Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
Grillparzer és Petőfi. A költőknél gyakran előfordul a gondolatrokonság esete. Egymást nem ismerő, idegen nyelvit költők gyakran ugyanazon eszmét ragadják meg, dolgozzák fel, sokszor egész különböző módon, néha azonban annyira egyezően egymással, hogy az ! olvasó összehasonlítva azokat, önkénytelen egyiket a másiktól kölcsönzöttnek vélheti. Távol legyen tőlünk itt a plágiumról, az irodalmi csempészetről szólani ; a gondolatok rokonságáról óhajtottunk csupán néhány szót mondani, s annak példájául Petőfi egyik ismeretes, kedves kis költeményét összehasonlítva bemutatni Grillparzer hasontartalmu versével, mely összehasonlításnál első pillanatra kitűnik az eszmerokonság, a mennyiben mindkét költemény ugyanazt az alapgondolatot dolgozza föl, s a kidolgozásban is némi eltéréseket leszámítva, annyira közelitnek egymáshoz, hogy szabad fordításnak is tarthatnék, ha ugyan nem volna Petőfink neve elég garantia arra, hogy az ellenkezőt valljuk. De beszéljenek maguk a kérdéses költemények. Petőfinél: Erik a gabona Melegek a napok, Hétfőn virradóra Aratásba kapok. Erik szerelmem is, Mert forró a szivem, Légy te aratója Édes egyetlenem. Gri llparzernál: Siest du der Saaten Wallenden Streif? Blond sind die Aeren Und sie sind reif. Blond, wie dein Häuptchen ’s ist an der Zeit, Schon hält der Schnitter Die Waffe bereit. Az alapeszme, mint látható, ugyanaz: mindkettő az aratás példázatát használja szerelme kifejlődöttségének jelzéséül, s a kidolgozás úgy a versalakot, mint az egyes soroknak csaknem ugyanazon kifejezéseit tekintve, annyira egyez, hogy méltán lehetne mondani Grillparzer plágiumának Petőfitől, ha nem tudnók, hogy a német lcöltemény előbb származott, mint a Petőfié! — Ezzel egyébiránt nem akarjuk azt sejtetni, mintha Petőfit képesnek tartanók Grillparzer kizsákmányolására s csakis a gondolatrokonság egy példáját óhajtottuk a magyar közönség előtt bemutatni. J- L.