Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
X Mendemondák Petőfiről. Boldog a nép, ha királya palástját ujjával érintheti. Boldog, ha korának nagyjait megbámulhatja. Sok aggastyán élet© alkonyát megaranyozza például az a tudat, hogy Napóleont, Kossuthot, Petőfit látta, szavukat hallotta. A nagyok nimbuszának o varázsa termi aztán azokat az apró legendákat, miket egy-egy család kegyeletes büszkeséggel őriz s hagy ivadékról- ivadékra. így Petőfiről beszélik Dunavecse vénei, hogy a hányt-vetett ifjú költő Nagy Zsuzsánnán kívül, a kit Zsuzsikáhdz cimü dalában megénekelt (s a ki később Bállá István dunavecsei református pap felesége lett), a falunak egy másik ragyogó szépsége, Kiss Klára iránt is gyöngéd érzelmeket táplált. Kiss Klárához a szerelmes Petőfi nem költeményt, hanem levelet irt, melyet a szép leány, majd szép asszony: Vörös Istvánná, a nagy költő emléke iránt való rajongó tisztelettel hordott szive fölött. Később ünneplő ruhájába bevarrva őrizte. Végső akarata szerint ez az ünneplő lett halotti ruhája. Vele temették sírba a levelet is és az ö szive mellett porladozik az ma is a dunavecsei temetőben. A másik legenda szereplője ennek a Kiss Klárának férje, Vörös István, Petőfi legénykori cimborája. Petőfit atyja tudvalévőén csavargó komédiásnak tekintette s üldözte a szülei háztól. Ebből a korszakból idézi Petőfi elszánt atyjának e fenyegetését: Hogy tiszta nevemnek ilyen foltja vagyon, Ha föl nem akasztják, én lövöm őt agyon. Természetes, bogy a költőnek sötét szándékú atyja közelében nyugalma nem lőhetett. Künn a természet ölén, rejtett magányban fogadta Múzsája látogatását is. így történt, hogy Vörös István egy ízben kint a falu alatt fekvő herés kertben találta Petőfit. Egy lombkoronás, nagy 6omfa árnyékában ült, hátát a fatörzsnek támasztotta s merőn papírjára szegezett szemmel valamit irt. Vörös István hangosan ráköszön merengő barátjára: — Jónapot, Sándor! A költő nem felelt. Erős szél elkapta a Hangot, de a költőnek se volt ott a lelke. Valahol az álmok fényesebb országában járt. Vörös észrevette, nem háborgatta; várt. Kevés vártáivá aztán Petőfi föltekintett papírjából és szives szóval köszöntötte rá várakozó barátját. Aztán beballagtak a faluba s útközben Petőfi papirja kószált vonásaiból fölolvasta Vörös Istvánnak a Furcsa történet-et...
