hogy Petőfiről számot adjon magának; de okulni, mindnyájan okulhatunk belőle, sőt talán még jobban, mint az angolok. SALGÓ ERNŐ.
